Történetek

Minden napunk ajándék

Az Ember elment a Bölcshöz:
- Álmot láttam, de sehogy sem tudok rájönni, mi az értelme. Kérlek, segíts rajtam!

- Hallgatlak - bólintott a Bölcs.
- Az utcán mentem, a mi utcánkban, ahol minden nap járok.
Olyan is volt álmomban, mint egyébként; nem volt semmiféle változás rajta,
csak annyi, hogy nagy szürke göröngyökkel volt tele a járda.
Amikor megrúgtam az egyiket, rájöttem, hogy ezek nem göröngyök, hanem kövek.
Egyet zsebre vágtam, hogy megmutassam a Barátomnak, akihez indultam.
Amikor elõvettem, kettévált a kezemben. Belül szikrázó, tiszta ragyogású volt.
Azonnal tudtam (bár nem értek hozzá), hogy ez GYÉMÁNT!

Rohantunk az ékszerészhez, de közben telepakoltuk a zsebeinket a csúnya, szürke kövekkel, hátha...
Az ékszerész vágta, csiszolta a kettévált követ, végül fel is mutatta, hadd lássuk mi is, hogy sziporkázik:

"Még soha nem találkoztam ilyen nagy és tiszta gyémánttal" - lelkesedett.
Kipakoltam a sok egyforma szürke kövemet.
Õ bizalmatlanul nézte a sötétlõ halmot, majd legyõzve utálkozását, egyet megfogott és vijjogó gépével kettévágta.
Smaragd volt. A következõ rubin, utána valami csodaszámba menõ ritkaság, és aztán így végig.
Felfoghatatlan kincs feküdt elõttem, szikrázott, tündökölt ezerféle színben, a belsejükben rejtõzõ érték.
Én pedig döbbenetemben felébredtem. De nem tudok szabadulni az álomtól.
Mondd, mit jelenthet?

- A szürke kövek a MINDENNAPJAID, Barátom!
Éppen ideje, hogy felfedezd: valóságos kincsesbánya a mindennapok sokasága.
Dolgozni kell rajtuk, az igaz, de ha jól megmunkálod õket, gazdagabb leszel mindenkinél.
Már reggel vedd kezedbe napodat, hogy megláthasd benne a hûség gyémántját, a bizakodás smaragdját, a szeretet rubinszínû áldozatosságát...
Mától kezdve soha nem beszélhetsz "szürke hétköznapokról", hiszen LÁTTAD, mi rejlik bennük!
(ismeretlen szerzõ)

A Számla

Egy este, amikor az anya a vacsorát fõzte, a tizenegy éves fia megjelent a konyhaajtóban, kezében egy cédulával.
Furcsa, hivatalos arckifejezéssel nyújtotta át a gyerek a cédulát az anyjának, aki megtörölte a kezét a kötényében és elkezdte olvasni azt:

" A virágágyás kigyomlálásáért: 500,- Ft. A szobám rendberakásáért: 1000,- Ft. Mert elmentem tejért: 100,- Ft. Mert három délután vigyáztam a húgomra: 1500,- Ft. Mert kétszer ötöst kaptam az iskolában: 1000,- Ft. Mert minden nap kiviszem a szemetet: 700,- Ft. Összesen: 4.800,- Ft"

A mama kedvesen nézett a fia szemébe. Rengeteg emlék todúlt fel benne. Fogott egy tollat és egy cédulára ezeket írta:
"Mert 9 hónapig hordtalak a szívem alatt: 0 Ft. Az összes átvirrasztott éjszakáért, amit betegágyad mellett töltöttem: 0 Ft. A sok-sok ringatásért, vigasztalásért: 0 Ft. A könnycseppjeid felszárításáért: 0 Ft. Mindenért, amit nap mint nap tanítottam neked: 0 Ft. Minden reggeliért, ebédért, uzsonnáért, zsemlékért, amiket készítettem neked: 0 Ft.

Összesen: 0 Ft.
Amikor befejezte, a mama mosolyogva nyújtotta át a cetlit a fiúnak. A gyerek elolvasta és két nagy könnycsepp gördült le az arcán.

Összegyûrte a papirost és azt írta a saját számlájára: "fizetve".
Aztán az anya nyakába ugrott és csókokkal halmozta el.
(szerzõje ismeretlen)

Gabriel García Márquez
halála elõtti gondolatai


Ajánlom, hogy olvassátok el igazán megható írását:

Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongybábu vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám. Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok.

Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek.

Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan másodperc fényt veszítünk.

Akkor járnék, amikor mások megállnak, és akkor ébrednék, amikor mások alszanak. Ha Isten megajándékozna még egy darab élettel, egyszerû ruhába öltöznék, hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nemcsak a testemet, hanem a lelkemet is.

A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, az öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést!

Szárnyakat adnék egy kisgyereknek, de hagynám, hogy magától tanuljon meg repülni.

Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel, hanem a feledéssel jön.

Annyi mindent tanultam tõletek, emberek... Megtanultam, hogy mindenki a hegytetõn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik.

Megtanultam, hogy amikor egy újszülött elõször szorítja meg parányi öklével az apja ujját, örökre megragadja azt.

folytatása a következõben

az elõzõ folytatása

Gabriel García Márquez gondolatai
(halála elõtti gondolatok)


Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segítenie kell neki felállni.

Annyi mindent tanulhattam tõletek, de valójában már nem megyek vele sokra, hiszen amikor betesznek abba a ládába, már halott leszek.

Mindig mondd azt, amit érzel és tedd azt, amit gondolsz. Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erõsen átölelnélek, és imádkoznék az Úrhoz, hogy a lelked õre lehessek. Ha
tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám neked, "szeretlek", és nem tenném hozzá ostobán, hogy "hiszen tudod".

Mindig van másnap, és az élet lehetõséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el.

Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott idõd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést.

Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mondd a fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd õket és bánj velük jól, jusson idõd arra, hogy azt mondd nekik, "sajnálom", "bocsáss meg", "kérlek", "köszönöm" és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz.

Senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért. Kérj az Úrtól erõt és bölcsességet, hogy kifejezhesd õket. Mutasd ki barátaidnak és szeretteidnek, mennyire fontosak neked.

Te még mindig cipeled?

"Az emberi elme képtelen, pontosabban fogalmazva: nem hajlandó szélnek ereszteni, nem akarja letenni a múltat. Gyönyörûen szemlélteti ezt a két zen szerzetes, Tanzan és Ekido története,akik olyan úton lépdeltek, amely a heves esõzés hatására rendkívül sárossá vált.
Egy falu közelében találkoztak egy fiatalasszonnyal, aki éppen az úton próbált átkelni, ám a sár olyan mély volt, hogy az tönkrette volna a selyem kimonóját. Tanzan azonnal a karjaiba kapta a hölgyet, átvitte az út másik oldalára.
A szerzetesek csendben folytatták útjukat. Öt órával késõbb, amint közeledtek a számukra szállásúl szolgáló templomhoz, Ekido nem tudta tovább visszatartani magát, és kifakadt: "Miért cipelted át azt a lányt az úton?! Nekünk szerzeteseknek nem szabad ilyensmit tennünk!"
" A lányt én már több órája letettem"- felelte Tanzan." Te még mindig cipeled?"
(ismeretlen)

"El fog múlni"

Régi történet regél arról a - valamelyik közel-keleti országban élt - királyról, aki folyton a boldogság és a csüggedtség állapota között hullámzott. A legkisebb kellemetlenség már teljesenkiborította, illetve heves reakcióra késztette; és a boldogsága pillanatok alatt változott csalódássá és kétségbeeséssé. Egy idõ múlva belefáradt önmagába és az életbe, és kivezetõ utat keresett. Hívatta a királyságban élõ, megvilágosodott ember hírében álló bölcset. Amikor az megérkezett, így szólt hozzá:
"Olyan akarok lenni, mint te. Tudsz-e adni valamit, ami az életembe kiegyensúlyozottságot, nyugalmat és bölcsességet hozna?
Bármennyit is kérsz érte, megfizetem."

A bölcs így felelt: "Talán tudnék rajtad segíteni, de annak az ára oly
hatalmas, hogy az egész királyságod sem lenne elegendõ a megfizetésére.
Ezért hát ajándékként adom, feltéve, hogy aztán becsben tartod." A király
biztosította efelõl, mire a bölcs távozott.

Néhány hét múlva visszatért, és átnyújtott a királynak egy díszes, nefritkõbõl faragott ládikát. A király kinyitotta, s abban egy egyszerû aranygyûrût talált. A gyûrûbe néhány betût véstek. A bevésett szöveg így szólt: "Ez is el fog múlni." "Mit jelent ez?" - kérdezte a király. A
bölcs így felelt: "Mindig legyen rajtad e gyûrû! Bármi is történjék, mielõtt azt jónak vagy rossznak neveznéd, érintsd meg a gyûrût, és olvasd el a rajta lévõ szavakat! Ily módon mostantól békességben élsz majd."

Az igazi szabadság és a megvilágosodott élet három oldala:
kerülni az ellenállást, az ítélkezést és a ragaszkodást.