Pozitív gondolkodás

Pozitív gondolkodásról

"Ne ijeszd el magad az élettõl azzal, hogy csupán a gondokról s a bajokról képzelegsz. Ne vetítsd elõre még nem létezõ, se ne éleszd újra letûnt bajaidat. Amikor gondok kínozzák sorsod, tedd fel a kérdést: mi az, ami most elviselhetetlen? A választ magad elõtt is szégyellni fogod - sem a jövõ, sem a múlt nem nehezedik rád, mindig csak a jelen. Az elõbbi talán be sem következik, az utóbbi pedig már régen elmúlt. A jelen súlya a kisebbik, ha körülhatárolod. Milyen ember az, aki még a jelent sem képes önmagában elviselni? - Ha félreteszed, ami bánt, máris a legnagyobb biztonságban érezheted magad.
Vajon ér-e annyit bármilyen dolog, hogy lelked rosszul érezze magát miatta? Találsz-e valamit, ami miatt érdemes a bánkódáshoz lealacsonyodnod; sóvárgó, magába süppedõ arccal csüggedned valami mulandó felett?
Emberrel nem történhet meg, ami nem emberi; ahogyan ökörrel, szõlõvel, kõvel nem eshet meg olyasmi, ami ökörhöz, szõlõhöz, kõhöz nem illik. Isten nem sújt olyannal, ami elviselhetetlen.
Ha egy külsõ jelenség bánt, tulajdonképpen nem maga a jelenség nyugtalanít, hanem a róla alkotott elképzelésed. Márpedig csak tõled függ, hogy ezt megszüntesd. Ha a rossz érzés oka a lelkedben rejlik - tulajdonoddá, elválaszthatatlan részeddé lett -, ugyan ki akadályozhatná meg hogy hibás felfogásodat magad orvosold? Amikor nem teheted meg, amit helyesnek tartasz, nem okosabb-e megújult erõvel tevékenykedni, mint felette bánkódni?
Ha megtetted, amit tenned kell, az eredménytelenség oka nem benned rejlik. A dolgokat elfogadni tudni annyi, mint helyesen értelmezni. Ha ezt megértetted, semmi felett nem kell bánkódnod: az út a te utad, a természet mérte rád - neked csak járnod kell rajta."
(szerzõje ismeretlen)

"Az alaptörvény kimondja, hogy a hasonló, hasonlót vonz. A negatív gondolkodás biztosan negatív eredményt hoz. Ennek megfelelõen ha valaki rendszeresen optimistán és pozitívan gondolkozik, akkor ezen gondolatai kreatív erõket hoznak mozgásba - és a siker, ahelyett, hogy elkerülné, elkezd felé áramlani."
(Norman Vincent Peale)

.

.

.

A mai nap

Ma kitörlök a naplómból két napot: a tegnapot és a holnapot. A tegnapból tanultam, a holnap pedig következménye lesz annak, amit ma teszek.
Ma azzal a meggyõzõdéssel nézek szembe az élettel, hogy ez a nap soha többé nem fog visszatérni. A ma az utolsó lehetõség arra, hogy intenzíven éljek. Hiszen senki sem tud biztosítani arról, hogy látni fogom a holnapi napfelkeltét.
Ma elég bátor leszek ahhoz, hogy ne szalasszak el több alkalmat. Csak egyetlen lehetõségem van érvényesülni. Ma beruházok a legértékesebb erõforrásomból: az idõmbõl, a legbizonytalanabb munkámba: az életembe.

Ma minden percet szenvedéllyel töltök, hogy a mát egy különleges, egy páratlan nappá tegyem az életemben.
Ma szembeszállok minden akadállyal, amely az utamba áll, bízva abban, hogy sikert aratok.
Ma ellenállok a pesszimizmusnak és meghódítom a világot egy mosollyal. És pozitív hozzáállással mindig a legjobbat várom.
Ma minden feladatomat fennkölt önkifejezésként végzem el.
Ma úgy töltöm az idõt, hogy boldog legyek és otthagyjam a lábnyomaimat és a jelenlétemet mások szívében
.
Ma meghívlak téged, hogy kezdjünk egy új korszakot, ahol álmodhatjuk, hogy minden amibe belefogtunk lehetséges, és mi meg is valósítjuk. Örömmel és méltósággal.

Ha egy nap úgy érzed, sírnod kell...Hívj engem.
Nem ígérem, hogy meg foglak nevettetni... De sírhatok Veled.
Ha egy nap el akarsz futni...Ne félj engem hívni.
Nem ígérem, hogy megkérlek, állj meg...De futhatok Veled.
Ha egy nap senkit sem akarsz hallani...Hívj engem.
Ígérem, Veled leszek. És ígérem, nagyon csendben.
De, ha egy nap hívsz...És nincs válasz...
Gyere gyorsan, látogass meg. Lehet, nekem van Rád szükségem
(szerzõje ismeretlen)