Megbocsátás

.

Megbocsátás

Szeretem magamat, ezért a régi sérelmeket elengedem és megbocsátom.
Kivétel nélkül mindenkit elengedek, aki valaha megsértett engem, és mindannyiuknak egészséget, boldogságot, és az élet minden örömét kívánom.
Valahányszor eszembe jut a neve valakinek, aki bántott, ezt gondolom: ,,Elengedlek. Az élet minden öröme a tiéd. Szabad vagy, és én is szabad vagyok."
A megbocsátás után szeretet, béke és nyugalom költözik a szívembe. Teremtõ erõm felszabadul, és építõ módon használhatom.
Együttérzéssel és megértéssel fordulok mindazok felé, akik lelkileg, szellemileg és testileg betegek.
Örömmel tölt el, ha másokért valamit tehetek.
Világomban minden rendben van.
(Balogh Béla)

A ládikó....

Egy tanár, minden diákjának azt a feladatot adta fel a következõ hétre, hogy vegyenek egy karton dobozt és az elkövetkezõ héten minden egyes személyért aki bosszúságot okoz nekik, akiket nem szivlelnek és akiknek nem tudnak megbocsátani, tegyenek be a ládikóba egy barackot, melyre tegyenek egy cimkét is az illetõ személy nevével.
Egy héten keresztül ezt a ládikót a hallgatóknak magukkal kellett cipleniük állandóan, otthonukba, az autójukba, az órákra, még éjszaka is ágyuk mellé kellett helyezniük azt.

A hallgatóknak szórakoztatónak tûnt az elején a feladat és mindannyian buzgón irták a neveket, melyek gyermekkoruktól kezdve eszükbe ötlöttek. Ezután, lassan-lassan, amint múltak a napok, a hallgatók újabb neveket irtak a listára, olyan emberek neveit akikkel naponta találkoztak és úgy tûnt, megbocsáthatatlanul viselkedtek velük szemben... Feltûnt nekik idõközben, hogy a ládikó egyre súlyosabbá válik. A hét elején beletett barackok kezdtek ragacsos masszává rothadni, elviselhetetlen bûzt árasztva és a rothadás gyorsan átterjedt a többi barackra is.

Nehéz problémát okozott az is, hogy kötelesek voltak állandóan magukkal hordani ezt, vigyázzanak arra, nehogy az üzletekben, az autóbuszban, az éttermben, találkozón, ebédlõben, fürdõben felejtsék azt, fõképp mert minden egyes hallgató neve és lakcime valamint a kisérlet témája rá volt irva a ládikóra. Ráadásul, a karton doboz is kellett szétbomlani, siralmas állapotba kerülve: nehezen cipelve súlyos terhét.

Mindannyian gyorsan és világosan megértették a leckét, amit a tanár megpróbált elmagyarázni nekik a hét végén, vagyis, annak a ládikónak a súlya, amit egy héten keresztül magukkal cipeltek, csupán a magunkkal cipelt spirituális nehézség súlyát képviseli, akkor amikor gyûlöletet, irigységet, más személyek iránti megvetést cipelünk magunkban. Gyakran azt hisszük, hogy kegyelmet gyakorolunk másoknak megbocsátva. A valóságban azonban, ez a legnagyobb szivesség, amit önmagunknak tehetünk!

A te ládikódban hány barack van... és mit szándékozol velük tenni?!
(szerzõje ismeretlen)

A megbocsátás és mi magunk

A meg nem bocsátott sérelmek olyanok, mint a békés tengerbe vetett kövek, amelyek fodrozódást, örvényt keltve háborgatják a nyugodt víz felszínt. Ha egyszerre sok sérelem ér bennünket, életünk elõzõleg nyugodt vize a bánat háborgó tengerévé válhat.

Idézzünk föl egy olyan alkalmat, amikor megbántottak minket. Ha keserûen ragaszkodtunk fájdalmunkhoz, nyoma sem volt békességünknek. Ha engedtük lelkünkbe lopakodni a harag és megbántottság érzését, azzal megzavarhattuk családunk, barátaink vagy munkatársaink békéjét is. Ha bosszúságunkat azután továbbadtuk másoknak, láthattuk, hogyan söpör keresztül fájdalmunk negatív hatása a családunkon, közösségünkön vagy munkahelyünkön.

A megbocsátás viszont csillapítja a zûrzavart, tompítja azt a vágyat, hogy haragunkat máson töltsük ki, összetart családokat, és harmóniát hoz emberi kapcsolatainkban. Olyan mint a nyugalom szigete a dühös tengeren: gyakran keressük, ám ritkán találjuk meg.
Mit jelent megbocsátani?
Néhány fontos tény a megbocsátásról:
erkölcsi integritásunk veszélyeztetése nélkül is lehet megbocsátani.
fájdalmas emlékeinket - amikor megbántottak bennünket, - könnyebben megváltoztathatjuk, mint gondolnánk.
Együtt érzõ készségünk fejlesztésével javíthatunk megbocsátó képességünkön.
Növelhetjük annak az esélyét, hogy megbocsássanak nekünk azok, akiket mi bántottunk meg, ha megfelelõ módon, õszintén bocsánatot kérünk tõle.
ha túl sokat foglalkozunk azzal, hogy mit gondolnak rólunk mások, képtelenek leszünk bocsánatot kérni, amikor megbántottunk valakit.
akár egy röpke óra alatt is fejleszthetjük megbocsátó képességünket.
a neheztelés és az ellenségeskedés kihathat testi egészségünkre. Javíthatunk testi, szellemi egészségünkön és emberi kapcsolatainkon, ha megbocsátó életet élünk.

folytatása a következõben

folytatása az elõzõnek

Mielõtt belefognánk a megbocsátás vizsgálatába, le kell szögeznünk, mit jelent a megbocsátás és hogyan használhatjuk ezt a kifejezést.

Amikor mások tettei megbántanak minket és sérelmet okoznak kapcsolatainkban, többféleképpen reagálhatunk. Cselekedeteinket a legtöbb esetben elsõsorban saját becsületünk és biztonságunk megóvása motiválja. Reakcióink irányulhatnak kifelé, pl. visszavághatunk, elkerülhetjük a másikat, tudomást sem vehetünk vagy pletykálhatunk róla, esetleg véget vethetünk a kapcsolatnak. Igazságszolgáltatásként kihívhatjuk a rendõrséget, vagy beszélhetünk egy tanácsadóval. Becsületünk és biztonságunk megóvása érdekében befelé is irányulhatnak reakcióink: pl. azáltal, hogy fájó emlékeket idézünk fel, vagy azt mondogatjuk magunknak, hogy milyen rossz ember, aki megbántott, és terveket szövünk arról, hogyan állhatnánk bosszút rajta.
Nem engedhetjük, hogy mások bántó viselkedése folyamatosan kárt okozzon akár nekünk, akár másoknak. Azonban énünk védelmére irányuló motivációnk annyira erõs, hogy könnyen kiölhet belõlünk bármilyen egyéb vágyat, ami a sérült kapcsolat meggyógyítását vagy helyreállítását célozná, ez pedig meggátolja, hogy megtegyük saját részünket a dolgok jobbra fordítása érdekében.

Megbocsátani annyit tesz, mint elfogadni a másik emberben lakozó értéket még akkor is, ha helytelen cselekedetét elítéljük.
(ismeretlen szerzõ) [img size=357]A szeretet gyógyító ereje Szerkesztés PDF Nyomtatás E-mail A szeretet benned van, csak az a kérdés, hogy mennyire engeded kinyitni, azt a kiskaput, amin keresztül eljuthat másokhoz is. Amikor feltárul a szíved, akkor a szívcsakrád is gyógyul. Hirtelen úgy érzed, hogy mindent kiadnál magadból, és semmit sem kell megtartanod, mert úgy is visszakapod. Sõt még többet is, mint amint vártál. Ha engeded a szeretetet áramolni, vagyis nem csak kiadsz magadból, hanem be is engeded a szívedbe, akkor a szeretet áramlásán keresztül gyógyul a lelked is. Ugyan olyan fontos, a szeretet befogadását megtanulni, mint a kiadását. Sokan panaszkodnak, hogy úgy érzik, õket nem szereti senki. Pedig ez biztosan nincs így, csak valamiért nem merik elfogadni a szeretetet másoktól. Talán félnek attól, hogy akkor nekik is viszonozni kell a szeretetet. A szeretetet soha nem kell viszonozni, ez nem egy kötelezõ mûfaj! Ezt mindenki magában érzi. Soha nem szabad, hogy rutinná váljon, mert az már nem az önzetlen szeretet. Akkor már nem tiszta a szándék mögötte. Az önzetlen, tiszta szándékú szeretettel gyógyítod önmagad, és azt akinek adod. Hiszen a szeretet ,,minden". A szeretet mindenben benne van. Fûben, fában, a galambok turbékolásában, a hajnali napfelkeltében, és az esti naplementében, az ételben - melyet szeretettel készítenek.... Aki képes felismerni ezeket az ,,apróságokat", az felismeri a jót is. A jó, pedig pozitív energiát gerjeszt, ami kitisztítja a negatív beidegzõdéseket, és ezáltal a gyógyító folyamatok beindulnak. És, hogy honnan tudod, hogy tiszta szeretetet adtál? Utána nem gondolsz arra, hogy mégse kellett volna! Nincs olyan érzés benned, hogy: Túl sokat adtam! És alig kaptam valamit. Nem vársz érte cserébe semmit, és legközelebb is megtennéd. És minden körülmények között örülsz annak, hogy így tettél. (Szerzõje ismeretlen) [/img]

A megbocsátás

Megtanulhatunk félelmeinktõl megszabadulni a megbocsátás által úgy, hogy mindenkit - így magunkat is - vétlennek látunk. A megbocsátást nem abban az értelemben kell értelmeznünk, hogy eltûrjük egy másik ember nekünk nem tetszõ viselkedését, hanem abban, hogy helyesbítjük azt a bennünk kialakult téves elképzelést, miszerint az illetõ ártott nekünk.

Aki nem bocsát meg annak lelkét félelem uralja. Az ilyen ember biztos abban, hogy dühe indokolt, elitélõ véleménye pedig helytálló. Aki nem bocsát meg embertársainak, ugyanolyannak látja a múltat és a jövõt, és ellenáll a változásnak. Nem akarja, hogy a jövõ eltérjen a múlttól, önmagát ártatlannak véli, a többieket pedig bûnösnek. A konfliktus élteti és az, ha igaza van. A boldogság egyik forrása a megbocsátás.

Bárki megtanulhatja a megbocsátást, függetlenül attól, hogy hány éves, jelenleg milyen világnézettel rendelkezik, miket tapasztalt meg a múltban, vagy hogyan bánt eddig a körülötte élõkkel. A megbocsátás a lehetõ legnagyobb erejû orvosság. Ha nem bocsátunk meg a szenvedés mellett döntünk.

A szeretet és a lélek szempontjából a megbocsátás azt a szándékot jelenti, hogy meg akarunk szabadulni a fájdalmas múlttól, a választást, hogy nem találunk többé értéket a gyûlöletben és haragban. Meg akarunk szabadulni a vágytól, hogy fájdalmat okozzunk másoknak és magunknak, valamilyen múltban történt dolgok miatt. A szándékot jelenti, hogy nyitott szemmel törekszünk meglátni másokban a fényt ahelyett, hogy ítélkeznénk, vagy elutasítanánk õket.

Mi a hatásosabb gyógyszer azoknak a kezelésére, amelyek az elõbbi tüneteket okozzák? A megbocsátás. Ha megbocsátunk másoknak, azzal közelebb jutunk ahhoz, hogy önmagunknak is megbocsássunk. A megbocsátással az immunrendszerünk erõsebbé válik.

Nehéz megbocsátani, ha Énünk (a rosszabbik Énünk) tanácsát fogadjuk meg, amely azt mondja, akkor cselekszünk helyesen, ha megbüntetjük az illetõt, aki fájdalmat okozott nekünk, és megtagadjuk tõle szeretetünket. Nehéz megbocsátani, mert makacs Énünk van, amely arról próbál meggyõzni, hogy a gyûlölet jobb és biztonságosabb a számunkra, mint a szeretet. Nagyon fontos, hogy ne tegyük Énünket az ellenségünké, de ne is hallgassunk rá. Vagy teljesen megbocsátunk, vagy nem beszélhetünk megbocsátásról.

Meggyõzõdésem szerint csak akkor lehetünk igazán boldogok, és elégedettek, ha megértjük annak fontosságát, hogy megbocsátással és szeretettel fordulunk önmagunk és mások felé.
Nagyon fontos, hogy a megbocsátás mindennapi gyakorlattá váljék.
(forrás:ananda)