Út az üdvözülés felé

.


A MEGÉRTÉS ÖSVÉNYE


Ahhoz, hogy maradéktalanul élvezni tudd az életed, hogy állandó boldogságban tudj létezni, be kell járnod a megértés ösvényét. Ez az út mindenkinek a sajátja, mindenkinek magának kell végigjárnia. Hiába kapaszkodsz fel valakinek a hátára, ha így teszel, az õ útját fogod járni és nem a tiédet. Ilyenkor valójában egyetlen lépést sem teszel elõre, csak egy helyben topogsz.

Nincs két egyforma út, sem nehézségben, sem távolságában. Tarthat évezredeken át, nehezebbnél nehezebb akadályokkal övezve, de lehet az egész akár egy pillanat is. Ez csak rajtad múlik. Nem valamiféle felsõbbrendû istenségen, nem a karmádon, és nem is rajtad kívülálló erõkön.

Mivel az elején még nem nagyon érted az utat, nem látod át az élet hálóját, elkezdesz saját rendszereket kreálni, elveket, korlátokat szabsz, hogy a körülötted lévõ látszólagos káoszból valamiféle rendet teremts. Aztán, amikor elkészült a világod, elkezdesz benne élni. De egy idõ után jön egy érzés, motoszkálni kezd a kis bogár a fejedben, hogy valami hiányzik, mintha nem lenne teljes a rendszer. Egy napon felmész az általad épített, és ez idáig maradéktalanul elfogadott világod közepén található dombra, leülsz és körbenézel.

Ekkor, ha nem veszel el a részletekben, és egészében tudod szemlélni a világodat, ami tulajdonképpen az aktuális hited, megdöbbenve tapasztalod, hogy a világodat határoló korlátokon és falakon túl egy csodálatos gyümölcsös kert van. Szinte érzed a zamatos termések üde illatát. Ha elég bátor vagy, nem félsz az új dolgoktól, és nyitott vagy a változásokra, a korlátokat kiszélesítve, a falakat tágasabbra véve, a felfedezett gyümölcsöcs kert is világod részévé válhat. Élvezed az új gyümölcsöket, az új tanításokat.

Aztán egy borongós hangulatú reggelen, amikor ismét fáradtnak, elgyötörtnek érzed magad, újra felballagsz a dombra. Felmászol a dombtetõn meredõ nagy szikla tetejére, leülsz és merengve körbenézel. Teljes nyitottsággal és befogadással szemléled a körülötted lüktetõ világot. És abban a pillanatban megpillantasz egy azúr kék, csillogó vizû tavacskát túl a korlátokon, túl a világod határain. A korlátokat és falakt tovább szélesíted, és befogadod az újonnan felfedezett szépséget.

Így haladsz hát az úton, újra és újra rátalálva az új tudásra, rábukkanva egy újabb részletre. Folyamatosan feszegeted határaidat. A falakat, korlátokat egyre tágasabbra nyújtod, amitõl azok egy idõ után már porózussá válnak. Mindaddig teszed mindezt, amíg a korlátaid, a falak szét nem hullanak, és már nincs szükséged újak építésre.

Ekkor minden tudás a tiéd lesz, része leszel az egésznek, és Te magad leszel az egész. Nem lesz szükséged többé elvekre, hitrendszerekre, semmiféle korlátra. Tökéletesen nyitottá válsz, maradéktalanul befogadó leszel. Bárhová eljutsz egy pillantás alatt, mindent érzel, átjár az élet és átjárod az egész lüktetõ életet. De ehhez az kell, hogy minden nap képes legyél ledönteni a korlátokat, képes legyél eldobni hitrendszereket, el tudd hajítani a ragaszkodás bilincseit. Repülj hát vándor, légy szabad, éld meg Önmagad, és SZERESS!

Földi Gábor
www.pranatanfolyam.hu
Forrás: HarmoNet

.



"Keserû orvossága ez a léleknek, de hasznos,
mert akire szenvedést ad az Úr, azt meg is vigasztalja. Akinek mélyen érzõ szívet adott, abban elfér a bánat is, a szenvedés is és a mennyei Öröm is, mely csordultig tölti meg a szívét, amikor látja, hogy az Úr azért adott a szívébe bánatot, hogy
mélyebbre vájja ki a medret az igazi boldogság elhelyezésére."
(forrás: emailban kaptam)

.


Az élet olyan, mint egy séta az erdõben


Az élet olyan, mint egy séta az erdõben.
Ösvényen jársz, fákat hagysz magad mögött. Ez az út, melyen végighaladtál: a Te múltad.
Erre néha visszanézel és elgondolkodsz vajon a jó ösvényt választottad-e. Az elhagyott fák és bokrok azokat az embereket jelképezi, akikkel eddigi utad során megismerkedtél. Néha letépsz pár szál virágot, magaddal viszed õket, végigkísérik utad: õk a Te szeretteid.

Haladsz elõre, látod az út végét, célod beteljesedését, de mi lesz veled, ha az elkanyarodik és már csak egy pár métert ismersz belõle? Ne aggódj! Az út folytatódik, ott van, csak várnod kell, míg meglátod. Ehhez viszont le kell gyõznöd félelmed, amit az ismeretlenség, idegen környezet miatt érzel és haladnod, lépned kell tovább! És addig is: képzeld el, találgass milyen lehet a folytatás és így nem érhetnek meglepetések.
Utad során beesteledik. Sötétség borul az erdõre. Mi lesz veled most? Az orrodig se látsz el, az elõtted álló utat " a célt" nem ismered, félõ hogy elbuksz és megütöd magad. De ne torpanj meg! Miként szemed megszokja a sötétséget, már tudni fogod, merre haladj!
Ha pedig útkeresztezõdéshez érnél: ne habozz! Válassz egyet bátran, hisz egyedül neked kell döntened! Ez a Te utad! És ha már egyszer döntöttél, ne nézz vissza, ne bánj meg semmit, hanem próbáld meg azt az utat szeretni, szebbé tenni, amit TE MAGAD választottál!
(ismeretlen szerzõ)

.



A boldogsághoz nem vezet út. Az út maga a boldogság.

(Buddha)

.

A seb...


Ne üss sebet embertársaid lelkén!

Ha a tiedet gondatlanul megkarcolja valaki, ne csinálj belõle nagy ügyet.

Az agyontapogatott sebek mérgesednek el leghamarabb.

Ha pedig a seb körül éreznéd már a töprengések gyötrõ szaggatásait: vedd elõ az akarat kését, izzítsd föl a szellem tüzében és vágd ki vele lelkedbõl a megtámadott részt.

Mosd ki a sebet tiszta önbírálattal, bármennyire is csíp és éget.

Tégy rá feledés-tapaszt és úgy járj vele az emberek között, mint akivel semmi sem történt.

(Wass Albert)

.


"Azért, mert egy ideje egyedül haladsz az utadon, még nem biztos, hogy rossz irányba mész. Megállhatsz néha, hogy körbenézz, de nem fordulhatsz vissza! Ha boldog akarsz lenni, a saját utadat kell járni, nem a tömegét."
(Agárdy Zsóka)