Az idõs házaspár harmincadik házassági évfordulóján, egy szigetre utazik, ahol a legenda szerint olyan csodálatos fürdõ van, amiben megfiatalodnak az emberek.
Az üdülésrõl visszatérve, a lányuk várja õket a repülõtéren, de sehol nem látja a szüleit. Egyszer csak odalép hozzá egy fiatal nõ, karján egy csecsemõvel és megszólítja:
- Lányom, én vagyok az. Ugye nem ismersz meg? Megfiatalított a csodaforrás.
A lány döbbenten kérdezi:
- Mama? De ki az a csecsemõ?
- Az apád. Ez a hülye elaludt a vízben.
-- ``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
A plébános arról tartott beszédet, hogy minden, mit Isten teremtett jól van úgy, ahogy van. Egy púpos is volt a gyülekezetben, aki ezzel az állítással sehogy sem értett egyet. A szentmise végén megvárta a papot a templom elõtt, és kérdõre vonta:
- A tisztelendõ úr arról prédikált, hogy minden úgy van jól, ahogy Isten teremtette. Nézzen rám, vajon én jól vagyok-e ilyenformán?
Az atya tüzetesen szemügyre vette az embert, aztán megállapította:
- Magát az Úr púposnak teremtette, s ebben a mivoltában valóban tökéletes.
-- ``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
Egy öreg, fáradtnak látszó kutya sétált be az udvaromba. Jól táplált volt, és a nyakörvérõl is látszott, hogy van gazdája. Bejött velem a házba, és elaludt a nappali sarkában. Egy órával késõbb odament az ajtóhoz, én meg kiengedtem. Másnap újra megjelent, és megint aludt egy órát a sarokban. Ez így ment több héten át. Kíváncsiságból tûztem egy cédulát a nyakörvére:
"Az Ön kutyája minden délután a házamban szundikál".
Másnap a nyakörvre tûzve megérkezett a válasz:
"Tíz gyerekünk van, azért nem tud a kutya otthon nyugodtan aludni. Holnap én is eljöhetek vele?"
-- ``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``