Megbocsátás

.


SENECA - Az Emberség ragyogása

Szeresd az embereket, és bocsáss meg nekik, amikor csak teheted - mert megbocsátani nagy dolog, ha nem a legnagyobb. A megbocsátás háromszorosan is jó: egyszer annak, akinek megbocsátottál, aztán magadnak - hiszen az emberség legnagyobb példáját adtad ezzel -, végezetül nemes emberi cselekedeted, amellyel két embert egymáshoz szelídítettél, átformálja kettõtök kapcsolatát, majd az egész életed.

A szívedhez közelálló embereknél a legelején csöndesítsd el fellobbanó haragodat. A végén mindig kiderül, nem is nekik, inkább magadnak kellett megbocsátanod, mert mindaz, ami történt - bár észre sem vetted - tõled származik, miattad esett meg.

Miért válaszolnál a szeretetre kíméletlenséggel közeli kapcsolataidban? Vizsgáld meg inkább, hogy a fekete keserûség képében hozzád érkezõ indulatok valóban a gyûlölet nyilait röpítik-e feléd, vagy egy ember kétségbeesését. Vizsgáld meg, vedd szemügyre alaposan: mennyire hasonlít a kétségbeesés a gyarlósághoz - mintha annak kísértete volna. A felületesen szemlélõ tekintet csupa rosszat lát az emberi kétségbeesésben.

Amikor szeretsz valakit, tedd ezt: még ki sem mondtad, máris megbocsátottál.

.


Megbocsátás iskolája

"Aki a másik embert elítéli, az tévedhet, aki megbocsát neki, az sohasem téved."
(Heinrich Waggerl)

Annyira vagyunk lelkileg egészségesek, amennyire képesek vagyunk megbocsátani a minket ért sérelmekért. A megbocsátás sokszor egészen természetellenes dolognak tûnik, merthogy az igazságérzetünk azt mondja, hogy az embereknek igenis meg kell fizetniük azért a sok rosszért, amit tettek. Ám a megbocsátás a szeretet ereje, amivel megtörjük a természet törvényét. A vádaskodásra, és haragtartásra való hajlam gyerekes, és beteges tulajdonság. A haragról való lemondás, a megbocsátás képessége az ismertetõ jegye az igazán felnõtt embernek. A megbocsátás önös érdek. Minden megbocsátás annak válik a javára, aki megbocsát, mivel a megbocsátás kihat a lelki nyugalmára. A megbocsátás nem a másik fél érdekét szolgálja. A másiknak sokszor sejtelme sincs arról, hogy meg kellene bocsátanunk neki. Talán nem is emlékezik arra, hogy megsértett minket. A megbocsátás saját érdekünkben történik. Az egészségünk érdekében. Szükségünk van rá a gyógyuláshoz, mert ha megrekedünk a dühnél, a lelkünk sorvadni kezd. Megbocsátani annyit jelent, mint lehetõvé tenni magunk számára azt, hogy nyugodtan aludjunk. Ha nem tudunk megbocsátani, nem tudunk jót akarni, akkor saját magunkat tesszük boldogtalanná, mert képtelen együtt lenni a szívbéke és a gyûlölet. Tehát éppen az ellenség kívánságát valósítjuk meg, vagyis ártunk önmagunknak.

A megértés és a megbocsátás

Aki meg tudja magában fogalmazni, hogy a másik miért gondolkodik úgy, ahogy gondolkodik, az, ha nem is helyesli, de megérti a másikat. Meg kell tanulnunk átérezni mások helyzetét. Ez az empátia képessége. Amennyire sikerül ezt erõsíteni magunkban, annyira leszünk képesek erõltetés nélkül lemondani az ítélkezésrõl. Az ítélkezésrõl való lemondás nem jelent helyeslést. Egészen más megérteni valakit, és egészen más helyeselni a magatartását.
A megértés képes kihúzni a szívbõl a gyûlölet méregfogát. A megértés az alapja minden együttélésnek. De azt is meg kell tanulnunk, hogy meg tudjuk érteni önmagunkat is. Itt sem szabad azonosságot látni a megértés és a helyeslés között. Ha meg tudod érteni az önmagad által sem helyeselt magatartást is, akkor leszel képes arra, hogy korrigáld a magatartás-rugókat, s valóban fel tudd venni az önmagad által is helyeselt irányt. Ha tudomásul veszed azt, hogy olyan vagy, amilyen vagy, akkor könnyebben tudomásul fogod venni azt is, hogy az emberek is olyanok, amilyenek. Persze, az embernek fáj az a sérelem, amit nem érdemelt meg. Ezt a fájdalmat nem szabad önmagunk elõtt se letagadni. Viszont el kell engedni, miután átéltük. A megértés segít elengedni a fájdalmat, nem elfelejteni, csak nem reagálni már érzelmileg a dologra. És a másik emberben azt az embertársunkat látni, aki botlott egyet az útja során - ugyanúgy, ahogy mi magunk is botlunk szép számmal, csak ennek a botlásnak most pont mi ittuk meg a levét. A mi botlásainknak pedig valaki más itta, vagy issza majd. Emberek vagyunk, ezért tökéletlenek. A szeretet, az igazi, görögül azt is jelenti: látlak (agape). Látom az utadat, látlak téged, és ha akarod, visszafogadlak a szívembe. Ez a megbocsátás. Szeresd embertársadat, mint önmagadat. Bánj úgy vele, mint önmagaddal. Minden helyzetben gondolkodjuk el, hogy mi milyen bánásmódra vágynánk ugyanilyen helyzetben? Ha fordított lenne a helyzet, én milyen bánásmódot szeretnék? Gondoljunk erre, amikor kényes helyzetbe kerülünk, amikor vita, nézeteltérés van valakivel.


A tett és a tettes szétválasztása

Jézus a kereszten hangosan könyörgöt: "Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek." (Lukács 23,34) Jézus a bûnt a tudatos cselekvéshez köti. Szenvedése közepette is másokért aggódik. Igazságérzete még ekkor is erõsebb más érzésnél. 
Az ember megbocsát, merthogy le tudja hántani a tettet a tettesrõl, és látja, hogy a tettes egy esendõ ember, aki hibázik, és ha nagyon megnézi, a történetébõl érthetõ is lehet, hogy mi vezette az illetõt a gonoszságig. Nagyon sokféle ember van, nagyon sokféle fejlettségi fokon. Ezért a megbocsátás alkalmával tudnom kell azt, hogy az az ember, aki képes úgy bántani engem, hogy nagy és mély fájdalmat okozzon, az még alacsony szinten van. Egy olyan ember, akit már nem a személyisége, hanem a lelke motivál, képtelen lenne ilyen bántásra, legalábbis szándékosan képtelen lenne, legfeljebb véletlenül vagy ügyetlenségbõl. Ezért látom, hogy az a rossz, amit nekem okozott, az számára a pillanatnyi legjobb megoldás volt valamire - a maga szintjén annak tûnt neki. Eszembe juthat az is, hogy a bántó nem célzottan velem volt olyan, amilyen, hanem õ eleve ilyen, itt tart, és ugyanazt a bántás elkövette volna bárki mással is.

Kiknek bocsássunk meg?

Bocsássunk meg mindenkinek. Mindenkinek, aki valaha is megbántott valamivel. Fejlesszünk ki magunkban egy olyan hozzáállást, amely visszautasítja a haragot mindenkivel szemben. Ismételgessük magunkban: megbocsátok neki, megbocsátok mindenért, felejtsük el. A megbocsátás felszabadít bennünket és a másik embert is, és gyors léptekkel haladhatunk képességeink kiteljesítése felé. Bocsássunk meg saját magunknak. Bocsássunk meg minden értelmetlen, gonosz dolgot, amit valaha tettünk, mert minden ember követett el értelmetlen, gonosz, ostoba, nevetséges dolgokat. Nem tudunk igazán megbocsátani magunknak, hacsak nem nézünk igazán szembe a múltban elkövetett hibánkkal. Nem kell rossz embernek lenni ahhoz, hogy rossz dolgokat csináljunk. Ha csak a rossz emberek tennének rosszat másokkal, meglehetõsen jó világban élnénk. Legalább annyit bántunk másokat az ügyetlenségünkkel, mint a rossz cselekedetekkel. És minél tisztességesebbek vagyunk, annál jobban átérezzük, hogy milyen fájdalmat okoztunk másoknak. Akkor bocsátunk meg magunknak, miután felfedezzük a saját hibánkat. Azért a jóért értékeljük magunkat, amit találunk magunkban, és azért a rosszért bocsátunk meg, amit elkövettünk.

A megbocsátás nem elfelejtés !

A megbocsátás nem azt jelenti, hogy nem fáj a megbántás. Megbocsátani azt jelenti, hogy embertársainkkal kapcsolatban igyekszünk olyan elnézõek lenni, amilyen elnézõ volt velünk eddig Isten. Amikor megbocsátunk, nem felejtjük el a bántást. Merthogy pontosan azért kell megbocsátani, mert nem tudjuk elfelejteni, amit tettek velünk. Azok a legveszélyesebb fájdalmak, amelyekre nem merünk emlékezni. Ezeket letuszkoljuk a tudattalanunkba, remélve, hogy nem fognak fájni. De ezek álruhában térnek vissza, és alattomosan akkor csapnak le ránk, amikor a legkevésbé számítunk rá.
Végül, ha elkövettünk valamit, és megbántottunk valakit, kérjünk bocsánatot tõle. Sokan vannak, akiknek nincs bátorságuk, merszük, lelkierejük, hogy azt mondják: nagyon sajnálom.

Megbocsátás és visszafogadás

A megbocsátás mindig kötelezõ, de akinek megbocsátottál, azzal a további kapcsolatodban feltételeket kell állítanod. Ezt jelenti az, hogy bárányok vagyunk, de nem vagyunk birkák. Lehet felhasználni, de nem lehet kihasználni. Tehát a megbocsátásban is helyet kell kapnia a bölcsességnek. A megbocsátás nem azonos a visszafogadással, a befogadással. Mindenkinek meg kell tudnunk bocsátani, de visszafogadni, újra a régi kapcsolatot átélni csak akkor lehet, ha az, aki bántott, ezt megbánta, és jelei vannak annak, hogy szeretni akar. A visszafogadásnak tehát feltételei vannak! A megbocsátásnak nincsenek feltételei. A megbocsátás lényegéhez nem tartozik hozzá az érzelmi változás. A megbocsátás akarat kérdése. Aki szeret, az jót akar. Elsõsorban önmagának akar jót. Béke csak annak szívében talál otthonra, aki lemond arról, hogy mások rossz akaratára rosszal válaszoljon. A saját jól felfogott érdekedben ne foglald el magad büntetést, visszavágást kitaláló gondolatokkal. Mert ha ilyenekkel foglalkozol, akkor te vagy az, aki nem tud nyugodtan aludni. A megbocsátás fontosabb az ítélkezésnél.

Válasszunk egy mintát !

Olyasvalakit, akit tisztelünk a vonzó személyisége miatt. És ha valamilyen nehéz helyzetbe kerülünk, tegyünk úgy, ahogy az a személy tenne. Gondoljunk arra, hogy pl. Jézus mit tenne ebben a helyzetben, mit tenne a helyemben? Ha ezt használjuk mintául, és ha másokkal éreztetni próbáljuk fontosságukat, akkor sikeres személyiséget fejlesztünk ki, amelynek révén mindent elérhetünk, amit akarunk az életben társainkkal együtt haladva. A megbocsátás könnyebb bármi másnál, ha az indulaton felülkerekedik a józan ész.
szeretet.info.hu
www.fenyportal.hu/cikk.741.megbocsatas_iskolaja.html

.



A JEL - történet -


Vajon hányan keresik a megbocsátás jelét, amit neked kell kitenned? Ne késlekedj!

A fiatalember egymagában ült az autóbuszon. Kitekintett az ablakon. Alig múlt húsz éves, csinos, finom arcvonású fiú volt. Egy nõ ült le a mellette lévõ ülésre. Miután kicsit kedvesen elbeszélgettek a meleg tavaszias idõrõl, a fiú váratlanul így szólt:
- Két évig börtönben voltam. Ezen a héten szabadultam, éppen úton vagyok hazafelé?

Áradt belõle a szó, elmesélte, hogy egy szegény, de becsületes családban nõtt fel, és az a bûntett, amit elkövetett mekkora szégyent és fájdalmat okozott szeretteinek, akiktõl a két év alatt semmi hírt nem kapott. Tudta, hogy szülei túl szegények ahhoz, hogy vállalják az utat és meglátogassák õt a börtönben, és azt is tudta, hogy túl tudatlannak érzik magukat ahhoz, hogy levelet írjanak neki.

Mivel választ egyetlen levelére sem kapott, a végén már õ a sem írt nekik. Ám a szabadulása elõtt három héttel tett egy utolsó, reménytelen próbálkozást, hogy kapcsolatba lépjen velük. Bocsánatukért könyörgött, amiért csalódást okozott nekik.

Miután kiengedték, felszállt az elsõ buszra, ami éppen a házuk elõtt halad el. A ház elõtt, ahol felnevelkedett, és ahol még most is élnek szülei. A szüleinek megírta, hogy megbocsátásuk jeléül egy jelet kér tõlük. Olyan jelet, amit jól lehet látni az autóbuszból. Jelezzék, ha még visszafogadnák: kössenek egy fehér szalagot a kert almafájára. Ha ezt a jelet nem látja, nem száll le az autóbuszról, és örökre távozni fog az életükbõl.

Az úti célhoz közeledve a fiút egyre nagyobb nyugtalanság töltötte el. Nem mert az ablakon kinézni. Biztos volt benne, hogy az almafán nem lesz szalag. Útitársa, végighallgatta történetét, majd udvariasan megkérte a fiút:
- Cseréljünk helyet. Majd én figyelek az ablakból.

Éppen csak néhány ház elõtt haladt el az autóbusz, amikor a nõ meglátta az almafát. Könnyeivel küszködve, kedvesen megérintette a fiatalember vállát:
- Nézze! Nézze! Az egész fát szalagok borítják.

Vajon hányan lesik a te almafádat, keresik a megbocsájtás kis jelét rajta? Ne halogasd, menj, és tûzd ki rá.

www.astronet.hu/ezo-vilag/tanmesek/a-jel-102196

.


Bocsáss meg!


Mindenkit érnek sérelmek, ez ellen nem tudunk mit tenni. Viszont egy valamit tehetünk. megbocsáthatunk.

Megbocsáthatunk családtagjainknak, barátainknak, vagy egy ismeretlennek; megbocsáthatunk a hatásoknak, melyek nem építõ jelleggel hatottak ránk. Megbocsáthatunk, majd folytathatjuk a megbocsátást megállás nélkül, mindezt azért, hogy "tisztán" tartsuk szívünket.

A megbocsátás csodája, hogy ezzel elvágjuk mindazt, ami a múltban nem mûködött. A közöny, a sértettség, a düh és a harag helyett a szeretet válasszuk.

Ha nem ezt az utat választjuk, sérelmeinket fájó sebekként lüktetve magunkkal cipeljük. Idõrõl-idõre feltépjük e sebek varrait, fájdalmat okozva magunknak& - és a Másiknak is. Majd a fájdalomtól visszahõkölve elfolytjuk, újra magunkba zárjuk sérelmeinket - évekre, vagy akár életekre. A fájdalom, és a sértettség állandó váltakozásával a seb ott marad bennünk, lelkünkbe ég. És a kezdetben, oly kicsiny sérelem energiamintázatunk részévé válik.

A sértettség haragot szül. A harag tragédiája pedig abban áll, hogy kapcsolatban tart valamivel, ami fájdalmat okozott; valamivel, ami nem mûködött, ami nem sikerült, ami elárult, ami becsapott. Mégis csüggünk a haragon, mint egy életadó forráson, pedig ez a "forrás" nem ad, hanem elvesz& - Ránk nehezedik és elvonja figyelmünket. Elvonja figyelmünket az életrõl, a szeretetrõl; megakadályoz abban, hogy betölthessük a nekünk szánt szerepet.

A neheztelések rendetlenséget és zavart keltenek lelkünkben és szívünkben. A bennünk lakozó békét és nyugalmat hatalmas zúgás és csörömpölés váltja fel. Majd veszteséget, veszteségre; fájdalmat, fájdalomra halmazunk - eltévelyedünk, hiszen a zúgásban nem halljuk szívünk szavát.

Mennyivel könnyebb lenne, ha túltennénk magunkat a nehézségeken és megbocsátanánk a felgyülemlett sérelmeket és csalódásokat! Mennyivel könnyebb lenne, ha végre megértenénk a megbocsátás szentségét!

A megbocsátás nem csak feledés, hanem annak megértése, mi nem mûködött, és hogyan is történt meg minden. Nem figyeltünk eléggé, nem voltunk hajlandók meghallani a másikat, képtelenek voltunk meglátni ismétlõdõ hibáinkat, vagy esetleg nem láttuk a másik szemében szikrázó szeretet fényét?!... Nem tesszük helyesen, ha feledünk, és késõbb ugyanaz megismétlõdik.
És a megbocsátás, nem csupán megértés, hanem feloldozás, újjászületés a szeretet oltárán.

A megbocsátás nem jelenti saját magunk feláldozását, nem jelenti azt, hogy megadjuk magunkat mások ismétlõdõ sértéseinek. A megbocsátás célja a negatív kötõdésektõl való felszabadítás. Az, hogy energiáink ne csapongjanak, hanem szívünkben összpontosuljon a szeretet energiája. A megbocsátással helyre áll bennünk a szeretet, visszanyerjük életkedvünket, és azok is visszanyerik, akiknek megbocsátottunk. Ösztönösen visszakerülünk az életbe, és újra kezdjük élni azt.
. . .
De elõször magadnak kell megbocsátanod. Jöjj rá, hogy a legfontosabb személy, akinek megbocsátással tartozol, akinek szeretettel tartozol, az Te magad vagy!
Ha, ezt képes leszel meglépni, egyre inkább leszel a szeretet, ami vagy!

Írta: Bogi ( elozoeletek.blogspot.hu )


elozoeletek.blogspot.hu/2016/12/bocsass-meg.html

.

A híd neve: Megbocsátás


Egy vidéki farmon élt két testvér egymás szomszédságában. Egy napon egy jelentéktelen félreértés kapcsán összevesztek. Addig kölcsön adták egymásnak szerszámaikat; ameddig az egyik távol volt, a másik vigyázott a farmra; megbeszélték a problémáikat, de most egy csapásra minden megváltozott. Hiába a negyven éves szomszédság, most végül odáig fajult a dolog, hogy nem is álltak szóba egymással.

Egy szép napos reggelen az idõsebbik testvérhez bekopogott egy idegen férfi, aki munkát keresett egy-két napra. Elõször el akarta küldeni, de végül amikor meghallotta, hogy ácsmester, és jól bánik a fával, megmozgatta a fantáziáját. Azt a feladatot adta neki, hogy a testvére és az õ telke határába építsen egy kerítést. Olyat kért, amin még átlátni sem lehet, mert annyira haragudott a testvérére.

Miután kiadta a feladatot és minden faanyagot, szerszámot, szeget a rendelkezésére bocsátott a mesternek, elment a városba. Az ács neki is látott a munkának. Estefelé, amikor visszajött az idõsebb testvér, megdöbbenve látta, hogy a telek határában, a kis völgyben nem egy kerítés, hanem ellenkezõleg egy híd áll, mely összeköti az õ és testvére telkét.

Pont akkor jött ki a fiatalabbik testvér, aki szintén megdöbbenve nézte a hidat, s ezt mondta: "Drága testvérem! Te képes voltál egy hidat építtetni, azok után ami köztünk történt? Azok után, amiket tettem és mondtam?"

Erre mindketten nagyon elszégyellték magukat, és a híd közepén egymásba borulva kibékültek. Ennek örömére kérték az ácsmestert, hogy maradjon még pár napig, találnak még neki valami munkát.

Erre a Mester így felelt: "Nagyon szívesen maradnék, de még sok olyan hely van, ahol hidat kell építenem!"

A két testvér egyszerre kérdezték a már távozó Mestertõl: "És mi legyen a híd neve?"

Erre a Mester így felelt: "Megbocsátás!"

(forrás: Karsay hirlevele)

.



A nehéz idõszakok erõssé tesznek


A nehézségekkel teli idõszakok a megújulás lehetõségét hordozzák magukban. Erõvel ruháznak fel bennünket, s végre azt érezhetjük, bármire képesek vagyunk. Tudatosul bennünk, hogy életünkért kizárólag mi vagyunk a felelõsek, s ideje megtenni azokat a lépéseket, melyeket régóta halogatunk, mert nem hittünk magunkban eléggé.

Mivel jelenleg erõteljesen tisztulnak emberi kapcsolataink, érdemes ezen lélekben"dolgozni" kicsit. Értékeljünk, és helyezzük õket oda, ahová valójában valók. Ezalatt azt értem, hogy ha neheztelés van a szívedben bárkivel kapcsolatban, akkor határozd el, hogy végre megbocsátasz. Döntsd el, hogy elengeded a negatív érzéseidet, fájdalmaidat, félelmeidet. Hidd el, csak azért bántott Téged, hogy fejlõdhess általa. És mindez a Te beleegyezéseddel történt. Mindketten jelen voltatok a kapcsolatban.
Csendesedj el kicsit, képzeld magad elé azt, akinek meg kell bocsátanod, és köszönd meg neki a tanítást, amit kaptál tõle. Köszönd meg, hogy bevállalta annak érdekében, hogy Te ezáltal fejlõdj. Majd öleld meg és mondd ki: Megbocsátok Neked! Ezzel felszabadítod õt is. Ha pedig arra van szükség, kérj Te is bocsánatot. Végül bocsáss meg magadnak is, amiért bevállaltad ezt a megtapasztalnivalót. Érezni fogod, ahogy megkönnyebbül a lelked.
Ha építeni is szeretnéd magad, akkor pedig hívj fel valakit, aki igazán sokat ad hozzá lelkileg az életedhez. Vagy írj neki levelet. Tudasd vele, mennyire hálás vagy, amiért az életed része. Mondj el neki mindent, ami Neked fontos. A hála érzése egyre több dolgot teremt majd, amiért szintén hálás lehetsz.

Más emberek elfogadása önmagad szeretetével kezdõdik. Ahogy bent, úgy kint is. Ha megvizsgálod emberi kapcsolataidat, abból le tudod mérni, hogyan állsz önmagaddal. Ha bántanak, akkor keresd meg azt, miben bántod saját magad. Ha semmibe vesznek, akkor gondolkodj el, miért nem tartod magad méltónak arra, hogy megfelelõen bánjanak Veled. A sérülések Benned vannak, embertársaid csupán tükröt tartanak eléd.
Ha javulnak emberi kapcsolataid, és egyre kevésbé vonzol be olyan útitársakat, akik bántanak, akkor jól haladsz önmagaddal. Ne félj elengedni azokat az embereket, akik már nem szolgálják a fejlõdésed. Akik nem haladnak együtt Veled az úton. Adj helyet az újnak.

Ha teheted, szánj idõt arra, hogy tiszta energiákat teremts magad körül. Emberi kapcsolataid tisztázásán túl szabadulj meg mindentõl, ami felesleges. Dobd ki, vagy ajándékozd el azokat a dolgokat, melyeket régóta nem használsz. Más biztosan örül neki. Hidd el, napokon belül érkezik a helyére új. Ezzel is gyakorolhatod az elengedést. Tégy minden nap valamit, amit régóta halogatsz. Esténként úgy fogod álomra hajtani a fejed, hogy Önmagad is sokkal tisztábbnak érzed majd, hiszen helyet teremtettél az újnak. És akkor bármely nap egy új élet kezdete lehet, melyet Te magad teremtettél. Sok sikert kívánok hozzá!

Mohácsi Viktória ( elozoeletek.blogspot.hu )