A szeretetrõl

A szeretet ajándéka

(részlet)
Mindannyian megtanulhatjuk, miképpen fejezzük ki õszintébben és kedvesebben a szeretetünket - ezzel saját boldogságunkat éppúgy megsokszorozzuk, mint másokét. A szeretet megemeli lelkünket. Önnön lényünk és a közös emberi lényeg legnemesebb részeivel kapcsol minket össze. Bármi legyen is, amire a figyelmünket leginkább fordítjuk, erõsebbé fog válni az életünkben.

Ha kételkednél az élet erejében és a megújulás hatalmában, csupán figyelj az óriási kõtömb észrevehetetlenül piciny résén áttörõ fûszál csodájára.
Nézz a nagy Egészre. A szeretet mindig ott van benne.

A feltétlen szeretet elkötelezettséget jelent az önmagáért való szeretet iránt az élet önmagáért való értelmének elismerése iránt; a hit iránt, hogy az emberiségben ott van a jó mindazon hibák, csalódások, tragédiák és rejtélyek ellenére, amelyek az emberi lét örök részei.

Észrevetted, mennyivel többet hallasz, ha ítélkezés nélkül figyelsz a dolgokra? Bízd magad barátokra. De sose vedd a barátság kincsét magától értetõdõnek. Figyeld meg az emberek arcát! Látod, milyen megejtõ, amikor a szeretet megjelenik valaki tekintetében, amikor ott csillog a szemében? Te is ilyen szép lehetsz! Küldj szeretetet mindenfelé: északra, délre, keletre, nyugatra. Csodálatos perceket élhetsz majd át; tapasztald meg, milyen a világmindenség abszolút középpontjában lenni.
Önmagunk szeretete nem alakulhat ki, ha a más emberi lények iránti odaadó elkötelezettséget nem bontakoztatjuk ki magunkban. E nélkül puszta öntetszelgésbe fullad minden.

A szeretet olykor azt kívánja tõlünk, hogy ne lépjünk ki bonyolult kapcsolatainkból, hanem próbáljuk megoldani õket. De az sem kevésbé szeretetteli, ha az ember felszámol egy olyan kapcsolatot, amely megalázó vagy kiüresedett. Nem az az igazán fontos, hogy kilépünk-e egy ilyen kapcsolatból vagy sem, hanem az, hogy milyen szeretettel és tiszteletteljesen cselekszünk, miután meghoztuk döntésünket.
Senkit ne vádolj, ha a dolgok rosszul mennek. Csak kérdezd meg:
"Mit tanulhatok ebbõl?"
A szeretet akkor szárnyal szabadon, ha nem terheljük meg kívánságokkal.
(Stephanie Dowrick)

Szeretet


"A szeretet nemcsak elõnyben részesíti a másik érdekeit a sajátjával szemben, de még csak össze se hasonlítja a kettõt.
Ha a szeretet igazán önzetlen, akkor eszünkbe se jut a kérdés, vajon jut-e nekünk abból az örömbõl, amit a másiknak készítünk.
A szeretet nem hatásának gyümölcseként akarja leszüretelni az örömöt, hanem önmagában leli örömét."
(ismeretlen szerzõ)

Szeretet

A szeretet az ami bennünk él
ami átölel mindenkit
Szeretet ha meghallgatod a másik embert
és nem ítéled el a tetteiért
Szeretet ha meg tudsz bocsátani
és akkor is szereted ha vétkezett
Szeretet ha nem láncolod magadhoz
ha úgy dönt elengeded
és azt kívánod boldog legyen mással
szeretet ha tök ismeretlent átölelsz
és segítsz ha rászorul
szeretet ha békén hagyod és nem
tukmálod rá magad sem az elveid
ha magányt akar békén hagyod
szeretet ha nem segítsz
ha nem erre vágyik. .Csak felajánlod
szeretet hogy engeded, hogy szeressenek
és szeretsz ha engedik...
(szerzõje ismeretlen)

.


A szeretet ajándéka
(részlet)

Mindannyian megtanulhatjuk, miképpen fejezzük ki õszintébben és kedvesebben a szeretetünket - ezzel saját boldogságunkat éppúgy megsokszorozzuk, mint másokét. A szeretet megemeli lelkünket. Önnön lényünk és a közös emberi lényeg legnemesebb részeivel kapcsol minket össze. Bármi legyen is, amire a figyelmünket leginkább fordítjuk, erõsebbé fog válni az életünkben.
Ha kételkednél az élet erejében és a megújulás hatalmában, csupán figyelj az óriási kõtömb észrevehetetlenül piciny résén áttörõ fûszál csodájára.
Nézz a nagy Egészre. A szeretet mindig ott van benne.
A feltétlen szeretet elkötelezettséget jelent az önmagáért való szeretet iránt az élet önmagáért való értelmének elismerése iránt; a hit iránt, hogy az emberiségben ott van a jó mindazon hibák, csalódások, tragédiák és rejtélyek ellenére, amelyek az emberi lét örök részei.
Észrevetted, mennyivel többet hallasz, ha ítélkezés nélkül figyelsz a dolgokra? Bízd magad barátokra. De sose vedd a barátság kincsét magától értetõdõnek. Figyeld meg az emberek arcát! Látod, milyen megejtõ, amikor a szeretet megjelenik valaki tekintetében, amikor ott csillog a szemében? Te is ilyen szép lehetsz! Küldj szeretetet mindenfelé: északra, délre, keletre, nyugatra. Csodálatos perceket élhetsz majd át; tapasztald meg, milyen a világmindenség abszolút középpontjában lenni.
Önmagunk szeretete nem alakulhat ki, ha a más emberi lények iránti odaadó elkötelezettséget nem bontakoztatjuk ki magunkban. E nélkül puszta öntetszelgésbe fullad minden.
A szeretet olykor azt kívánja tõlünk, hogy ne lépjünk ki bonyolult kapcsolatainkból, hanem próbáljuk megoldani õket. De az sem kevésbé szeretetteli, ha az ember felszámol egy olyan kapcsolatot, amely megalázó vagy kiüresedett. Nem az az igazán fontos, hogy kilépünk-e egy ilyen kapcsolatból vagy sem, hanem az, hogy milyen szeretettel és tiszteletteljesen cselekszünk, miután meghoztuk döntésünket.
Senkit ne vádolj, ha a dolgok rosszul mennek. Csak kérdezd meg:
"Mit tanulhatok ebbõl?"
A szeretet akkor szárnyal szabadon, ha nem terheljük meg kívánságokkal.
(Stephanie Dowrick)

.

Azért van...


Azért van síró, hogy vigasztald,
Éhezõ, hogy teríts asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed,
Vak, elhagyott azért van, hogy szeresd!

Azért van annyi árva, üldözött,
Hogy oltalmat nyerjen karod között.
Az irgalmat kínok fakasztják,
Mélység felett van csak magasság.

Ha más gyötrõdik, vérzik, szenved,
Azért van, hogy megmutassad,
Mennyi SZERETET van Benned!
(ismeretlen szerzõ)

.

A SZERETET

Milyen egyszerû de hatalmas szó, szeretet,
Melyrõl költõk írtak szép verseket.
Szeretni tudni nagyon nagy dolog,
Mert elfedezi az oly sok és nagy bánatot.

Elfedi a csúfos szegénységet,
Gátat vet az öntelt büszkeségnek.
Nem rója fel a gonoszt senkinek,
Segít hordozni a fájó nehéz terheket.

A szeretet tartja össze a világot,
Mégis õ az aki szerzi a barátot.
A szeretetet csak az nem ismeri,
Aki a gonoszt, azaz a sátánt szereti.

Pedig meghallani õt olyan egyszerû,
Ahol jelen van ott van boldogság és derû.
Letörli az arcról a fájó könnyeket,
Keserûség helyett szerez boldog perceket.

Errõl tanít isten szent Igéje,
Általa van a szívnek boldog békéje.

(Cseh Gábor)