Út az üdvözülés felé

.


A fény és a sötétség harca



Tudd, hogy mindkettõ Benned van: a fény és a sötét is. Rajtad múlik, melyiknek adsz teret a lelkedben.

Ha aggódsz, haragszol, folyton dühös vagy, és a múltban éled az életed, saját démonjaid kelted életre. Ezáltal megerõsödnek, s egy idõ után azt érzed, nincs hatalmad felettük.

Ha felelõsséget vállalsz, hiszen tudod, hogy Te irányítod az életed, és magadnak köszönheted, hogy itt tartasz, akkor máris erõsíted lelked fényes oldalát.
Amikor tudsz örülni annak, ami van, hálás vagy a mindennapokért, legyenek bármilyenek is, akkor elfogadod az isteni gondviselést. Együtt haladsz az áramlással. Megbocsátasz és elfogadsz. Erõsödik Benned a fény. Amikor nem hagyod, hogy leigázzanak a hétköznapok, hanem lepakolva a visszatartó erõket tudatosan lépkedsz elõre életed országútján, máris fényt hozol ebbe a sötétségekkel teli világba. Lámpásod világít, mely maga köré vonzza a melegedni vágyókat. Bennük is fény gyúlik, és elõbb utóbb fényesség költözik a egész bolygóra...

Mohácsi Viktória ( elozoeletek.blogspot.hu )

.


Az élet olyan, mint egy séta az erdõben


Ösvényen jársz, fákat hagysz magad mögött. Ez az út, melyen végighaladtál: a Te múltad.
Erre néha visszanézel és elgondolkodsz vajon a jó ösvényt választottad-e. Az elhagyott fák és bokrok azokat az embereket jelképezi, akikkel eddigi utad során megismerkedtél. Néha letépsz pár szál virágot, magaddal viszed õket, végigkísérik utad: õk a Te szeretteid.
Haladsz elõre, látod az út végét, célod beteljesedését, de mi lesz veled, ha az elkanyarodik és már csak egy pár métert ismersz belõle? Ne aggódj! Az út folytatódik, ott van, csak várnod kell, míg meglátod. Ehhez viszont le kell gyõznöd félelmed, amit az ismeretlenség, idegen környezet miatt érzel és haladnod, lépned kell tovább! És addig is: képzeld el, találgass milyen lehet a folytatás és így nem érhetnek meglepetések.

Utad során beesteledik. Sötétség borul az erdõre. Mi lesz veled most? Az orrodig se látsz el, az elõtted álló utat - a célt - nem ismered, félõ hogy elbuksz és megütöd magad. De ne torpanj meg! Miként szemed megszokja a sötétséget, már tudni fogod, merre haladj!
Ha pedig útkeresztezõdéshez érnél: ne habozz! Válassz egyet bátran, hisz egyedül neked kell döntened! Ez a Te utad! És ha már egyszer döntöttél, ne nézz vissza, ne bánj meg semmit, hanem próbáld meg azt az utat szeretni, szebbé tenni, amit TE MAGAD választottál! (ismeretlen szerzõ)



elozoeletek.blogspot.com/2016/12/az-elet...seta-az-erdoben.html

.

Ha Isten egy pillanatra elfelejtené


"Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongybábu vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám. Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok. Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek. Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan másodperc fényt veszítünk. Akkor járnék, amikor mások megállnak, és akkor ébrednék, amikor mások alszanak.

Ha Isten megajándékozna még egy darab élettel, egyszerû ruhába öltöznék, hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nemcsak a testemet, hanem a lelkemet is. A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, az öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést! Szárnyakat adnék egy kisgyereknek, de hagynám, hogy magától tanuljon meg repülni. Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel, hanem a feledéssel jön.

Annyi mindent tanultam tõletek, emberek... Megtanultam, hogy mindenki a hegytetõn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik. Megtanultam, hogy amikor egy újszülött elõször szorítja meg parányi öklével az apja ujját, örökre megragadja azt. Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segítenie kell neki felállni. Annyi mindent tanulhattam tõletek, de valójában már nem megyek vele sokra, hiszen amikor betesznek abba a ládába, már halott leszek.

Mindig mondd azt, amit érzel és tedd azt, amit gondolsz. Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erõsen átölelnélek, és imádkoznék az Úrhoz, hogy a lelked õre lehessek. Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám neked, "szeretlek", és nem tenném hozzá ostobán, hogy "hiszen tudod". Mindig van másnap, és az élet lehetõséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el.

Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott idõd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést. Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mondd a fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd õket és bánj velük jól, jusson idõd arra, hogy azt mondd nekik, "sajnálom", "bocsáss meg", "kérlek", "köszönöm" és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz. Senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért. Kérj az Úrtól erõt és bölcsességet, hogy kifejezhesd õket. Mutasd ki barátaidnak és szeretteidnek, mennyire fontosak neked."

( Johnny Welch mexikói hasbeszélõ írása a Don Mofles nevû bábujához)



elozoeletek.blogspot.hu/2011/12/karmaoldas-idopontok.html

.





kép forrása:https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/

.


Egyetlen út


Egyetlen út áll elõtted, s ez a saját utad. Ezen az úton még soha nem járt, és nem is fog senki. Ez csak a tiéd. A tüskés bokrokon neked túljutnod, ha túl nagy a bozót, neked kell rendet vágnod. Nem teheti meg senki, csak te, egyedül.

S mivel ez a te utad, csak te tudhatod, hogyan lépkedj rajta.
Persze, sokféleképpen dönthetsz.

Dönthetsz úgy, hogy másik úton, mások nyomában jársz, de ekkor egész életedben árnyék leszel, üres leszel. Mindig felüti benned a fejét az elégedetlenség, a boldogtalanság. Dönthetsz úgy, hogy egy mások által kitaposott ösvényre lépsz, de tudnod kell: ha zsákutcába vezet, akkor te is zsákutcába jutsz. A kitaposott ösvényeket sokan kedvelik. Sokan haladnak rajta, szorosan egy irányba. Nem is látják a többi ösvényt, mely itt-ott hívogatóan felbukkan, ez az egyetlen, ami a szemük elõtt van: egy zárt, ismert világ. Nincs semmi meglepetés - de ezáltal öröm sem. Nincs semmi új.

Bármit határozol el, mi szeretnél lenni, mit szeretnél végezni, ha mások nyomdokain haladsz, csak egy másolat leszel. Egy hamis utánzat. Nincs az a cselekvés, nincs az a mozdulat, nincs az az érzés, ami két emberben ugyanolyan lenne. Ettõl oly nagyszerû a létezés: hogy egyedi vagy, egyedi lehetsz, szabadon. Ettõl lehetne tarka, színes a világunk, csodálatos és meglepetésekkel teli, ha mindenki a saját útját járná. Gazdagítani magadat, a létezést csak a saját utaddal tudod.

Minden ember alkotónak születik, tele fantáziával -míg közbe nem szól az elme. Csak emlékezz arra, mennyi terv, mennyi szép álom megfordult már a fejedben, amirõl gyorsan le is beszélted magad. Pedig egyetlen olyan terv, egyetlen olyan álom sem születik meg benned, amit ne érhetnél el. Mert ami megszületik benned, ami a lelked mélyén visszacseng, ahhoz minden adottság is benned szunnyad. Halkan. Csendesen. S te ezt a halk sugallatot nyomod el, amikor hallgatsz az elme kiáltozásaira. Csak az elme fél. Te sosem. Te újító vagy, a saját utadat keresõ, saját magát megmutatni vágyó. Az elme szereti a megszokottat, a tömeget, az elme szeret megbújni, az elme utálja a kockázatot. Az elme nem tud mit kezdeni az újjal, mert nincs rá válasza, megzavarodik, összekuszálódik, s visszahúz a megszokottba, a régibe, arra az ösvényre, ahol már oly sokan tülekednek. Ott érzi jól magát. Csak te érzel ürességet, kiábrándultságot, unalmat, csak te nem tudod, mi és hol romlott el.

Sosincs késõ, hogy a saját utadra lépj. Lehet, hogy eleinte félsz, mert szokatlan dolog azt tenned, amire szíved szerint születtél, amihez igazán húz a szíved. Lehet, hogy félsz, mit szólnak a többiek. Egyetlen dolgot tarts mindig szem elõtt: az életed a tiéd, s csak magadnak tartozol felelõsséggel. Ez a legnagyobb felelõsség. Minél boldogabbá, elégedettebbé tesz a saját utad, annál több boldogságot tudsz adni másoknak. Minél több öröm ér az utadon, annyival több örömet tudsz megosztani.

Csak a saját utadon tudod felfedezni és megismerni magad. Csak ezen az úton férkõzhetsz közel magadhoz, mert ez az út az, amely megmutatja az igazi valóságodat.
Az összes többi a mások útja. Azokon csak szerepeket játszol, csak egy álarcosbál az egész. A saját utad egy nagy kaland, egy nagy felfedezés.
A saját utadon jól érzed magad. Igaz, kihívás. Igaz, bátorságot igényel.
De megéri!

Jó utat!

(szerzõje ismeretlen)

.


7 JEL, HOGY AZ UTAMON VAGYOK


Mielõtt leszületünk, megtervezzük az életünket. Nem azt,hogy mit kell megtanulnunk, mert mint az Univerzum része, mindent tudunk.

De akkor miért születünk le? Miért élünk itt a Földön?
A tapasztalás miatt. Pont úgy, mint amikor az egyetemen megtanítják az orvosoknak, hogyan kell mûteni, majd a kórházban meg is tapasztalja. Milyen a mûtét, milyen érzés, melyik mozdulat mit hoz. Ezt tapasztalja meg az orvos a mûtõsben, és mi, amikor leszületünk ugyanígy kell tapasztalnunk az elméleti tudásunkat. Milyen érzéseink keletkeznek itt a Földön, hogyan kell egy-egy helyzethez viszonyulni, milyen gondolataink támadnak, azokat hogyan tudjuk kordában tartani. Ez a tapasztalás.

Tehát mielõtt leszületünk, megtervezzük az életünket, megtervezzük a megtapasztalandó érzéseket, gondolatokat. Ez az út maga. Ezt kell bejárnunk. Ahogy ez megtörténik, átléphetünk ebbõl az életbõl a köztes létbe, majd mehetünk tovább utunkon.
Akkor honnan tudhatjuk, hogy az utunkat járjuk be, és teljesítjük a feladatunkat, amit erre az életre vállaltunk? Erre vannak nagyon egyértelmû jelek:

1. Boldognak és megelégedettnek, békésnek érezzük magunkat.

2. Azt csináljuk, amiben jól érezzük magunkat, amit szinte nem is kell tanulnunk, magától megy, és szívvel-lélekkel végezzük.

3. Ha vannak is nehézségek, azokat könnyen megoldjuk, nem is érezzük problémának, gondnak, és úgy érezzük, az élet szinte elénk tesz minden lehetõséget, mellyel bármit megoldhatunk.

4. Minden szinten kielégítõnek érezzük az életünket, mind lelki, mind szellemi, mind fizikai szinten. Vagyis olyan munkát végzünk, amit nem is érzünk munkának, elegendõ fizetséget kapunk érte, érzésileg, vagyis a lelkünknek jó, és a szellemünket is kielégíti.

5. Párkapcsolatunkban jól érezzük magunkat, minden szinten, boldogok vagyunk, még ha apró nézeteltérések is vannak, de nem kell megalkudnunk saját magunkkal a kapcsolatért.

6. Gyermekünkkel, szüleinkkel megoldott a kapcsolatunk, nincsenek õszintétlenségek, feszültségek.

7. Szellemünk kielégül, spirituális fejlõdésünket nem akadályozza semmi. Pl.: ha szeretnénk valamit tanulni, szinte azonnal elénk kerül egy tanfolyam, vagy egy mester, aki tanít, vagy egy könyv.
Ha ezek a kritériumok nagyjából megvannak, akkor tudhatjuk, hogy benne vagyunk a flowban, tudjuk, hogy az utunkon vagyunk.

Samu-Erdélyi Erzsébet

Forrás: lelekmagazin.hu/7-jel-hogy-az-utamon-vagyok-2/


elozoeletek.blogspot.com/2017/02/7-jel-h...z-utamon-vagyok.html