Történetek

.


Isten sohasem téved


Egyszer történt egy hajótörés, amit csak egy ember élt túl. Õt a víz egy lakatlan sziget partjára vetette. Azon imádkozott nap mint nap, hogy jöjjön és mentse meg valaki. Mindennap kémlelte a horizontot, hátha meglát egy hajót, ami megmentheti, de hiába. Végül, beletörõdve sorsába, épített magának egy kis kunyhót a szigeten.

Aztán egy napon, amikor elment halászni, hogy legyen aznapra is mit ennie, szörnyû dologra ért vissza. Az egész kunyhó lángokban állt! Teljesen elégett, úgy, hogy csak hamu maradt belõle. A hajótörött teljesen elkeseredett. Nemcsak hogy hajótörést szenvedett, de mire beletörõdött sorsába és épített magának egy kis zárt menedéket, az is oda lett.
"Hogy tehetted ezt velem Istenem? Mivel érdemeltem ki ezt a rosszat? Pedig már kezdtem megbarátkozni az egyedüllét gondolatával, és olyan jól éreztem magam ebben a kis kunyhóban, miért kellett ezt is elvenned tõlem?" - kiáltott Istenhez.
Másnap kora reggel, amikor kisírt szemét kinyitotta, arra ébredt, hogy kiköt egy hajó. Nem hitt a szemének! Amikor felszállt a hajóra megkérdezte a kapitányt, hogy honnan tudták, hogy õ ott van.
"Abból a nagy füstbõl, amit csináltál. Abból láttuk, hogy van itt valaki a lakatlan szigeten." - felelte a kapitány.
Az ember életében vannak olyan idõszakok, amikor mindent elveszettnek érez, mert annyi rossz dolog történik vele. De az életnek minden negatív történésre van egy pozitív válasza!

(ismeretlen szerzõ)



Facebook oldalunk: www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts

.


Az öreg ács - tanmese




Az idõs ács egy szép napon úgy döntött, ideje nyugdíjba vonulnia. Fõnökének elmondta, hogy bár hiányozni fog a kereset, amit a munkájáért kapott, mégis otthagyja a házépítést, mert többre értékeli a szabadidõt, amit az évtizedek során nem tölthetett családjával.

- Valahogy majd csak elleszek - mondta
A fõnök nagyon sajnálta, hogy elveszíti legjobb ácsmesterét, és arra kérte õt, hogy utoljára segítsen még neki felépíteni egy házat.

Az ácsmester ráállt, de nem telt el sok idõ és máris látni lehetett, hogy az utolsó házba a szívét már nem tette bele. Az elvégzett munka hanyag volt, a felhasznált anyagok minõsége silány. Szomorú befejezése volt ez az egyébként kiváló és elkötelezett ácsmester szakmai életének.

A ház átadására megjelent a fõnök is, magával hozta a ház kulcsait, és átadta azokat az ácsmesternek.
- Ez a Te házad - mondta - Ezt én adom ajándékba.
Az ácsmester meg volt döbbenve. Milyen kár..... Ha tudta volna, hogy a saját házát építi, egész másképp dolgozott volna.
Így van ez mindnyájunkkal. Építgetjük életünket nap-nap után, de sokszor nem éppen a lehetõ legjobbat adjuk ki magunkból. És aztán rádöbbenünk, hogy magunknak kell, majd abban a házban laknunk, amit építettünk, ha újra kezdhetnénk, egészen más életet építenénk.
De már nincs visszaút, Te is építõmester vagy, Te is nap, mint nap kalapácsot fogsz a kezedbe, hogy szöget verj a falba, léceket illesztesz egymáshoz, falakat húzol fel.

"Az élet egy csináld magad vállalkozás"! Ahogy ma állsz a dolgokhoz, és ahogy döntesz, az szabja meg, hogy holnap hogyan élsz majd.

-tanmese-

elozoeletek.blogspot.com/2016/03/az-oreg-acs-tanmese.html

.



A három fa története, amely megtölti a szíved szeretettel, melegséggel!



Egyszer egy hegyoldalon nõtt három fa, akik nagy dolgokról álmodtak.

A három fa története, amely megtölti a szíved szeretettel, melegséggel!

Az elsõ fa felnézett a csillagos égre, és azt mondta: "Mikor magasra növök, azt szeretném, ha belõlem egy olyan láda készülne, amelybe elférne a világ összes drágaköve, kincse, aranya."

A második fa az ezüstösen csillogó folyókra pillantott, majd így szólt: "Mikor magasra növök, azt szeretném, ha belõlem erõs, megbízható hajót építenének, hogy királyokat és királynõket szállíthassak a tengereken."

A harmadik fa lenézett a völgyben fekvõ falura, az ott dolgozó szorgos emberekre, és azt mondta: "Én olyan magasra szeretnének nõni, hogy amikor az emberek rám néznek, Istenre gondoljanak."

Ahogy az évek teltek, úgy nõttek a fák. Mikor kivágták õket, továbbra is reménykedtek, hogy arra használják fel õket, amire korábban vágytak.

Azonban az elsõ fából jászolt készítettek az emberek, és kincsek helyett szalmával töltötték meg, hogy az állatoknak legyen mibõl enniük.

A második fából halászbárkát készítettek, amelyet a tavon halászó emberek használtak.

A harmadik fát kettõbe vágták, és évekig egy barakkban tartották, így a fa vágya, hogy majd õ juttatja eszükbe Istent az embereknek, nem teljesült.

A történet azonban nem ér véget itt. Évtizedek múlva egy nõ és egy férfi a jászolba egy kisgyereket helyezett el, ekkor az elsõ fa rájött arra, hogy õ tarthatja a legnagyobb kincset a világon.

A második fából készült bárkán egyik nap sokan utaztak és óriási viharba keveredtek, azonban egy ember lenyugtatta a vizet. Ekkor a fa megértette, hogy õ az egek és a föld királyát szállította.

Majd egyik nap, az az ember, aki lecsillapította a háborgó vizet, egy keresztet cipelt, amit a harmadik fából készítettek. Mikor meghalt rajta az ember, a fa megértette, hogy Isten gyermekét tartotta magán, aki feláldozta életét az emberiség bûneiért, megváltva így mindenkit.


filantropikum.com/a-harom-fa-tortenete-a...etettel-melegseggel/

.
A visszhang

Apa és fia sétálnak az erdõben. Hirtelen a fiú megbotlik, és éles fájdalmat érezve felkiált: Áúúúúúúúúúúúúúú.
Meglepetésére hangot hall az erdõ gyomrából:
- Áúúúúúúúúúúúúúúúú!
Kíváncsiságtól fûtve a hang irányába kiált:

- Ki vagy te?
- de az egyetlen válasz, ami érkezik:
- Ki vagy te?
Méregbe gurul a fiú és ezt kiáltja:
- Gyáva vagy!
- és a hang visszaszól:
- Gyáva vagy!
A fiú ránéz az Apjára és megkérdezi,
- Apa mi folyik itt?
- Fiam - válaszoltja az Apja. - Figyelj csak! - majd elkiáltja magát:
- Csodállak!
- a hang felel:
- Csodállak!
Majd az Apja azt kiáltja:
- Csodálatos vagy!
- a hang pedig válaszol:
- Csodálatos vagy!
Majd az Apja elmagyarázza:
Az emberek ezt VISSZHANGNAK nevezik, pedig ez valójában maga az ÉLET! Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz. Az élet tükröt tart cselekedeteidnek. Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! Ha megértésre vágysz, te is érts meg és tisztelj másokat! Ha azt akarod, hogy az emberek türelmesek és tisztelettudóak legyenek veled szemben, te is légy türelmes és mutass tiszteletet!

A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes. Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz. Az élet nem véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi.

-tanmese-

elozoeletek.blogspot.com/2017/01/a-visszhang.html

.

Fontos vagy! - tanulságos történet


Kinn ült a kertben és a faleveleket nézte. Néha ugyan észrevette, hogy a kerítés elõtt elhaladó emberek bekukkantanak, de egyikük sem szólította meg, gondolván nincs kedve beszélgetni. Õ viszont mélységes bánatában ült ott és csak arra várt, hogy végre valaki felfigyeljen rá, hogy valaki megszólítsa, hogy valaki megkérdezze tõle, hogy hogy van. Késõbb néhány ismerõs is elment az utca kövezetén, fagyos tekintettel nézték, aztán továbbálltak, boldog szerelmes párok lépdeltek, benéztek és mentek tovább, idõs emberek, akik talán már megtapasztalhatták milyen fájdalmas tud lenni a magány, de senki nem szólt hozzá, és ez a felismerés csak továbbtaszította az önsajnálat borús ködébe.

"Lám, mindenkinek meg van az élete - mondta magában ". Mindenki megtalálta a boldogság valamely forrását, és mindenki fontosnak érezheti magát valamilyen módon. Mindenkit szeret valaki. Mert hogyan másképpen nyilvánulhatna meg a szeretet, ha nem úgy, hogy tudatjuk valakivel, hogy fontos számunkra? Ha érdeklõdünk felõle, hogy hogy van? Én meg itt ülök, értelmetlenül, szeretet nélkül, magányosan. Senkinek nem vagyok fontos és már nekem sem fontos semmi." Még ha érezte is belül, hogy nem segít rajta, ha realizálja a valóságot, hagyta, hogy eluralkodjon felette ez az érzés. "Biztosan az én hibám " folytatta ", mindig magammal foglalkoztam. " csendben nézte a faleveleket, majd egy gondolat suhant át az agyán. " De talán ha megpróbálnám megtenni én az elsõ lépést!" Mérhetetlenül gyengének érezte magát, de lassú mozdulatokkal a kerítéshez sétált. Látta, hogy érkezik valaki az utca felõl, elhatározta, hogy megkérdezi tõle, hogy hogy van, bárki is legyen az. Néhány másodperc múlva odaérkezett az idegen, õ meg leszólította.

" Elnézést, uram! " szavai erõtlenül csengtek - Hogy van ma? Szeretném tudni, hogy hogy van!

Az idegen meg értetlenül nézett, majd szó nélkül továbbállt.

Leült és sírva fakadt. Már szeretni sem tud - gondolta. Nincs benne semmi õszinteség, nincs benne erõ, sem olyan tulajdonság, ami az embereket érdekelhetné. "Hiszen azért nem érdeklõdik senki felõlem, mert nevetséges és értelmetlen az életem. Ha nem így volna, biztosan szeretnének és keresnének is. " - Szeretetre vágyott. Érezte, hogy a szeretet meggyógyíthatná.

Újabb ember érkezett az utca túloldaláról, ismerte õt. Gondolta megpróbálja újra, tisztábban, õszintébben.

" Szia! " kezdte - Örülök, hogy látlak, hogy vagy ma?

" Jaj, bocsánat" de rohanok - Fontos találkozóm van, és nem akarom a buszt lekésni. " majd ahogy érkezett, úgy tovább is rohant.

Visszaült a padra és újra a faleveleket nézte.


"Ha fontos vagyok " kezdte elölrõl a gondolatmenetet - akkor másoknak is fontos lehetek. De hogyan lehetnék fontos? Hiszen segítettem már embereken, és csak addig szerettek, míg segítettem. Csak addig érdeklõdtek, míg javakban dúskáltam, csak addig tartottak fontosnak, amíg látták, hogy más emberek fontosnak tartanak engem. Micsoda egy hazug világ ez!" Egy gyenge szellõ felkapott néhány falevelet. Érezte, hogy valamiféle tûz járja most át a testét. Az iménti önsajnálat kezdett erõvé formálódni, de ez az erõ még a gyûlölet hevében lángolt. "Átkozott egy világ ez, de én nem leszek a világ áldozata!" Szemébe is visszatért az élet. "Nem hagyhatom, hogy a közöny tegye tönkre az életem! De mit tehetnek errõl az emberek? - " kérdezte most lágyabban ". Hiszen mindenki csak rohan a vágyai után, és mindenki arra vágyik, hogy szeressék, és ha valaki révbe ér, hát nemde elsõ dolga, hogy megnyugodjon és többet ne törõdjön azokkal, akik magányosak? Mert a magányos ember a világ átka. A szerencsétlen lelkek megtestesítõje. Hogyne kerülnék az ilyet az emberek?" Fejét megtornáztatta és hátát kiegyenesítette. "Ez így nem maradhat tovább! Az emberek empátiáról beszélnek, de az õ empátiájuk csak addig ér, amíg érzelmeiket nem befolyásolja senki. Én hagytam, hogy fájjon. Hagytam, de még mennyire, pedig tudtam, hogy nem ez az utam." Felállt, most egész más elhatározással, mint ahogy elõször tette. Megint jött valaki az utcán. A kerítéshez sétált, de hirtelen valamiféle szeretet árasztotta el szívét. Fontosnak érezte magát. Nem azért, mert bármit is kapott volna, hanem azért, mert leválasztotta magáról téves elméleteit. Egy fiatal lány jött arrafelé, nem ismerte, de érezte, hogy most máshogy fog alakulni. Nem szólt egy szót sem, csak egy gyengéd mosoly ült az arcán, és figyelte, ahogy a lány lépdel a betonon. Szõke haja eltakarta arcát, de ahogy megfújta a szél, lehetett látni mérhetetlenül szomorú ábrázatát. Õ összehúzta szemöldökeit és gyorsan megszólította:

" Mi a baj kislány? Miért vagy ilyen szomorú? " zavartan nézett vissza rá.

"Semmit nem ér az életem. Mindenki csak kihasznál, aztán félredob, mint valami szemetet. " fakadt ki - Átkozott vagyok, és átkozott a szépség is, amit kaptam.

Látta, hogy a szõke hajfürt mögött gyönyörû ámde szomorú arc lakozik. Megsajnálta.

" Gyermekem! " gyengéden megsimította a vállát a kerítésen keresztül - Még ha mindenki el is hagy, tudd, hogy fontos vagy! Még ha az egész világ ellened is szegül, tudd, hogy fontos vagy! A szépséged áldás, de használd bölcsen és okosan!

Egy pillanatra felderült a lány arca.

"Köszönöm! " mondta kedvesen, maga is meglepõdött ezen " Most viszont megyek, ha nem haragszik. Szép napot kívánok! - majd továbblépdelt.

Õ meg visszaült a padra és csak mosolygott. "Nem is olyan nehéz ez " gondolta " talán csak én láttam rosszul a dolgokat." - Majd gondolt egyet, egy éles követ vett fel a földrõl és a következõket karcolta a pad ülésére:

"Ha fel akarsz ébreszteni egy alvót, elõször magadat ébreszd fel! Ha fontos akarsz lenni a többi ember szemében, elõször légy fontos önmagad számára!"

Majd letette a követ és visszabandukolt a házba"


Forrás: davidgergo.wordpress.com/2015/11/27/fontos-vagy/


elozoeletek.blogspot.com/2016/12/fontos-vagy.html

.


A bölcs indián asszony és a drágakõ - Indián tanmese



"Egy Indián bölcs asszony amikor a hegyekben utazgatott, egy folyóban talált egy különösen értékes követ. Másnap találkozott egy utazóval, aki éhes volt, így hát a bölcs indián asszony kinyitotta a csomagját, és megosztotta ennivalóját a vándorral.

Az éhes utas meglátta a drágakövet az Indián asszonynál, és kérte õt, hogy adja neki. A nõ habozás nélkül neki adta a követ. A vándor örvendezve jó szerencséjén tovább állt, hiszen tudta: a drágakõ olyan értékes, hogy élete hátralévõ részében nem kell többé szükséget szenvednie.
Ám néhány nappal késõbb a vándor visszatért az Indián asszonyhoz, és visszaadta neki a követ.
Gondolkoztam - " Szólalt meg. " - Jól tudom milyen értékes ez a kõ, de visszaadom abban a reményben, hogy adhatsz nekem valamit, ami még értékesebb.
Add nekem azt a valamit belõled, ami képessé tett arra, hogy nekem add a követ."

Forrás: www.pikanteri.hu/2015/01/16/a-bolcs-indi...ndian-tanmese-neked/