Történetek

Tanulság!!!!!!

Míg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ és vonalakat karcolt az autó oldalára.
Haragjában, a férfi megfogta a gyermek kezét és többször ráütött, nem ismerve fel, hogy a francia kulccsal üti.
A kórházban a gyermek elveszítette az összes ujját a törés miatt. Mikor a gyermek meglátta az apját, szemében fájó tekintettel kérdezte: "Apa mikor fognak visszanõni az ujjaim?"
Az apa felismerve tettének súlyát, szólni sem tudott.

Visszament az autójához és többször belerúgott.
Saját cselekedetétõl feldúlva leült az autó elé és a karcolásokat nézte.
A gyermek azt írta:"SZERETLEK APA!"

A tárgyak használatra vannak, az emberek szeretetre! A probléma a mai világban az, hogy az EMBEREK VANNAK HASZNÁLVA ÉS A TÁRGYAK SZERETVE!

Legyünk óvatosak és tartsuk emlékezetünkben ezt a gondolatot:

A tárgyak azért vannak, hogy használjuk, az emberek pedig hogy szeressük õket!
Légy ura érzelmeidnek:
- vigyázz a gondolataidra, szavak lesznek belõlük,
- vigyázz a szavaidra, cselekedetek lesznek belõlük,
- vigyázz a cselekedeteidre, megszokások lesznek belõlük,
- vigyázz a megszokásaidra, szenvedély lesz belõlük,
- vigyázz a szenvedélyedre, rabsággá és végzeteddé válhat!
A harag és a szeretet nem ismernek határt. Válaszd a szeretetet, hogy szép és kedves életed legyen!
(forrás:canadahun)

A bakkecske és a férfi

Az is baj, ha nincs semmi baj?
Egyik napon a bölcs rabbihoz egy férfi jött, és így panaszkodott:
- Rabbi, elviselhetetlen az életem. Hatan lakunk egy házban, s rettenetesen unalmas minden. Mondd, mit csináljak?
A rabbi ezt mondta neki:
- Tudod mit, végy egy bakkecskét, és vidd be a szobátokba. A férfi felháborodva mondta:
- Egy bakkecskét a szobába?
- Igen, igen. Tedd, amit mondtam - szólt a rabbi -, aztán egy hét múlva gyere vissza!
Egy hét múlva megjelent az ember a rabbinál, idegileg teljesen kimerülten:
- Nem bírjuk tovább elviselni. A kecskebak olyan büdös, hogy nem tudunk a szobában megmaradni.
- Rendben van - válaszolt a rabbi -, menj haza, és a bakkecskét kösd az istállóba. Aztán egy hét múlva gyere vissza!
Gyorsan eltelt az a hét is, s örömtõl sugárzó arccal jött vissza az ember:
- Ó, rabbi, milyen nagyszerû az élet! Áldott minden perc, amikor hatan együtt vagyunk, a bakkecske nélkül!

Jön a víz

Egy nap hatalmas esõzések következtében kiöntött a falu mellett kanyargó folyó. Az emberek ijedten csomagolták össze holmijukat, s ki tutajon, ki csónakban próbált menekülni. Az áradás egyre nõtt, már minden víz alatt volt, csak a háztetõk s a fák koronái látszottak ki.
Három csónakos evezett a távoli part felé, amikor egy hatalmas hullám mindnyájuk ladikját felborította. Kiváló úszó hírében álltak, mégis úgy tûnt, csak egyikük képes fennmaradni a víz színén.
Ti vagytok a legjobb úszók a faluban, hogyhogy nem birtok fennmaradni? - kiáltott társainak.
Az arannyal teli zsákot rákötöttem a hátamra, nagyon súlyos, de nem tudok megválni tõle, mit sem ér az életem nélküle! - hörögte az elsõ.
- Egy vasládikóban õrzöm a nemesi levelem és a diplomáimat, ha elvesznek, hogyan bizonyítom elõkelõ mivoltomat? Meg kell mentenem mindenáron! - kiáltott a másik, s egyre fáradtabbnak látszott.
Aki teher nélkül, könnyedén szelte a habokat, hamarosan partot ért, onnét kiáltott vissza:

- Kérlek benneteket, dobjátok el terheteket, s megmenekültök!

De nem hallgattak rá...

Az anyagi lét mulandó értékeihez ragaszkodót megfojtják "kincsei", s nem lesz képes átszelni az élet tengerét.
Az önbecsapásnak nincsen határa.
(Elias Canet

Ma kitörlök a naplómból...

Ma kitörlök a naplómból
Két napot: a tegnapot és a holnapot.
A tegnapból tanultam.
A holnap pedig a következménye lesz annak,
Amit ma teszek.

Ma azzal a meggyõzõdéssel
Nézek szembe az élettel,
Hogy ez a nap
Soha többé nem fog visszatérni.

A Ma az utolsó lehetõség arra,
Hogy intenzíven éljek,
Hiszen senki sem tud biztosítani arról,
Hogy látni fogom a holnapi napfelkeltét.

Ma elég bátor leszek ahhoz,
Hogy ne szalasszak el több alkalmat.
Csak egyetlen lehetõségem van érvényesülni.

Ma beruházok a legértékesebb
Erõforrásomból: az idõmbõl
A legbizonytalanabb munkámba:
Az életembe.

Ma minden percet szenvedéllyel töltök,
Hogy a Mát egy különleges
Egy páratlan nappá tegyem az
Életemben.

Ma szembeszállok minden akadállyal,
Amely az utamba áll,
Bízva benne, hogy sikert aratok.

Ma ellenállok a pesszimizmusnak
És meghódítom a világot egy mosollyal
És pozitív hozzáállással
Mindig a legjobbat várom.

Ma minden megszokott feladatomat
Fennkölt önkifejezésként végzem el.
Ma úgy töltöm az idõt, hogy boldog legyek
És otthagyjam a lábnyomaimat,
És a jelenlétemet
Mások szívében.

Ma meghívlak Téged, hogy kezdjünk egy új korszakot,
Ahol álmodhatjuk,
Hogy minden, amibe belefogunk lehetséges
És mi meg is valósítjuk
Örömmel és méltósággal.

Boldog napot és
Jobb holnapot.
(ismeretlen szerzõ)

Tanulságos történet

Osho Zen Tarotjában, a XV. kártyalap

A kártya régi zen történetet idéz, melyben egy oroszlánt juhok neveltek fel. Az oroszlán azt hitte, hogy õ is egy bárány.
Egyszer azonban egy öreg oroszlán elkapta a grabancát és elvitte a tóhoz, ahol megmutatta neki a saját tükörképét.
Sokunk olyan, mint ez az oroszlán: a kép, amit magunkról õrzünk nem saját, közvetlen tapasztalatainkból, hanem mások véleményeibõl ered.
Egy külvilág által nyakunkba akasztott személyiség vette át a helyét annak az egyéniségnek, amely bensõkbõl fejlõdhetett volna.
Így csak a nyáj egyik birkája vagyunk, aki képtelen arra, hogy szabadon mozogjon, és nincs tudatában önnön igazi énjének.
Itt az ideje, hogy belenézz tóba, felfedezd a saját tükörképedet, és kitörj abból az önmagadról kialakított képrõl, amit mások neveltek beléd!
Ha nem dobod el a személyiségedet, akkor nem találod meg az egyéniségedet.
Az egyéniségedet a léttõl kapod, a személyiségedet pedig a társadalom akasztja a nyakadba.
A személyiséged által illeszkedsz be a társadalomba.
A társadalom nem képes tolerálni az egyéniséget, mert egy egyéniség nem követi õt birkaként.
Az egyéniség minõsége az oroszlánéhoz hasonló: az oroszlán egyedül jár.
A birkák mindig tömegben élnek: abban bíznak, hogy a tömegben otthonra találnak. A tömegben az ember mindig nagyobb bizalomban és védettségben érzi magát.
Ha megtámadnak, a tömegben könnyebben megvéded magad.
Csak az oroszlánok járnak egyedül. Pedig mindegyikõtök oroszlánnak születik, csakhogy a társadalmi beidegzõdések teljesen átprogramozzák az elmédet, és végül birka lesz belõled.
Kapsz egy személyiséget: egy kényelmes, kedves, szófogadó és nagyon kötelességtudó személyiséget.
A társadalomnak rabszolgákra van szüksége, nem pedig olyan emberekre, akik a szabadság feltétel nélküli elkötelezettjei.
A társadalomnak azért van szüksége rabszolgákra, mert az õt irányító összes érdekszövetkezet engedelmességet követel."
aranyfeny.freeblog.hu/archives/2010/07/03/Csiszolatlan_gyemant/

.
Izgatottan rontott be valaki Szokráteszhez.

"Figyelj ide, Szokrátesz! El kell neked mondanom valamit.."
"Állj csak meg egy kicsit" .. szakította félbe a bölcs. "Azt, amit te nekem mondani akarsz, átszitáltad-e már a három rostán?"

"Milyen három rostán?" .. kérdezte a hírhozó elcsodálkozva.
"Igen, barátom, három rostán! Nézzük csak, az, amit te mondani akarsz átmegy-e a három rostán: az elsõ rosta az IGAZSÁG. Ellenõriztél-e valóban mindent, amit el akarsz nekem mondani, hogy igaz-e?"
"Nem, én így hallottam, illetve úgy gondolom, meg azt mesélték, hogy.."
"Jó, jó, de bizonyára a második rostával már próbálkoztál: a JÓSÁG rostájával. Mindaz, amit nekem el akarsz mondani, ha nem is bizonyítottan igaz, de legalább jó és szívderítõ dologról van szó?"
Tétovázva jött a válasz: "Nem, nem, sõt ellenkezõleg.."

"Hát akkor" .. szakította félbe õt a bölcs .. "nézzük csak a harmadik rostát: lássuk
SZÜKSÉGES-e nekem ezeket a dolgokat hallanom vagy tudnom, ami téged ennyire
felzaklatott?"
"Hát, tulajdonképpen szükségesnek sem mondható igazán .."
"Tehát," .. mosolygott Szokrátesz .. "ha az, amit el akarsz nekem mondani, se nem igaz, se nem jó, és még ráadásul nem is szükséges, akkor felejtsd el gyorsan, és ne mérgezd vele se a magad életét, se az enyémet."
(forrás:felemelkedés.forumx.hu)