Történetek

.


5 egyszerû szabály a boldogsághoz, egy 92 éves hölgytõl!


Reggel nyolc óra. A szóban forgó idõs hölgy felöltözve, tökéletes frizurával és sminkkel, várja, hogy elvigyék az öregek otthonába.

A férje nemrégiben elhunyt, és számára nincs más választás. A hosszú várakozás ellenére csendesen elmosolyodik, amikor azt mondják, hogy szobája készen áll a beköltözésére. A lift felé vezetõ néhány lépés alatt még elmondják számára, hogy bár kicsi a szoba, de minden megvan benne, amire szüksége lehet.

"Ó, ez nagyon fog tetszeni nekem, és rendkívül mód örülök!" - válaszolja az idõs hölgy nõ egy kisgyerek lelkesedésével.

"Mrs. Jones, talán várja ki, amíg a saját szemével gyõzõdhet meg mindenrõl!" - válaszolják az néni számára.

"Nem számít édesem" mondja mosolyogva. "A boldogság az, amit elõre képesek vagyunk eldönteni. Akár tetszik az új otthonom, akár nem, ez nem a bútorok elrendezésétõl függ majd, hanem attól, hogyan is mûködik az elmém. Én már úgy döntöttem, hogy imádni fogom ezt a kis szobát. Ugyanis én minden reggel, közvetlenül a felébredés után ilyen döntéseket hozok. Választhatok a között, hogy az egész napomat az ágyban töltöm, a betegségeimen gondolkodva, vagy felkelek az ágyból, és hálát adok a Mindenhatónak ezért a napomért. Mert én minden napot valódi ajándékként élek meg és igyekszem csak erre összpontosítani, meg a régi kellemes emlékeimre."

Majd az idõs hölgy mosolyogva még hozzátette: "Az öregség olyan, mint egy bankszámla: kiveszed mindazt, amit egy egész élet alatt elhelyeztél oda. Ezért azt javaslom, hogy igyekezzünk minél több boldog pillanattal feltölteni a bankszámlánkat. Én továbbra is gyûjtöm a boldog pillanatokat."

Ezt követõen az idõs hölgy mesélt még a boldog ember 5 egyszerû szabályáról, mely így hangzik:

Tisztítsd meg a szíved a gonosztól.
Engedd el az aggodalmaidat.
Próbálj meg olyan egyszerûen élni, amennyire csak lehet.
Igyekezz minél többet felajánlani mások számára.
Ne legyenek túl magas elvárásaid.


filantropikum.com/5-egyszeru-szabaly-a-b...gy-92-eves-holgytol/

.


"Az életet élvezni kell, nem elviselni" - egy 83 éves néni levele barátnõjének.




"Kedves Berta!

Többet olvasok és kevesebbet foglalkozom a takarítással. Többször ülök ki az udvarra, csak, figyelem a természetet, a tájat, a madarakat, a fákat, virágokat, és nem foglalkozom azzal, hogy ki kellene tépni a gyomokat.

Több idõt töltök a barátaimmal és a családommal, kevesebbet a munkával. Az életet élvezni kell, nem csak elviselni. Megpróbálok sokkal jobban figyelni ezekre a pillanatokra, és értékelni minden percet.

Megváltoztam egy kicsit: nem tartogatom tovább a szekrényben a családi porcelánt, van úgy, hogy, mikor egyedül ebédelek, akkor is elõveszem. Szépen felöltözök a piacra, és egy kis rúzst teszek magamra. Használok egy kevés parfümöt csak úgy itthon is.

Igyekszem élvezni az életet! Kiiktattam a szókincsembõl a "valamikor", "majd aztán egyszer" szavakat, rájöttem, hogy most kell élni, nem majd. Fel fogom hívni a rokonaimat és barátaimat, bocsánatot kérek azoktól, akiket megsértettem, esetleg elhívom õket kávézni vagy egy étterembe.

Azt hiszem soha nem fogom tudni már megtenni, hogy válaszoljak azokra a levelekre, amiket régen idõhiány miatt figyelmen kívül hagytam. Sajnálom, hogy nem mondtam többször a férjemnek és a családtagjaimnak, hogy mennyire szeretem õket."

Te se mulaszd el megtenni azokat a dolgokat, amelyek boldoggá tesznek. Minden reggel, amikor felébredek és kinyitom a szemem, hálát adok ezért a különleges napért. Minden nap, minden perc, minden óra egy csodálatos ajándék az életbõl."


filantropikum.com/az-eletet-elvezni-kell...levele-baratnojenek/

.

Isten sohasem téved


Egyszer történt egy hajótörés, amit csak egy ember élt túl. Õt a víz egy lakatlan sziget partjára vetette. Azon imádkozott nap mint nap, hogy jöjjön és mentse meg valaki. Mindennap kémlelte a horizontot, hátha meglát egy hajót, ami megmentheti, de hiába. Végül, beletörõdve sorsába, épített magának egy kis kunyhót a szigeten.
Aztán egy napon, amikor elment halászni, hogy legyen aznapra is mit ennie, szörnyû dologra ért vissza. Az egész kunyhó lángokban állt! Teljesen elégett, úgy, hogy csak hamu maradt belõle. A hajótörött teljesen elkeseredett. Nemcsak hogy hajótörést szenvedett, de mire beletörõdött sorsába és épített magának egy kis zárt menedéket, az is oda lett.
"Hogy tehetted ezt velem Istenem? Mivel érdemeltem ki ezt a rosszat? Pedig már kezdtem megbarátkozni az egyedüllét gondolatával, és olyan jól éreztem magam ebben a kis kunyhóban, miért kellett ezt is elvenned tõlem?" - kiáltott Istenhez.

Másnap kora reggel, amikor kisírt szemét kinyitotta, arra ébredt, hogy kiköt egy hajó. Nem hitt a szemének! Amikor felszállt a hajóra megkérdezte a kapitányt, hogy honnan tudták, hogy õ ott van.
"Abból a nagy füstbõl, amit csináltál. Abból láttuk, hogy van itt valaki a lakatlan szigeten." - felelte a kapitány.
Az ember életében vannak olyan idõszakok, amikor mindent elveszettnek érez, mert annyi rossz dolog történik vele. De az életnek minden negatív történésre van egy pozitív válasza!

(ismeretlen szerzõ)


Facebook oldalunk: www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts

.


A gazdag férfi és a kisfiú


A férfi magányosan élt, hatalmas házában senki sem várta este.

Amikor azt kérdezték, miért? Cinikus nevetéssel válaszolt: A nõvel csak baj van, ráadásul olyan, mint a meztelen csiga:csupaszon jön, amikor meg megy, viszi a házat. A gyerekeket pedig nem szeretem. Amíg kicsik, büdösek és sokba kerülnek, amikor már nagyobbak, állandóan nyavalyognak...és ne mondd, hogy olyan aranyosak! Ez csak az ostobák közhelye! Az arcukra már óvodáskorukban rá van írva, hogy milyen ostoba és rosszindulatú felnõtt lesz belõlük...

Úgyhogy a férfi egyedül élt. Igazgatta a vállalatait, golfozott, sokat olvasott, és utazott, ám egyszer, amikor a város szegénynegyedén hajtott keresztül, defektet kapott.

Káromkodva szállt ki az autóból, ám miután telefonon segítséget hívott, elégedettsége visszatért ,mert örömmel töltötte el a tény, hogy minden problémát képes megoldani...

Ekkor vette észre a gyereket.

A kisfiú - aki még öt nyarat sem élt meg - egy kerítés vasrácsába kapaszkodott, és némán figyelte õt. Apró testét rongyok fedték, s noha a kéregetõk jellegzetes kisugárzását árasztotta, nem szólt egyetlen árva szót sem...... ...... .......Csak nézett.

A férfi nem hatódott meg, ezer ilyet látott már - mi több, még csak el se fordult.

A legtöbb ember gyenge, hogy õszinte nyugalommal fogadja egy koldus közeledését, ám õt más fából faragták: rezzenéstelen arccal állta a rászegezõdõ tekintetet, mi több, még bele is merült a gyermeki szempárba...!

S akkor megszédült...

Erõvel vágta mellbe valami, pedig a fiú pillantásából hiányzott minden emberi: pici lelke nem sugárzott haragot, dühöt, félelmet vagy örömöt, egyszerûen nem volt benne semmi.


A férfi nem bírta elfordítani a fejét, pedig a kölyök szembogara, mint két feneketlen üreg, a halál ürességével dermesztette szívét. Azok néznek így, akik a kelleténél többet láttak az élet mocskából. Egész nap ez a pillanat járt a fejében.

Hiába golfozott a ragyogó napsütésben, a semmi hûvöse vele maradt; hiába döntött magába nemesebbnél nemesebb borokat, szájában csak por és hamu íze fakadt. Nem tudott aludni, forgolódott a hatalmas ágyban, és a plafonra szerelt tükörben nem látott mást,csak egy halott szempárt...

Amikor másnap a kormány mögé ült, eleinte még gyõzködte magát, hogy nem érdekli a gyerek, és csak azért megy arra, mert úgy rövidebb, aztán egyszer csak lélekben vállat vont, és nem színészkedett tovább önmaga elõtt...... ...... ...... ........ Igenis látni akarta...

A kisfiú pontosan ott állt...... ...... ...... ...... ...... ....... A férfi csak nézte a merev szempárt, a mozdulatlan testet.

Meg akarta szólítani a gyereket, de amikor ki akart szállni az autóból, elkezdett izzadni a tenyere. Ahogy az ajtó felé nyúlt, görcsbe rándult a gyomra-és elhajtott.

A felkelõ nap újra a vasrács mellet érte. Még most se tudott megszólalni, de egy doboz tejet már a fiú kezébe tudott nyomni. Másnap egy fürt szõlõt hozott, harmadnap egy hatalmas szendvicset, negyednap pedig...

Amikor a férfi húsz esztendõvel késõbb haldoklott, halálos ágya mellet egyedül a fiú állt.

Nemcsak hogy jóvágású fiatalember lett belõle, de kivételes intelligenciájának hála, az élet dzsungelében is megállta a helyét. Együtt töltött éveik alatt igaz barátokká váltak, több szeretetet és figyelmességet adtak egymásnak, mint a legtöbb vér szerinti család.

A fiú szemében õszinte könnyek ragyogtak, ahogy fogta a férfi ráncos kezét.

Mindenét odaadta volna, hogy a sok jót meghálálhassa nevelõapjának, de a halállal szemben tehetetlen volt. Nem tudta megmenteni. Ebben a pillanatban a férfi kinyitotta a szemét, és halkan megszólalt.

- Ne gyötörd magad. A halál elõl nincs menekvés, de most, a kapuban már látom, hogy ez nem elmúlás, hanem születés. Egy új kaland kezdete.

S tudod, azért szállhatok most fel az égbe, mert a VALÓDI haláltól te, - akkor ott, a kerítésnél - mentettél meg.


Forrás: sgforum.hu/


www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/

.



Ez a történet megmutatja, miért nem szabad szégyellned a hiányosságaidat.


Az életben minden valamilyen okkal történik.

Valamikor réges-régen, egy indiai kisvárosban élt egy szolga az urával. Az úr nagylelkû ember volt, és hála neki, a szolga tanult ember lehetett, és tanulmányozhatta a tudományokat, ami szokatlan volt a hozzá hasonlók körében.

A szolga mindennapi feladatai közé tartozott, hogy vizet hozzon egy távoli kútból. Nagyon odaadó és lelkes volt, és minden nap megtette ezt az utat. A vízhordáshoz különleges eszközt használt: két kancsót egy rúd két végéhez kötve. Az egyik kancsó nagyon szép volt, tökéletes volt az alakja, míg a másik használt és repedésekkel teli volt. Ezért, mire a szolga hazaért a kútról, a két kancsó vízbõl másfél maradt meg.

A szolga soha nem panaszkodott emiatt, és az ura sem tett megjegyzést. Mindketten elégedettek voltak.

Az ép kancsó nagyon büszke volt magára, és soha nem mulasztotta el az alkalmat, hogy dicsekedhessen, illetve a repedt kancsót becsmérelhesse: "Nézz csak magadra! Nem tudod megtartani az összes vizet, míg a szolgáló hazaér. Teljesen haszontalan vagy. Bezzeg én kétszer annyi vizet vagyok képes megtartani. Még az uraság is jobban szeret engem."

Ezek a szavak nagy fájdalmat okoztak a repedt kancsónak. Szomorú volt. A bölcs szolga azonban nem szólt semmit, és továbbra is a két kancsóval hordta a vizet a kútról. Nem panaszkodott az urának, és nem válaszolt semmit az ép kancsó dicsekvõ szavaira.

Az ép kancsó azonban nem hagyott fel a repedt kancsó gúnyolásával. Így ment ez két éven át. A repedt kancsó elviselte a gúnyolódást, és hûségesen szolgálta gazdáját, amennyire csak tudta.

Egy nap azonban nem bírta tovább, és sírva fakadt a hazafele vezetõ úton: "Nagyon szégyellem magamat. Nagyon szégyellem, hogy nem tudom teljesíteni a küldetésemet, hogy nem tudok igazán segíteni. Annyira sajnálom, hogy a gazdád haragudni fog rád miattam, azért, mert én kevesebb vizet tudok hazavinni."

A szolgáló mosolygott, és így felelt: "Nem vettél észre valami érdekeset? Nem tûnt még fel neked, hogy amikor elindulunk haza a vízzel, mindig a bal vállamra veszlek?"

A kancsó letörölte a könnyeit, és elgondolkozott. Valóban, a szolga mindig a bal vállára vette a repedt kancsót a hazafele úton. "Igen, valóban ezt teszed minden alkalommal. De miért?" - kérdezte a fiatal szolgálót.

"Nézd csak meg az utat a bal oldalunkon" - mosolygott a szolgáló.

A kancsó körülnézett. Az út bal oldala a kúttól a házig csodálatos színekben pompázott. A repedt kancsó nem hitt a szemének.

"Mindez neked köszönhetõ. Azért viszlek a bal vállamon, hogy megöntözhesd azokat a virágokat, amiket évekkel ezelõtt ideültettem. Viszek ezekbõl a virágokból a gazdámnak is, és ezzel boldoggá teszem õt. Olyan sok jót tettél értem és mindannyiunkért. Ezért mindig büszkének kell lennünk önmagunkra, a saját csodálatos kancsónkra." - mondta a szolgáló.

Ennek a csodálatos történetnek a következõ a tanulsága: egyszerûen csak élj! Élj együtt minden hiányosságoddal. A Teremtõnek megvolt veled a maga terve, amikor megteremtett. Még ha most nem is látod át, mi volt ez a terv, egy napon majd minden értelmet nyer.

Világosan meg fogod érteni, miért vagy a Földön, éppen úgy, ahogy vagy, és nem másképpen. Az életben minden valamilyen okkal történik.


filantropikum.com/ez-a-tortenet-megmutat...d-a-hianyossagaidat/

.

Minden napunk ajándék


Az Ember elment a Bölcshöz:
- Álmot láttam, de sehogy sem tudok rájönni, mi az értelme. Kérlek, segíts rajtam!


- Hallgatlak - bólintott a Bölcs.
- Az utcán mentem, a mi utcánkban, ahol minden nap járok.
Olyan is volt álmomban, mint egyébként; nem volt semmiféle változás rajta,
csak annyi, hogy nagy szürke göröngyökkel volt tele a járda.
Amikor megrúgtam az egyiket, rájöttem, hogy ezek nem göröngyök, hanem kövek.
Egyet zsebre vágtam, hogy megmutassam a Barátomnak, akihez indultam.
Amikor elõvettem, kettévált a kezemben. Belül szikrázó, tiszta ragyogású volt.
Azonnal tudtam (bár nem értek hozzá), hogy ez GYÉMÁNT!

Rohantunk az ékszerészhez, de közben telepakoltuk a zsebeinket a csúnya, szürke kövekkel, hátha...
Az ékszerész vágta, csiszolta a kettévált követ, végül fel is mutatta, hadd lássuk mi is, hogy sziporkázik:

"Még soha nem találkoztam ilyen nagy és tiszta gyémánttal" - lelkesedett.
Kipakoltam a sok egyforma szürke kövemet.
Õ bizalmatlanul nézte a sötétlõ halmot, majd legyõzve utálkozását, egyet megfogott és vijjogó gépével kettévágta.
Smaragd volt. A következõ rubin, utána valami csodaszámba menõ ritkaság, és aztán így végig.
Felfoghatatlan kincs feküdt elõttem, szikrázott, tündökölt ezerféle színben, a belsejükben rejtõzõ érték.
Én pedig döbbenetemben felébredtem. De nem tudok szabadulni az álomtól.

Mondd, mit jelenthet?

- A szürke kövek a MINDENNAPJAID, Barátom!
Éppen ideje, hogy felfedezd: valóságos kincsesbánya a mindennapok sokasága.
Dolgozni kell rajtuk, az igaz, de ha jól megmunkálod õket, gazdagabb leszel mindenkinél.
Már reggel vedd kezedbe napodat, hogy megláthasd benne a hûség gyémántját, a bizakodás smaragdját, a szeretet rubinszínû áldozatosságát...
Mától kezdve soha nem beszélhetsz "szürke hétköznapokról", hiszen LÁTTAD, mi rejlik bennük!

(ismeretlen szerzõ)


Facebook oldalunk: www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts