A karma

A karma törvénye

Tanulnunk kell, tetszik vagy sem. Ha nem oldjuk meg korábban vétett hibáinkat újra és újra szembe kell néznünk velük. Ha bántottunk valakit, ugyanazt a fájdalmat kell elviselnünk késõbb.
Nem büntetésként, sokkal inkább egyfajta lehetõségként, leckeként kell felfognunk az eseményeket. Életeken át egymást tanítjuk, és karmikus adósságaink koloncként csüngenek nyakunkon, amíg nem látjuk tisztán az ok és okozati összefüggéseket.
A folyamat lényege a tanulás, amely egyre jobban és jobban elmélyíti a két ember közötti kapcsolatot, mígnem tökéletessé válik. Ezzel egyidejûleg látásunk kitisztul és ha valóban megoldottuk feladatunkat, karmánk magától feloldódik, szellemünk magasabb szintre emelkedik.
(Ordódy Eszter)

Karmáról

Mostanában egyre gyakrabban halljuk ezt a szanszkrit szót, melynek jelentésével többé kevésbé tisztában is vagyunk. Általában mindenki összekapcsolja a sorssal, nem egy esetben azzal rokonértelmûnek is tekintik, mások valami terhet is vélnek tudni mögötte, melyet cipelnünk kell magunkkal. Sokan valamiféle ok-okozati törvényre gondolnak, melynek a sorsunk aláveti magát.

Ha elfogadjuk azt, hogy a mindenség egy soha meg nem szûnõ állandó változás, akkor, mint ennek részei mi magunk sem fejezhetjük be létezésünket egyetlen élettel. Jelenlegi életünket korábbiak elõzték meg és minden bizonnyal továbbiak is várnak ránk. Egy-egy leszületéssel lelkünk újabb és újabb lakóhelyet, testet választ, hogy ebben a sérülékenynek nem nevezhetõ "köntösben" tapasztalatokra tegyen szert, fejlõdve ezáltal. Isteni mivoltunkhoz kötõdõ szellemünk ily módon kerülhet közelebb az örökkévalóságban való kiteljesedéshez. De vajon mi módon zajlik ez a tapasztalatszerzés?

A tapasztalat minden esetben egy összehasonlításon nyugszik, mégpedig a kívánatosnak vélt és a tényleges cselekvések utólagos egybevetésén. Ha elkövetünk egy hibát, akkor annak rendszerint negatív következményei vannak. Éppen ezeknek a saját bõrünkön megtapasztalt kellemetlenségeknek köszönhetõen jutunk hasznos ismeretekhez, azaz tapasztalathoz. A tapasztalat birtokában többet tudunk arról, hogy valamit a jövõben hogyan kell tennünk, hogy ne kövessünk el annyi hibát.
(forrás:szantál portál)

Karmád

Jelen életed Idõ-fája a karmád.
Akkor sem változna, ha akarnád.
Születésed az Idõ-fa törzse,
Jövõd a koronája, múltad a gyökere.
A múlt tettei így hatnak a mára.
Az élet útja feljutni a legfelsõ ágra.
De hogy melyik ágon juss fel,
Azt te választod ki, te döntheted el.
Napról napra haladsz elõre,
De nem láthatod, hogy mi vár jövõre.
Lehet gyenge az ág, letörik, visszavet,
Lehet tévút, mely sehova sem vezet.
Néha visszatérsz az elõzõ ágra,
Hogy utad mégis felvezessen a koronára.
Tetteid, mint esõcseppek a gyökerekre hullnak.
Így életed tettei befolyásolják az utat.
Ha tetteid helyesek: a faág erõs és megtart,
Ha helytelen: a faág eltörik, megakaszt.
Ahogy nõ a fa, sokasodik az ága,
Változik, átalakul az utak elágazása.
Sorsod így adott, mégis irányíthatod,
Tiszta tettekkel múltad tévedéseit megválthatod.
(szerzõje ismeretlen)

Karma

A karma törvénye mindenkire vonatkozik, ugyanakkor az ember felülmúlhatja azt meditációjában. A karma törvénye létezik, de ugyanakkor megvalósulással, Istennel való egységgel és a spiritualitás erejével túlszárnyalható.

A múltat magunkban hordozzuk. Ez egy állandó áramlás: "ahogy vetsz, úgy aratsz." Ha valami rosszat teszünk, akkor ma vagy holnap, a külsõ vagy a belsõ világban megkapjuk az eredményét. Ha folyton lopok, egy nap elkapnak, és börtönbe zárnak. Lehet, hogy ma nem kapnak el, de egy napon majd igen. És ha valami jó dolgot teszek, ha imádkozom, meditálok és isteni dolgokat mûvelek, annak is megkapom az eredményét.

Néha azt látjuk, hogy valaki, aki rosszat tett, élvezi a világot. De lehet, hogy a közvetlenül ezelõtti életében valami rendkívülit, valami csodálatosat tett, és most aratja le jócselekedetének a gyümölcsét, míg rossz cselekedeteinek eredményei még nem kezdtek gyümölcsöt hozni. Élete alkonyán, vagy egy elkövetkezendõ életében biztosan büntetést kap.
A hétköznapi, nem törekvõ ember esetén a karmikus ítélet elkerülhetetlen, megváltoztathatatlan. A karma törvénye mindig kötelezõ erejû. Az ember köré tekeredik, mint egy kígyó. Az embernek meg kell fizetnie a vámot, az adót. A karma törvénye könyörtelen. Ugyanakkor létezik egy olyan dolog, amit isteni kegyelemnek nevezünk.

Tételezzük fel, hogy tudatlan voltam, és tettem néhány rossz dolgot. Ha keserû könnyeket hullajtok, és megbocsátásért esedezem, akkor természetesen rám virrad Isten könyörülete. Ha valaki spirituális életbe kezd, karmája könnyen semmissé tehetõ, ha ez Isten Akarata, mely a spirituális mesteren keresztül mûködik. Isten végtelen kegyelme lassan megsemmisítheti rossz karmájának eredményét, és felgyorsíthatja jó karmájának eredményét.
(Sri Chinmoy)

Karma a hétköznapokban

Amíg a hétköznapi ember nem, vagy csak hiányosan ismeri fel a gondolat, cselekvés, személyiség és sors összefüggését, a keleti hinduista és buddhista irányzatok ezeket a fogalmakat azonosnak tekintik, és karmának nevezik.

Idõben szemlélve a gondolat, cselekvés, személyiség és sors teljes mértékben (a "véletlen"-t kizárva) ok-okozati viszonyban állnak egymással, egyébként pedig ugyanannak a dolognak különbözõ síkjait és vetületeit jelentik.

A karma törvénye szerint mindennek meg van a maga oka, véletlen pedig nem létezik. A sorsunkkal összefüggõ okok mindig belsõek, belõlünk származnak, nem más (körülmény, személy) okozza.

Míg egy hétköznapi ember lehetségesnek tartja a véletlent, aki meditációt folytat, és megfigyelési körét kiterjeszti a mindennapi tevékenységekre, felismeri, hogy amit véletlennek nevezett, az csak ismeretei és belsõ érzékelésének hiányosságából származik. Amikor "véletlenül" elesek az úton ez egy bennem rejlõ gondolat következménye. Például.: "azért is elesek, lássátok milyen szerencsétlen vagyok!" vagy "elesek, hogy megmutassam a sorsnak, hogy elegem van belõle" vagy "engem nem érdekel, legyen úgy". Ha ezek a gondolatok nincsenek bennem, és nem akarok elesni, akkor nem is fogok. ... az ember csak saját magának árthat, és csak maga árthat magának, senki más.

Kicsit nevetségesnek tûnhet, hogy valaki szándékosan ilyen buta gondolatok kíséretében inkább elesik csak azért, mert meg akar mutatni valamit a világnak. Pedig közismert az ész és az érzelmek ellentéte: amit tudok, annak nem feltétlenül engedelmeskedek. Ha tudom, hogy a vizsga elõtt fölösleges, sõt elõnytelen, ha izgulok, mégsem tudok nem izgulni.

Az élet célja a fejlõdés, a fejlõdés "karmikus" feladatokon keresztül valósul meg. Azt, hogy milyen emberekkel kerülünk kapcsolatba életünk (életeink) során, a teljesítendõ karmikus feladatoktól függ. Egy, általában velünk szorosabb kapcsolatban levõ személy "adja fel" a karmikus feladatot, amelyet meg kell oldanunk. Rendszerint ez nem sikerül rögtön, azaz "karmikus adóssággá" válik, így az életben ezzel a feladattal ezernyi megnyilatkozási formában többször szembe kerülünk, amíg azt meg nem oldjuk.

A karmikus adósság szinte sugárzik a személyiségünkbõl, pontosabban a karmikus feladat megnyilatkozási formáira adott hibás válaszaink képezik személyiségünk negatív vonásait. A hibás válaszoktól szenvedünk, a helyesnek vélteket pedig fejlõdésünk eredményeként tartjuk számon.
(forrás:helloinfo.hu)

A karma törvénye

Tanulnunk kell, tetszik vagy sem. Ha nem oldjuk meg korábban vétett hibáinkat újra és újra szembe kell néznünk velük. Ha bántottunk valakit, ugyanazt a fájdalmat kell elviselnünk késõbb.
Nem büntetésként, sokkal inkább egyfajta lehetõségként, leckeként kell felfognunk az eseményeket. Életeken át egymást tanítjuk, és karmikus adósságaink koloncként csüngenek nyakunkon, amíg nem látjuk tisztán az ok és okozati összefüggéseket.
A folyamat lényege a tanulás, amely egyre jobban és jobban elmélyíti a két ember közötti kapcsolatot, mígnem tökéletessé válik. Ezzel egyidejûleg látásunk kitisztul és ha valóban megoldottuk feladatunkat, karmánk magától feloldódik, szellemünk magasabb szintre emelkedik.
(Ordódy Eszter)