Megbocsátás

.
A megbocsátás hatalma



Saját poklunk tornácán..

Gyakran azért érezzük magunkat letörtnek, depressziósnak, letargikusnak, mert sérelmeink és nehezteléseink kísérteteivel viaskodunk; s ebben a reménytelen harcban elégetjük életenergiáinkat. Netán harcban állunk önmagunkkal, nincs önbizalmunk, vagy valaki a múltban megsértett, igazságtalan volt velünk szembe, s ezt nem tudjuk megbocsátani. Valami történt, ami súlyos sebet ejtett gondosan ápolt egónkon, lelkünk vérzik, szenved és senyved. Lehet, hogy csak egyetlen szúrós mondat hangzott el, egy néhány másodperces roppant kellemetlen esemény történt, de mi újra- és újra levetítjük fejünkben ezt a történetet. A sértõdöttség hangján belsõ párbeszédet folytatunk, vagy akár hangosan vitázunk jelen nem levõ ellenfelünkkel, védjük az igazunkat, foltozgatjuk az amúgy is agyonfoltozott kis én-ünket. Igazából csak röpke pillanatot tartott az esemény, de újra- és újra felelevenítjük, véget nem érõ történetként újra kivetítjük elménk képernyõjére. Az elme nem tesz különbséget a valóság és elképzelés között, ezért az incidens újra- és újra megtörténik velünk, valahányszor felelevenítjük azt.

"Ugyan, hogy képzeli ez a felfuvalkodott, hogy engem, engem így megsértsen? Hogyan tehette ezt velem? De én majd megmutatom neki!.."- árad belõled a szégyenérzet, a düh, a csillapíthatatlan harag és a bosszúvágy. Gyomrod összeszorul, torkodban egy lenyelhetetlen gombóc kellemetlenkedik és érzed, hogy a sírás fojtogat. Ugyan már rég elmúlt a kellemetlen incidens, de elmédben még mindig zajlik a harc. A múltbeli sérelem emlékének forgatókönyvét újraírod, olyan válaszokat adsz, amelyeket nem tettél meg akkor, s vérmes bosszúhadjáratot indítasz abban a jövõben, ami most nincs. A valóság az, hogy az önmagad által készített film drámájába veszel bele, miközben az erõs érzelmek tengerében energiáid csak fogynak és fogynak, szétforgácsolódnak elméd harcmezején. A benned dúló harag megmérgezi a múltat, elrabolja a jelen pillanatát és félelmetessé teszi a jövõd.

Az egó önreparáló programja

Amikor ezek az erõteljes, negatív gondolatok és érzelmek sötét felhõkként elhomályosítják a tudatod egét, egyfajta álomba kerülsz, egy sötét álomszemüvegen keresztül átfested a valóságot. Nemcsak önmagad mérgezed, hanem a környezetedet is. Már nem azt látod, ami van, hanem e borús szemüvegen át minden és mindenki ellened van, sötét és gonosz. Úgy tûnik, hogy fõnököd szándékosan zsákmányol ki téged. S mivel nem mersz ellent szegülni neki, ezért hazamész és otthon "borítod ki a szennyest". Kivetíted érzelmeidet családodra, így õk húzzák a rövidebbet. Gyermeked valójában kedves, de te azt látod benne, hogy bosszant Téged; feleségedet is kibírhatatlan hárpiának látod s így nem csoda, hogy alpári hangon kiabálsz velük, erõszakos vagy. Negatív érzelmeidet kivetíted környezetedre.

A sértett kis én-t, egót kezdetben szégyenérzet hatja át, úgy érzi, hogy legyõzték, alacsonyabbrendû lett ellenfelével szemben. Majd görcsösen összehúzódik és védekezésbe kezd: s a dühös belsõ párbeszéddel saját igazságát hangoztatja, a dühe pedig átvált támadásba és bosszút forral. Ez hatalmas életenergiát emészt föl. Nem vallhatod be önmagadnak és környezetednek, hogy megsértettek, s ez mélyen legbelül lelki fájdalmat, szenvedést okoz neked.

Lelki szenvedés és testi megbetegedések

Kultúránkban az érzelmeket tabu megélni és kifejezni, ezért palástolod, majd a tudattalan mélyére fojtod el õket, ahonnan ezek a romboló érzelmek vulkánként felszínre akarnak törni, így egyre több energiára van szükség arra, hogy a mélyben tartsd õket. Nem tudod lenyelni a történteket, így torkodat fojtogatja; nem tudod megemészteni, így gyomrod is összeszorul; gátat emelsz a szeretet elé, s így szívedben jeges hullámokat érzel; tested izmaiban is görcsös feszültség honol. S ha sok ilyen romboló érzelmet taszítottál a tudattalan bugyraiba, akkor elhatalmasodhat rajtad a depresszió, amely krónikus fáradtságként is jelentkezik, elidegenedsz a környezetedtõl, zsémbes és ellenséges, morcos "gyászhuszárrá" alakulsz. Azt hiszed, hogy a világ hadat üzent neked, de valójában te állsz harcban önmagaddal és a világgal.

Idõvel az elfojtott, romboló érzelmek testi tüneteket idéznek elõ, s gyakran pedig súlyos betegségeket. Napjainkban már számtalan orvosi kutatás, tanulmány erõsíti meg, hogy civilizációs betegségeink többnyire lelki eredetûek (pszichoszomatikusak). Az elfojtott, romboló érzelmeink végül harcba szállnak a gazdatesttel és kíméletlenül betegségekhez vezetnek. Nyilvánvaló, hogy nemcsak spirituális vagy lelki "érdekünk", hogy ezeknek kihúzzuk a méregfogát, hanem a testi betegségek megelõzése, illetve gyógyítása érdekében is szükséges gyakorolnunk a megbocsátást.

Miért kellene megbocsátanunk?

"Miért is kellene egyáltalán megbocsátanom? Megsértett önérzetemben, beletaposott a lelkivilágomba, igazságtalan volt velem szemben, kihasznált és rosszindulatúan járt el!"- dohog a haragvó és neheztelõ elme, a bennünk zsörtölõdõ kis én. Bár tudja és érzi, hogy így megmérgezte a múlt emlékeit, elrabolja a figyelmedet a jelen pillanatról (attól, ami igazán fontos!) és bosszúszomjával félelmetes jövõ-képet állít eléd, de valójában élvezi ezt. Az egó a benned kavargó szégyenérzetbõl, dühbõl, védekezésbõl és támadásból, a bosszúszomjból táplálkozik. Bár azt hiszi, hogy végképp szakított ellenfelével, valójában pontosan ezekkel az érzelmekkel kovácsolja össze a sértõt- és sértettet egy szoros kapcsolatba. Te nem engeded el a múlt sérelmeit, rágódsz rajta, emészted önmagadat, újra- és újra felidézed a sértõt és a sértést, s ezáltal minden alkalommal erõsíted ezt a romboló kapcsolatot. A testi-lelki károk pedig a Te számládra íródnak: súlyos árat fizetsz ezért.

Meg kell értened, hogy mindketten (Te és az ellen-feled) azt tettétek, amit akkori tudatossági szinteteken önmagatok számára jónak, elõnyösnek és biztonságosnak véltetek. Nem a harag és ellenségeskedés kedvéért történt meg az incidens, hanem azért, mert a bennetek alattomosan megbúvó, a félelmekbõl táplálkozó kis én-etek összetalálkozott. S amikor két egó összetalálkozik, háború tör ki. Az egó sértett meg, s az egó sértõdött meg; s így kovácsolt össze benneteket ellenségekké. Az egó a szenvedésekbõl táplálkozik, miközben testi és lelki beteggé tesz.

Engedd szabadon a romboló érzelmeket, hogy Te is szabaddá válj

Egy zen történet szerint egy izgága szamuráj türelmetlenül kutatta, hogy van-e mennyország és pokol. Egyszer hírét hallotta egy mesternek, türelmetlenül megkereste, és üvöltve kérdezte:
-Mondd csak, valóban létezik menny és pokol?
-Ki vagy te?- kérdezte a mester
-Szamuráj vagyok- felelte a harcos.
– S mondd: miért olyan az arcod, mint az õrültté?
A szamuráj erre igencsak feldühödött és kardot rántott, hogy egy csapással levágja a mester fejét. A kardcsörtetésre a mester fölnézett és halkan így szólt:
-Itt nyílik a pokol kapuja!
A szamuráj ekkor megértette az üzenetet és a kardját alázatosan leeresztette. A mester pedig így szólt:
-És itt nyílik a mennyország kapuja..

El kell engedned magadtól azokat a romboló érzelmeket, a dühöt, sértettséget, amelyeket megmételyeznek, és nem engedik, hogy a jelen pillanatában élj. Szabadon kell engedd azokat, hogy Te is szabaddá válhass.

Javaslom, hogy keress egy csendes, nyugalmas helyet és végezd el a megbocsátás gyakorlatát. Ne feledd, hogy az elme nem tesz különbséget a valódi tapasztalat és az elképzelés között, ezért amikor képzeletben megbocsátasz valakinek, akkor is elengeded a vele szemben érzett romboló érzelmeket.Végezd el ezt a gyakorlatot:

Lélegezz mélyeket, sóhajts nagyokat. Figyelmeddel pásztázd végig a testedet és hagyd, hogy testrészeid mélyen ellazuljanak. S amikor mélyen ellazultál, keresd meg emlékeidben azt az személyt, aki vádolsz, akivel szemben súlyos ellenérzéseid vannak. Képzeld magad elé és gondolatban kérj bocsánatot tõle, hogy haragudtál rá. Mondd el neki, hogy tudod: mindketten az egó tudatossági szintjén azt tettétek, amit akkor számotokra a legjobbnak és biztonságosnak véltetek. Most megbocsátasz magadnak és neki; baráti öleléssel: "Elfogadlak és szeretlek Téged olyannak, amilyen vagy. Megbocsátok magamnak és megbocsátok neked. Szabadon engedlek, mert így én is szabaddá válok"

Akár írhatsz egy levelet is. Egy olyan levelet, amelyben kiöntöd a szívedet, õszintén leírod, hogy mit érzel. Ne fogd vissza magad, akár oldalakon keresztül is ecseteld a benned zajló érzelmeket. Írd ki magadból ezeket, amíg megkönnyebbülsz! S ha megkönnyebbültél, akkor tépd össze a levelet, égesd el - megtetted, amit tenned kellett.

Van valami mágikusan felszabadító abban, ahogy megtanulod õszintén kimondani azt, hogy: "Bocsánat!". A benned dúló egó-harc elcsitul, megbocsátod önmagad és embertársaid gyengeségeit, elengeded a múlt kísérteteit és felszabadítod a jövõt, s így a jelen pillanatában szabadságot és örömet találsz. Átlépsz egy küszöböt és besétálsz a földi mennyország kapuján..

A cikk részlet Kery Ervin: A tudat rejtelmei c. könyvébõl.

tudatossag.kery.org/2013/09/megbocsatas.html

.

A megbocsájtás szertartása

- Van egy történet a megbocsátásról, amely Afrikából származik.

Ha valaki igazságtalanul vagy meggondolatlanul cselekszik a dél-afrikai Babemba törzsben, azt kiállítják a falu közepére, de semmivel sem akadályozzák meg a menekülésben.
A falu minden lakója abbahagyja a munkát, és a megvádolt személy köré gyûlik.
Azután mindenki egyenként, életkortól függetlenül elkezdi sorolni a kör közepén álló személynek, hogy milyen jó cselekedeteket hajtott végre élete során. Nagyon részletesen felidéznek mindent, amire csak emlékeznek az illetõvel kapcsolatban. A vádlott minden jó tulajdonsága, jó cselekedete, erõssége és kedvessége elhangzik. A kör minden tagja rendkívül alaposan végzi a feladatot. Az illetõ minden történetét a lehetõ legnagyobb õszinteséggel és szeretettel mesélik el. Senki sem túlozhatja el az eseményeket, és nem találhat ki történeteket. Senki sem beszél komolytalanul vagy gúnyosan.

Ez a szertartás addig folytatódik, amíg a falu minden egyes lakója el nem mondta, miért találja a vádlottat a közösség legtiszteletreméltóbb tagjának. Ez több napig is eltarthat. Végül a törzs szétnyitja a kört, és boldogan megünneplik, hogy az illetõt visszafogadták a közösségbe.
Ha szeretõ szemmel tekintünk a világra, amit ez a szertartás olyan csodálatosan mutat be, csak újraegyesülést és megbocsátást látunk.
A kör minden tagja " ahogyan a középen álló személy is " újra szembesül azzal, hogy a megbocsátás által megszabadulhatnak a múlttól, és a félelmekkel teli jövõtõl.
A középen álló személyt nem nevezik rossz embernek, és nem zárják ki a közösségbõl. Ehelyett mindannyian újra eszükbe idézik, hogy a szeretet ott van bennünk és körülöttünk, mindenkiben és mindenben."
(Gerald G. Jampolsky " Megbocsátás " Amit meg kell bocsátanunk másoknak, talán önmagunk elrejtett része c.)


(részlet) www.amegoldas.eoldal.hu/cikkek/uj-jo-web...-erdekessegek-5.html

-

ANGYALI ÚTMUTATÁS - MEGBOCSÁTÁS


Engedd el a dühödet, a sértettségedet, és érezd magad gyógyultnak. Nem kell elfelejtened a tettet, de bocsáss meg az embernek - így békében élhetsz.
Az angyalok azt szeretnék mondani ezzel a kártyával, hogy engedd el a dühödet és megbántottságodat. Tisztában vannak azzal, hogy dühöd jogos is lehet, mégis arra kérnek, hogy lásd be, a haragnak túl nagy az ára.
A megbocsátás nem jelenti azt, hogy "amit tettél velem, az helyénvaló volt". Inkább csak azt jelenti: "A tettedért cserébe nem akarom tovább cipelni a fájdalmat." Ha nem tudsz szívbõl megbocsátani, azzal csak önmagadat bünteted. Az angyalok segítenek megszabadulni ettõl a nehezteléstõl - de csak, ha megkéred õket.

Doreen Virtue


Facebook oldalunk: www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts


elozoeletek.blogspot.hu/2018/02/napi-ang...tatas-februar-2.html

.


"Aki a másik embert elítéli, az tévedhet, aki megbocsát neki, az sohasem téved."

(Heinrich Waggerl)

.


A megbocsátás

a szeretet kifejezési formája, és mint ilyen, elfogadáson alapul. Az elfogadás nem azt jelenti, hogy szeretned kell azt a dolgot, személyt, csak annyit jelent, hagyod, hogy létezzen, életed pedig mehet közben tovább. A megbocsátás hiánya az által gátolja személyes fejlõdésedet, hogy valamiben megragadva tart.
Hozzákötöz ahhoz a személyhez vagy helyzethez, akinek, vagy aminek nem tudsz megbocsátani, mégpedig olyan szorosan, mintha hozzá lennél láncolva. Kiszakít a jelen pillanatából, életed jelen idejébõl és egy boldogtalan vagy kellemetlen állapotba visz vissza. Ez a helyzet rosszabb számodra, mint annak a személynek, akinek nem bocsátottál meg, mert rossz érzéseket kelt benned, és ezeket, az érzéseket folyton cipeled magaddal, akár tudsz errõl akár nem.

A megbocsátás kulcs az elengedéshez. Megbocsátani annyit tesz, mint elengedni azt az érzést, hogy megsebeztek, hogy neheztelsz, dühös vagy, és elengedni a bosszú vagy a megtorlás vágyát is. Végezz elengedõ gyakorlatokat és meglátod mennyivel könnyebb lesz életed.

.


Megbocsátani önmagunknak


Hidd el, mindenki hibázik élete során. Ezekre a döntésekre szükségünk van ahhoz, hogy fejlõdjünk, tapasztaljunk, és folyamatosan tökéletesítsük magunkat. Így alakul értékrendük az évek folyamán. Ha utólag azt látod, hogy hibás döntést hoztál, hidd el, másoknak is segítettél megtapasztalásokhoz jutni. Szükségük volt rá.

Ha újra hasonló helyzetbe kerülsz, két lehetõséged van. Hagyod, hogy a megszokott mintáid irányítasanak, ugyanúgy döntesz mint eddig, és gyötrõdsz tovább, vagy bátor leszel és változtatsz!
Hidd el, az élet addig teszi eléd a hasonló helyzeteket, míg végül megbocsátasz magadnak és elengeded a múltat.

Vajon miért is méltóbb más a megbocsátásodra, mint Te?
Ideje elsõ helyre tenni Önmagadat! Addig ne lépj tovább, míg nem oldottad meg! Amíg nem enyhülnek ezek a fájó tünetek! Szembenézni és megoldást találni kevésbé fájdalmas, mint együtt élni hosszú idõn keresztül öngyûlölõ érzésekkel.

Mindegy, hogy mi volt eddig az életedben. Teljesen mindegy, miket tettél vagy nem tettél meg. Holnap újra felkel a nap, és Te is indulhatsz tiszta lappal.

Engedd el végre azokat az érzéseket, amik a múltadat irányították. Engedd el azt, hogy Te nem vagy jó semmire… hogy kevés vagy! Engedd el az érzést, hogy folyton hibázol... hogy képtelen vagy jó döntéseket hozni! Engedd el, hogy bárkinek meg kell felelned... hogy érzéseidet elnyomva, más kedvében kell járnod!

Engedd el a jövõvel kapcsolatos félelmeket! Minden úgy fog alakulni, ahogy önmagaddal kapcsolatosan érzel. Azt fogod kapni, amit hited szerint megérdemelsz! Éppen ezért most csak az a fontos, hogy meggyógyuljon az önmagaddal való viszonyod!

Én tudom, hogy képes vagy rá!

Guzsik-Mohácsi Viktória ( elozoeletek.blogspot.hu )


elozoeletek.blogspot.com/2019/06/megbocsatani-onmagunknak.html