Út az üdvözülés felé

A Türelem ajándéka

Meditációmban egy utcán haladok. Két oldalt házak, kertek, mellettem sétáló emberek. Nem sietek, lassan lépkedek, nézelõdöm.
Belõlem hirtelen egy rész most kilép és elindul elõre, nálam gyorsabban halad, siet, mintha türelmetlen lenne a nyugodt lépések miatt. A belõlem kilépett részem szemeivel látom most az utat, gyorsuló tempóval. Érzem a sietséget, a türelmetlenséget, hogy elérjek valamit, és az út beszûkül, mintha egy csõben haladnék kényszeresen.

Majd egyszerre csak azt érzem, sietõ részem visszatér, s újra egyek vagyunk.

Megkérdezem tõle, miért jött vissza?
Azt válaszolja, hiába haladt gyorsan, hogy elérje a vágyott célt, nagyon magányos volt, s úgy érezte, így nem teljes az utazása.

Magamba fogadom, így haladok tovább kényelmes tempóban az úton. Figyelem a házakat, az embereket és egy sarokhoz érek, ahol befordulva egy virágárus standot látok. Megcsodálom a színpompás virágokat, beszívom illatukat, átengedem magam a pillanatnak.

Megkérdezem "sietõs" részemtõl, hogy látta-e ezt a virágost, hiszen õ is itt jött el, mikor oly sietve kilépett belõlem?

Õ azt feleli nem, pedig a virágárus itt volt akkor is, mikor õ elhaladt mellette.

Ahogy folytatom utam, sorra érdekes dolgok tárulnak a szemem elé. A természet szépsége, szeretõ emberi helyzetek, csodás épületek - mindre rácsodálkozom és magamba engedem tanító, szeretõ energiájukat.


Minden élményrõl sorra megkérdezem "türelmetlen részem": látta-e, érezte-e?
Azt feleli, egyiket sem látta vagy érezte, mert csak az utat (útvonalat) nézte, amin haladt. Se jobbra, se balra nem figyelt, mert sietett, hogy minél elõbb elérje a célt. Nem engedte át magát az élményeknek, mert észre sem vette õket.

Ekkor mesteremtõl érkezik egy tanítás, melyet szívemmel hallok meg:

Nem elég csak haladni az úton, azon látni, érteni, tanulni is kell. A sietség megfoszt attól, hogy észrevedd, és értelmezd az úton eléd tett jeleket és feladatokat. Nem adsz lehetõséget magadnak, hogy átéld, magadba engedd és feldolgozd az élményt. Ha nem válsz eggyé vele, nem értheted meg.

Célokat kitûzni jó, de azokat vakon kergetni hiábavaló. Eléréséhez tanulni, fejlõdni kell. Ezekhez pedig türelem, körültekintés, megfontoltság és kitartás szükségeltetik. Mert helyesen használva e képességeket, elvezetnek a megértéshez, és segítenek a jelek értelmezésében. Megláttatják a fontos részleteket, melyek által tanulunk. Minden helyzet valamilyen tanítás végett történik velünk, és akkor ér véget, ha felismertük, megértettük és megoldásként használjuk.
Nézz körül és láss! A sietség eltakarja elõled az igazságot. Ha türelmetlen vagy, bezárod érzékeidet az apró, finom dolgok elõtt, melyek sokszor a megoldást tárják eléd. Ha nem teljes valóddal és értelmeddel éled át mindazt, mi történik veled, nem képes beépülni tudatodba annak teljessége, és hiányos képbõl, hiányos megoldás fakad. Csak egységben vagy képes haladni, csak egyként látod át a dolgokat, ha minden részeddel arra fókuszálsz, ami most, itt van. Türelemmel, bizalommal, figyelemmel, Egy-ként.

Ekkor átérzem azt a Figyelmet, amirõl beszél, az Egységet, a pillanatot, amiben Minden benne van.

Minden rész Egy-ben. Egy-ként. Ez a Teljesség!

Magamban van, szívembõl sugárzik, Jézuson keresztül, Isten által.
Köszönöm.
(forrás:Pusztai Orsi kristálycsakra.hu)

.


Hiranus mester üzenete az Útról

Üdvözöllek benneteket, Hiranus mester vagyok, az Égi Tanácsból. Azért jöttem el hozzátok, hogy elmondjam, milyen fontos, hogy mindenki egyéni útját járja most.

Drága gyermekek, tanulásotok fontos számunkra, s ezért mindig, minden pillanatban tanítunk bennetek. Talán nem is érzi értelmetek, mert lelketek az, mi e tanítást befogadja. Mindig. Mindig össze vagyunk kötve egy isteni fényszállal, s mi ezen a fényszálon át kódoljuk be nektek az információt s a tanulnivalót.

A helyzetet megláttatjuk veletek ezáltal, hisz felhívjuk figyelmeteket, s érzékennyé teszünk benneteket az energiákra.

Tudjátok, s most azért mondom néktek, mert fontos feladatotok van. Mindegyikõtöknek. Egyénileg.

Egytõl - Egyig.

Ez a feladat az, hogy megtaláljátok egyéni utatokat és sorsotok ösvényén haladjatok. Sokan vagytok, kik az ösvény szélén botorkáltok, s nem tudtok rálépni, mert nem veszitek észre, hogy ott áll elõttetek Isten ösvénye.

Ezért gyermekek, most arra kérünk bennetek, hogy életeteken gondolkodjatok el. Földi életeteket vegyétek számításba, s mint egy számadást, tegyétek le magatok elé. S pontról pontra, szívvel, szeretettel, és ész érvekkel is rá hatva, nézzétek azt sorba. Vegyétek figyelembe azokat az érzéseket és gondolatokat, amik MOST bennetek vannak. Mert mindig a most szabja meg az irányt, nem a múlt vagy a jövõ. Mert abból jön, s a másikba teljesedik, de a Most-ban gyökerezik.

Ezért gyermekek, mostani tudásotokkal és szívetek mostani szeretetével és érzéseivel vizsgáljátok meg életeteket. S ne ítéljetek semmit, mit valaha tettetek! Ne mondjatok magatok felett ítéletet elhamarkodottan, hisz nem láthatjátok utatok végét, hogy mi, mire lesz jó, mire tanít benneteket.

De most, gyermekek! Édes lelkek itt, a Földön, ki mind tanulni jöttök, mikor megszülettek. Bennetek a kód, a sorskulcs, s ezt kell megtalálnotok, mert utatokra mutat, mely isteni sorsotok beteljesülése, ha ti is így akarjátok.

Ha nem, elmulaszthatjátok beteljesíteni azt, s mehettek ösvényetek mellett jobbra, vagy balra. De ha ösvényetekre rá nem léptek, s végig nem mentek legalább egy szakaszán, a feladat megvár! S újra elétek teszi Atyátok, s lelketek, mikor Fent, a Tanács elé kell mennetek.

Ezért gyermekek, most arra kérlek bennetek, hogy életeteket megvizsgálva, szívetek vágyát is elétek állítva, kérjétek meg égi tanítóitokat, s vezetõiteket, hogy utatokat mutassák meg nektek. Ez jöhet álomban, meditációban, egyszerû felismerésben, külsõ információban, de lelked szíveden át érezni fogja, mi a késztetés benned. Mert ez a késztetés a sorsod kódja, a kulcs az isteni utad ajtajához. Ezért, ezt a szívbéli késztetést keresd! Nem baj, ha sokfelé elindulsz, sok mindent megtudsz, megkérdezel, s tanulsz. Mert ez mind segít neked szétválasztani földi és isteni utadat. Mindazt, mit a Földön magadba szívsz tudást, az segít neked, hogy elválaszd, mi az amire szükséged van, s mi az, amire nincs.

Ezért gyermekek, azon legyetek mindannyian, hogy megtaláljátok a nektek való utat. Ez most egyéni feladat, mi beteljesíti a kollektívet is. Ezért, keressetek olyanokat, kik nektek utat tudnak mutatni. Keressetek olyanokat, kik tudnak nektek üzeneteket hozni, vagy kérjetek magatok üzenetet álomban, s meditációban. Hallgassátok meg angyalaitokat, mert folyamatosan súgnak nektek.

Mi, égi mesterek, kik a fényszálon üzenünk, mi Istennel, véletek össze van kötve, s mi tudjuk ebbe a fényszálba belecsatlakoztatni az információt, s ezáltal tanítunk. Kérünk benneteket, egy fényszálat most szabadítsatok föl szívetek szeretetével! Küldjétek végig rajta, s tegyétek nyitottá, hogy beletehessük azt a tudást, mi felfedi nektek sorskódotok aktiválását, s a kulcsot az Úthoz. Mely isteni utatok bennetek! Mi sorsotok útja, melyet aktiválnotok kell.

Ezért gyermekek, drága lelkek a fényben, mindannyian arra kérünk benneteket, legyen bennetek hajlandóság és akarat erre, hogy befogadhassátok a Tanítást, s mi felfedhessük a kódot. Ami ott van bennetek! S a késztetés hozza elõ. Az akarat, a befogadás, s a szeretet. Ezért figyeljetek! Ha e szálat aktiváljátok, utána majd késztetést éreztek, s akarjátok tudni, e késztetés honnan jõ. Mert ha szívetekbõl szól, s érzitek benne a Fény erejét, akkor keressétek, hogyan léphettek rá erre az útra. De az elsõ lépéseket nektek kell megtenni! Mi csak az utat mutatjuk, de nektek kell rajta végigmenni. Ezért, tegyetek érte, hogy utatokat ne csak meglássátok, de járjatok is rajta.

Drága gyermekek, minden segítséget megkaptok égi, s földi szinten, csak kérjétek. Utatok bennetek van, nem máshol kell keresnetek. Csak kérjétek le az aktiváló kódot e fényszálon át, s a késztetésben szíveteken át, a szeretet érzésében mutatkozik meg, s feltárul elõttetek így, vagy úgy isteni utatok. Nektek csak meg kell látnotok. S ha meglátjátok tisztán és világosan, lépjetek rá, s haladjatok rajta, mert fogják a kezeteket angyalok és mesterek, égi szent lények a szeretetben.

Édes gyermekek! Földi lelkek! Tanulóporondotokon kell most végigmennetek. Ehhez erõt és kitartást adnak az angyalok, s áldást sugároz reátok mindig Atyátok. S mi égi mesterek és tanítók, itt vagyunk körülöttetek, s mi kérdésetek van, álmotokban vagy meditációban tegyétek azt fel, s megkapjátok a választ akár égi, akár földi szinten, s tudatotokban az igazság így jön felszínre.

Jó utat gyermekek! Az úton végig veletek vagyunk, s vezetünk bennetek. Csak legyen bennetek szeretet, akarat, kitartás és hit. Magatokban és a Gondviselés erejében.

Üdvözöllek benneteket!
Hiranus mester szóltam
(Pusztai Orsi)

Élet út


Az élet olyan, mint egy séta az erdõben. Ösvényen jársz, fákat hagysz magad mögött. Ez az út, melyen végighaladtál: a Te múltad. Erre néha visszanézel és elgondolkodsz vajon a jó ösvényt választottad-e. Az elhagyott fák és bokrok azokat az embereket jelképezi, akikkel eddigi utad során megismerkedtél. Néha letépsz pár szál virágot, magaddal viszed õket, végigkísérik utad: õk a Te szeretteid.

Haladsz elõre, látod az út végét, célod beteljesedését, de mi lesz veled, ha az elkanyarodik és már csak egy pár métert ismersz belõle? Ne aggódj! Az út folytatódik, ott van, csak várnod kell, míg meglátod.
Ehhez viszont le kell gyõznöd félelmed, amit az ismeretlenség, idegen környezet miatt érzel és haladnod, lépned kell tovább! És addig is:
képzeld el, találgass milyen lehet a folytatás és így nem érhetnek meglepetések.

Utad során beesteledik. Sötétség borul az erdõre. Mi lesz veled most? Az orrodig se látsz el, az elõtted álló utat - a célt - nem ismered, félõ hogy elbuksz és megütöd magad. De ne torpanj meg! Miként szemed megszokja a sötétséget, már tudni fogod, merre haladj!
Ha pedig útkeresztezõdéshez érnél: ne habozz! Válassz egyet bátran, hisz egyedül neked kell döntened! Ez a Te utad! És ha már egyszer döntöttél, ne nézz vissza, ne bánj meg semmit, hanem próbáld meg azt az utat szeretni, szebbé tenni, amit TE MAGAD választottál!
(blog.xfree.hu

.

A LÉLEK TÜKRE

Köszönöm Uram azt a különös szemléletmódot,
Ahogy ma reggel lelkemet mutatod.
Kívülrõl látom magam, mint egy idegen,
Pereg elõttem furcsán az életem.
Látom elõször a hétköznapom, azt, ami most van:
Teszem, mit dolgomnak vélek, s benne fontos: "a hogyan".
Kívülrõl látom, mintha önmagam angyalom szemével nézném,
Ha õ én lennék, akkor is így tenném?
Kívülrõl szemlélõn, de egységben vagyok mégis, nem kettõs a tudat,
Nem más ez, mint mélységes mély lelkiismeret-vizsgálat.
***
Látom, ahogy eszmélek hajnalonként,
Honnan ered, kié az elsõ érzés, vajon Uram, tényleg a Tiéd?
Valóban bennem élsz, vagy csak mondom azt?
Ténylegesen Tiéd a hálás mosoly és az elsõ gondolat?
Azt mondtad egyszer: "Hol gondolatod tartod, ott van a szíved,
És ahol a szíved van, ott van szereteted!"
Vajon mi az elsõ, ösztönös gondolat?
A hála érzése, vagy nyûgös fáradtságra ébred a tudat?

Ó Atyám!
Itt most rögtön arra kérlek,
segíts, hogy minden reggel mosolyra ébredjek!
Add, hogy szeretetem Tõled térjen vissza hajnal hasadtára,
Kíváncsian kérdjem: mit adtál fejlõdésként erre az új napra?
Mit oldunk meg ketten, együtt, hogy Te mindenképp legyél benne,
S mi lesz az, mire mondod: "Ahogy teszed, az lesz Nekem szíved felelete"!
***
Látom magam a munkában, napi tennivalóim között,
S látom, hogy szívembe milyen tettnél milyen sugallat költözött!
Látom a testem, mely dolgozik, tesz-vesz,
S látom a lényeket, ilyet is, olyat is, ki változón körülvesz.

Látok egy kis piszokfelhõt az éterben, s egy árnyat, tolvajként surranón,
S látom õrangyalom, hogy átölelni próbál, védõn, bíztatón.
Energiámban rengeteg tennivaló gondolata kavarog,
Kérdezetlen szól a sunyi tekergõ: "Azt úgysem bírod!"
Angyalom csak áll, szeretõn sugároz:
"Gondolatod Istentõl szabad! Tudd: az ember határoz!"

Tán így is tenném, mert a szívemben nyugalom és béke honol,
De megcsörren a telefon, és mély fájdalom ér az ott hallott szótól.
Az árny hamis vigyorral azonnal mellettem terem,
Az Angyal meg sugároz: imádkozz kedvesem!


Arcomon könnyek csorognak végig, mert erõs a fájdalom,
Amit az imént hallottam, tovább is csak azon gondolkodom.
Egyre sötétebb az éter, s a sugárzás is gyengül, már-már belesüppedek,
Bevetülõ napsugár hoz újabb érzést és reménységet.
Tisztításba, és mély imába kezdek,
Elsõ feladatom, s harcom e napon befejeztetett.
***
Azután látom magam a különbözõ emberi kapcsolatokban,
Néha mosolygok, de többször fájdalom jár át az emlékek sodrában.
Egy-egy kép erõsen felvillan, szinte megvilágítva kierõsödik,
"Ó Uram! Így van hát, ahogy a hiba elindul, s belõle bûn keletkezik!"

Kapok sebeket, mélyen vérzõt, fájdalmasat,
S benne e szomorúságban, én is csak osztom azt!
"Fentrõl" látva megértem: Amíg az ember le nem törli a könnyeket,
Addig észrevétlen bánt mást is, de így nem kaphat Kegyelmeket!

Egy történésben megint kívülrõl látom magam, s ugyanúgy benne a másikat,
Érzem mit õ érez, s tudom az oda-vissza gondolatokat!...
"Istenem add, hogy mindkettõnk lelke legyen szabad!"

Visszanézve: látom egy másik ember lelkét, fájdalmas életét,
És látom vele szemben önmagam értetlenségét.
"Bocsáss meg Istenem, és add, hogy a mindenkori MOST-ban értsem meg ugyanezt,
Töröld ki lelkünkbõl, s töltsd meg Fényeddel a fájdalmas emlékeket!

Volt olyan is, hogy nekem rontott igazságtalanul a másik ember vad indulata,
S csak álltam ott, a bénult fájdalomtól egészen elborítva.
De most emlékként: láthatom a másik tehetetlenségét,
Mely ily furán mutatkozott meg segítségkérésként.

"Istenem, add, hogy mindig észrevegyem, amit akkor még nem tudtam,
Hogy nem nekem szól a düh, ha valaki lelki-szellemi oldalról tudatlan!
Emberi léptékben ez hát Tanításod, a Keresztfán is jót adó Szereteted:
"Atyám bocsásd meg, mert nem tudják, hogy mit cselekednek!

***
Jönnek sorra az ismerõsök, családtagok, rokonok és barátok,
Kikkel a sors egy ideig összehozott, együtt tartott.
Emlékképek peregnek megállíthatatlanul,
Egyik éles, a másik csak épp, hogy elvonul.
Minden eset más, de mind-mind feloldást kér, átmosást, elengedést:
"Segíts kérni a bocsánatadásért a Kegyelem Irgalmas Istenét!
***

Ó Uram!
Szánj meg valamennyiünket!
Bocsássad meg a sok hibát, a kicsiket, és a komoly vétkeket!
Bocsássad meg, ahol erõs volt a jó szándékú, de tudatlan gondolat,
Ahol a kapcsolatban hiány volt az ismeret, mi szerint: mindenkinél szabad az akarat!
Lehetne sorolni a bûnök sorát: a káromkodásokat és a hitetlenséget,
A fájdalmakat, ahol egy gyermek szeme-csillogása tört meg.
Mert vérzõk e sebek az emberi lélekben,
s ugyanolyan vérzõk a bennünk élõ Isteni Szeretetben!...
Életútja, és sorsa mindenkinek más és más,
S benne a történés is: hol itt, hol ott hibás.

Vezesd Te Uram e mély és fájdalmas visszanézést,
Add, kérlek, hogy Erõd által kibírjuk a lélekbõl feljött múltnak tükrét!
Simítsd el kérlek, ahol a baj a szeretetlenségbõl fakadt,
Add, hogy erõsen kérjük érte bocsánatodat!
Segíts, hogy kijavítsuk mindazt, mit felfedeztünk,
Add, hogy érzékenyebb, s "látóbb" legyen szeretetünk.
Add Fényed, s Kegyelmed, hogy minden kitisztuljon,
s hogy életünk a Te szeretõ Kezedbe végleg belesimuljon.
Add, kérünk, hogy váljék minden bûnbánó könnyünk a lélek megújulására,
Szívünkben legyen Örömöd, és szemünkben az örömtõl ragyogó tettnek csillogása!
Adj még erõt ahhoz, hogy megvívhassuk azt a küzdelmet,
Mellyel a belsõ kín, és a külvilág erõszakossága fenyeget.
Add, kérünk, hogy Szereteted által felvértezve Erõddel, Szándékoddal,
Vezetéseddel: használjuk képességeinket, és tudásunkban: éljünk Útmutatásoddal!
Add, hogy Élõ legyen szívünkben Szereteted és "Mária Igenje",
Belõled induló Tettekkel segíts át minket az Új Földre!
Áldd meg Urunk az életünket újra,
Vezess rá bennünket megváltozott világod tiszta, Új Korszakára!
Ámen.


2008.12.10. M. G. Mária

.

Jézus zen tanítás

Olvasok egy könyvet Jézus zen tanításairól. Érdekes gondolatokat, sugallatokat juttat a könyv eszembe.

Egy elolvasott szó teljes gondolatmenetet tud beindítani, ami esetleg jól átgondolva és hasznosítva, egy egész életet át tud alakítani.

Az élet szépségének a titka abban rejlik, hogy minden napot úgy kell megélnünk ,mintha az lenne az utolsó. Csak így lehet kellõen megbecsülni a pillanatot!

Eszembe jutott, ha mindenki úgy élne, hogy tudná, hogy ez az utolsó napja a földi dimenzióban, valószínûleg minden másképp történne.

Ha valaki meghal a közelünkben, esetleg közvetlen hozzátartozó, sok alkalommal azt mondjuk : " milyen kár, hogy meghalt, nem volt idõm elbúcsúzni tõle, pedig még meg szerettem volna neki mondani, hogy mennyire szerettem és még azt is el mondtam volna, hogy....... ".

Nem szabad várni semmivel. Az élet annyira kiszámíthatatlan, a múlt már nem számit, már túl vagyunk rajta. Lehet elmélkedni az esetleges elkövetett hibákért, de azokat nem lehet helyrehozni. Nem is kell. Minden, ami elmúlt és rossz volt az a tanítást szolgálta és pontosan meghatározza a jelen feladatait és cselekvéseit. A jelent kell megélni és a növekvõ (múltból táplálkozó) tapasztalatainkat alkalmazva kell eljutni a kitûzött célhoz. A jelen pillanatot kell megszentelni, mindig az a fontos.

A jövõ szintén nem számit. Teljesen fölösleges a jövõre gondolni és elhanyagolni a jelen pillanat szépségeit és cselekvéseit. Gondolj bele, elhanyagolod a jelen pillanatát, elhanyagolod kapcsolataid (családoddal ,barátokkal), mondjuk a

munkába menekülsz, mert kell a pénz egy új autóra, házra, közben belerokkansz, esetleg meghalsz. Mit értél el, kinek segítettél vele. Ha szellemi síkon megkérdezik:

" mit tettél lent a földön?", vajon mit fogsz válaszolni.

" Pénzt kerestem ! ". Ha egy humoros szellem kérdezi tõled, talán, még azt is hozzáteszi: " itt vegyél rajta valamit! ". Lehet ,hogy ott kiderül, hogy jobb lett volna inkább hasznosabb dolgokkal tölteni a földi élet jelen pillanatait.

A kisgyermeked nem az fogja érdekelni, hogy apa milyen sokat dolgozik és nem fog rád nézni áhítattal, mikor kidõlve hazajössz a munkából, hanem azt látja, hogy megint nem mesélsz neki, nem játszol vele és a kedvenc játékaival.

Vigyázz,nehogy az én hibámba essél!

Lehet ,hogy a munka mellet észre se veszed, hogy közben felnõtt. Sokan elfecsérlik az idejüket haszontalan dolgokra és elmennek Isten hívó szava mellett, pedig Õ mindenkinek egyformán a fülébe súgja . " szeretlek!"

Ha egy elképzelt életfilmet már most elõre leforgatsz a fejedben és elképzeled, hogy mi a fontos az életben, nem fogod bánni utólag rossz cselekedeteidet. Ha elfecséreljük ezt a rövid idõt, mit itt töltünk az anyagba zárva egy tanulási folyamat egységeként, késõbb "odaát" nagyon fogjuk bánni.

Rájöttem, hogy miként lehet változtatni életünkön gyökeresen. Ha a hibáinkon rágódunk abból nem tudunk erõs várat építeni. Tapasztalatként kell felhasználnunk a többi pillanat egységéhez.

Feküdj le, kérd Isten segítségét egy szép álomhoz, próbálj meg reggel kikapcsolódva felébredni. Érdemes meditálni, imádkozni lefekvés elõtt és ha ezt eddig nem tetted meg itt az alkalom megtenni.

Reggel ( természetesen ha még nem haltál meg az éjszaka folyamán ) ha felébredsz, képzeld el, hogy ez életed utolsó napja. Mivel töltenéd? Dolgozni kell egy kicsit, de nem szabad az egész napot távol töltened. A családot etetni kell, éhesek a gyerekek, ruha is kell nekik. Munkába menet olyan szeretettel búcsúzz el, ha valami történne veled vagy velük, ne kelljen keseregni az utolsó találkozás miatt.

Ha valakivel találkozol, kapcsolatba kerülsz, viselkedj úgy, hogy te már tudod, holnap, már nem leszel, fölöslegesen ne bántsd, okozz neki inkább utoljára örömöt, hogy szeretettel emlékezzen rád. Az egész napodat ez járja át. Gyönyörködj a fákban, a természetben, a körülötted lévõ élõvilágban, embertársaidban. Utoljára látod Õket, nézd meg milyen szépek.

Imádkozz! Imádkozz napközben Teremtõdhöz, nemsokára találkozni fogsz Vele és megköszönheted a sok csodát, mit még az utolsó nap adott neked. Délután ha hazaérsz a családodhoz, barátodhoz, kedvesedhez, beszélgess úgy vele ,hogy ez lesz az utolsó estétek. Mindent beszéljetek meg, többet nem lesz rá alkalmad.

Meditálj, imádkozz ,kérj szép álmot Istentõl, meg fogod kapni.

Reggel ( természetesen ha még nem haltál meg az éjszaka folyamán ) ha felébredsz képzeld el, hogy ez életed utolsó napja.

MIVEL TÖLTENÉD ?

-Seng-

-

Én vagyok az Út...

Amint mondom néktek, ÉN VAGYOK az ÚT, amelyen keresztül MENNYEI ATYÁMHOZ megtérhetsz.


Ez az út azonban nem könnyû, éppen ezért már az út kezdetén figyelmeztetlek, hogy ne hibáztass ha tövisek szúrják kezedet, vagy lábadat tüskék sértik fel.
Senki nem ad bizonyságot számodra arról, hogy utad könnyû és kényelmes lesz.
Éppen ezért csak úgy vállald a VELEM való utad, ha készen állsz az együttmûködésre.
Jól és alaposan gondold át a dolgot, nehogy nagyobb feladatot vállalj, mint amit lelked érettsége folytán képes lennél teljesíteni.
Nekem nem gyávákra, hazugokra, számítókra van szükségem.

Akikre szükségem van,- azok a melegszívûek, a félénkek de hívõk, és a RÁM hagyatkozók, akiknek szíve telve van az isteni bizalommal és ráhagyatkozással Irányomban. Csak az ilyenek kövessenek ENGEM, mert különben az út amelyet bejársz,- számos, általad nem vélt akadállyal és buktatókkal lesz megtûzdelve, amit emberi mivoltod által képtelen leszel a helyes útra terelni.

Megtérésre és Kegyelemre mindig van út és lehetõség.
Ezért a bûnösösöket is MAGAMHOZ emelem. Irgalmasságom által, új, élhetõ életet nyújtok számukra, amelyben a kegyelmi megnyilvánulás által jó útra térhetnek,- amelyre ÉN áldásomat adom.

VEZZESSÉTEK HOZZÁM a LELKEKET, HOGY AZ ÉN SZENTSÉGEMBEN FELOLDÓDVA EGY ÚJ UTAT JÁRJANAK BE, AMELYBEN ÖNMAGUKRA TALÁLNAK.


Ámen. Így legyen!

Lejegyezte: Feketéné Lendvai Katalin
Isteni Önvalóm minõségében: Áhimré