Történetek

.

A gazdag férfi és a kisfiú - tanulságos történet


A férfi magányosan élt, hatalmas házában senki sem várta este.

Amikor azt kérdezték, miért? Cinikus nevetéssel válaszolt: A nõvel csak baj van, ráadásul olyan, mint a meztelen csiga:csupaszon jön, amikor meg megy, viszi a házat. A gyerekeket pedig nem szeretem. Amíg kicsik, büdösek és sokba kerülnek, amikor már nagyobbak, állandóan nyavalyognak...és ne mondd, hogy olyan aranyosak! Ez csak az ostobák közhelye! Az arcukra már óvodáskorukban rá van írva, hogy milyen ostoba és rosszindulatú felnõtt lesz belõlük...

Úgyhogy a férfi egyedül élt. Igazgatta a vállalatait, golfozott, sokat olvasott, és utazott, ám egyszer, amikor a város szegénynegyedén hajtott keresztül, defektet kapott.

Káromkodva szállt ki az autóból, ám miután telefonon segítséget hívott, elégedettsége visszatért ,mert örömmel töltötte el a tény, hogy minden problémát képes megoldani...

Ekkor vette észre a gyereket.

A kisfiú - aki még öt nyarat sem élt meg - egy kerítés vasrácsába kapaszkodott, és némán figyelte õt. Apró testét rongyok fedték, s noha a kéregetõk jellegzetes kisugárzását árasztotta, nem szólt egyetlen árva szót sem...... ...... .......Csak nézett.

A férfi nem hatódott meg, ezer ilyet látott már - mi több, még csak el se fordult.

A legtöbb ember gyenge, hogy õszinte nyugalommal fogadja egy koldus közeledését, ám õt más fából faragták: rezzenéstelen arccal állta a rászegezõdõ tekintetet, mi több, még bele is merült a gyermeki szempárba...!

S akkor megszédült...

Erõvel vágta mellbe valami, pedig a fiú pillantásából hiányzott minden emberi: pici lelke nem sugárzott haragot, dühöt, félelmet vagy örömöt, egyszerûen nem volt benne semmi.


A férfi nem bírta elfordítani a fejét, pedig a kölyök szembogara, mint két feneketlen üreg, a halál ürességével dermesztette szívét. Azok néznek így, akik a kelleténél többet láttak az élet mocskából. Egész nap ez a pillanat járt a fejében.

Hiába golfozott a ragyogó napsütésben, a semmi hûvöse vele maradt; hiába döntött magába nemesebbnél nemesebb borokat, szájában csak por és hamu íze fakadt. Nem tudott aludni, forgolódott a hatalmas ágyban, és a plafonra szerelt tükörben nem látott mást,csak egy halott szempárt...

Amikor másnap a kormány mögé ült, eleinte még gyõzködte magát, hogy nem érdekli a gyerek, és csak azért megy arra, mert úgy rövidebb, aztán egyszer csak lélekben vállat vont, és nem színészkedett tovább önmaga elõtt...... ...... ...... ........ Igenis látni akarta...

A kisfiú pontosan ott állt...... ...... ...... ...... ...... ....... A férfi csak nézte a merev szempárt, a mozdulatlan testet.

Meg akarta szólítani a gyereket, de amikor ki akart szállni az autóból, elkezdett izzadni a tenyere. Ahogy az ajtó felé nyúlt, görcsbe rándult a gyomra-és elhajtott.

A felkelõ nap újra a vasrács mellet érte. Még most se tudott megszólalni, de egy doboz tejet már a fiú kezébe tudott nyomni. Másnap egy fürt szõlõt hozott, harmadnap egy hatalmas szendvicset, negyednap pedig...

Amikor a férfi húsz esztendõvel késõbb haldoklott, halálos ágya mellet egyedül a fiú állt.

Nemcsak hogy jóvágású fiatalember lett belõle, de kivételes intelligenciájának hála, az élet dzsungelében is megállta a helyét. Együtt töltött éveik alatt igaz barátokká váltak, több szeretetet és figyelmességet adtak egymásnak, mint a legtöbb vér szerinti család.

A fiú szemében õszinte könnyek ragyogtak, ahogy fogta a férfi ráncos kezét.

Mindenét odaadta volna, hogy a sok jót meghálálhassa nevelõapjának, de a halállal szemben tehetetlen volt. Nem tudta megmenteni. Ebben a pillanatban a férfi kinyitotta a szemét, és halkan megszólalt.

- Ne gyötörd magad. A halál elõl nincs menekvés, de most, a kapuban már látom, hogy ez nem elmúlás, hanem születés. Egy új kaland kezdete.

S tudod, azért szállhatok most fel az égbe, mert a VALÓDI haláltól te, - akkor ott, a kerítésnél - mentettél meg.

Forrás: sgforum.hu/

elozoeletek.blogspot.com/2015/09/a-gazdag-ferfi-es-kisfiu.html

.



Tanítómese napjainkról, szegénységrõl, becsületességrõl, és hamisságról!



Élt egyszer egy férj és feleség.

Mivel nagyon szegények voltak számos nehézséggel kellett szembenézzenek életük során. Egyszer a feleség elkezdett kenyeret sütni, a férj pedig eladta õket a közeli pékségben.

Az ebbõl kapott pénz megmentette õket az éhségtõl.

Minden kenyér ropogós és könnyû lett. És mindegyik egy kilót nyomott.

A pékség tulajdonosa azonban gyanúsnak vélte a dolgot, ezért minden kenyeret külön megmért.

Kiderült, hogy a férfi hazudott. A kenyerek mindegyike 900 grammot nyomott, nem 1 kilót.

Amikor a férfi legközelebb a pékségben járt, hogy eladja termékét, a tulajdonos megkérdezte tõle:

"Azt hiszed olyan hülye vagyok, hogy nem mérem meg mindegyik kenyeret külön külön? Miért hazudtál, hogy 1 kilósak? - fakadt ki a boltos."
"Többé nincs szükségem a kenyeredre." tette hozzá.

A férfi szomorúan hallgatja, majd megszólal:

"Bocsásson meg kedves Uram! Olyan szegények vagyunk, hogy nem futja egy mérlegre. Az ön által eladott egy kilós cukor után mérjük a lisztet."


forrás: filantropikum.com/tanitomese-napjainkrol...grol-es-hamissagrol/

.

Az életed az, amit hiszel róla - tanmese


"Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezetõ út szélén. A városba igyekvõ idegen rövid pihenõt tartva beszédbe elegyedett vele:
- Milyenek itt az emberek? - tudakolta.
- Hová való vagy? - kérdezett vissza az öreg bölcs.
- Athéni vagyok.
- És felétek milyen nép lakik? - kérdezett tovább az öreg.
- Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengõ, lusta és önzõ. Ezért is jöttem el onnan.
- Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengõvel, lusta és önzõ emberrel fogsz találkozni. - mondta az öreg.
A vándor búsan folytatta útját.

Nem sokkal késõbb újabb idegen állt meg az öreg bölcs elõtt. Õt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy õ is Athénbõl jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.

- Nagyszerû emberek élnek ott! Barátságosak, segítõkészek és nagyon becsületesek! - válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.
- Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerû emberekre találsz majd! - mondta az öreg bölcs.
A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.
A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran idõzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:
- Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínû vagy!
Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:


- Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ a szívünkben tükrözõdik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál."

"Az életem a tanításom. - "


(Mahatma Gandhi)

.

Mennyit érsz? (Tanmese)


Egy ismert szónok egyszer egy tanfolyamot indított, melyben egy 40 Eurós csekket a magasba tartott. A teremben összesen 200-an ültek.


Feltette a kérdést: "Kinek kell ez a csekk?"


Minden kéz a magasba emelkedett.

Azt mondta: "Egyikõtök megkapja ezt a csekket, de elõbb hagy tegyek meg valamit."

Összegyûrte a csekket.

Ekkor megkérdezte: "Még mindig kell valakinek?"

A kezek még mindig a magasban voltak.

Így hát megismételte: " És mi van, ha ezt teszem?"

Ledobta a földre és cipõje talpával beledörgölte a koszba.

Felemelte a csekket - gyûrött és piszkos volt.

"Nos, kinek kell még így is?"

Még mindig az összes kéz a magasban volt.

Ekkor ezt mondta:

"Kedves barátaim, most egy értékes leckét tanultunk. Bármi is történt a pénzzel, nektek kellett, mert értékébõl nem veszített. Még mindig 40 Eurót ért és annyi is maradt.

Gyakran megesik életünkben, hogy eltaszítanak, földre dobnak, összegyûrnek, eltipornak. Ezek tények mindennapi életünkbõl.

Olyankor értéktelennek érezzük magunkat. De mindegy mi történt vagy mi fog történni, TE sosem fogsz veszíteni értékedbõl. Koszosan vagy tisztán, gyûrötten vagy simára vasaltan -TE még mindig megfizethetetlen vagy mindazoknak, akik téged mindenek fölött szeretnek.

Életünk értékét nem az határozza meg, mit teszünk, kit ismerünk, vagy hogy nézünk ki... hanem az, kik vagyunk. Te valami különleges és értékes vagy! Sose feledd ezt! És gondolj arra: egyszerû emberek építették a Bárkát - és szakemberek a Titanicot!


inspiralo-uzenet.blogspot.com/2011/07/

.


Wilhelm Busch:

CSÁBÍTÓ AJÁNLAT



Egy fiatalember gyakran kigúnyolta a Bibliát. Egyszer megint lekicsinylõ megjegyzést tett rá.

- Olvasta maga már tulajdonképpen a Bibliát? - kérdeztem tõle.

- Ugyan mit gondol? Én és a Biblia! Nevetséges!

Elõvettem egy vadonatúj, bõrkötésû Újtestamentumot:

- Nézze, ezt a szép kis Bibliát magának adom, ha megígéri, hogy elejétõl végig elolvassa.

Az ajánlat nagyon csábító volt. Azután hetekig nem láttam a fiatalembert. Egyszer csak megint megjelent.

- Nos - kérdeztem -, hogy állunk a Bibliával?

Nagyon komolyan felelt:

- Tudja, különös dolog ez. Elkezdtem olvasni. Sok mondent nem értettem meg. Már abbahagytam volna - de hiszen megígértem, hogy végigolvasom! Azután sok mindent találtam benne, ami szíven talált és nyugtalanított úgy, hogy legszívesebben eldobtam volna a könyvet. De megígértem, és végig kellett olvasnom. Késõbb annyi vigasztalást találtam benne, hogy egész boldog lettem. Amikor befejeztem, azt mondtam magamban: ha igaz az, amit ez a könyv mond, akkor elvesztem, ha nem változtatok az életemen. Hozzáfogtam, hogy nagytakarítást csináljak a szívemben. És most - a Biblia az élet könyve számomra.
(forrás:mereengo)

.


Egy álom üzenete


Álmomban látogatóban jártam Istennél. Bekopogtam, hogy beszélgetni szeretnék vele, ha van rám ideje. Az Úr elmosolyodott és így válaszolt: Az én idõm végtelen, mindenre jut belõle. Mire vagy kíváncsi?

Az érdekelne, mit tartasz a legfurcsábbnak az emberekben?
Azt, hogy nem szeretnek gyerekek lenni, siettetik a felnõtté válást, majd visszavágyódnak a gyermekkorba.
Azt, hogy akár az egészségüket is feláldozzák, hogy sok pénzük legyen, majd rengeteg pénzt költenek rá, hogy visszanyerjék egészségüket.
Azt, hogy izgatottan lesik a jövõt, hogy megfeledkeznek a jelenrõl, így aztán nemhogy a jövõt, de a jelent sem élik meg.
Azt, hogy úgy élnek, mintha sose halnának meg és úgy halnak meg, mintha sose éltek volna.
Atyaként mit szeretnél, ha gyerekeid mely tanulságokat jegyeznék meg ?
Tanulják meg, hogy senkibõl nem lehet erõvel kicsikarni a szeretetet.
Hagyni kell, hogy szerethessenek.
Nem az a legértékesebb, hogy mit szeretnénk az életben, hanem az, hogy kik állnak mellettünk.
Tanulják meg, hogy nem célszerû másokhoz mérni magukat, saját magukhoz képest legyünk elbírálhatóak.
Fogadják el, hogy nem az a gazdag, akinek a legtöbbje van, hanem az, akinek a legkevesebbre van szüksége.
Tanulják meg, hogy csak néhány másodperc kell ahhoz, hogy mély sebeket ejtsünk azokon, akiket szeretünk, ám sok-sok év kell ahhoz, hogy ezek begyógyuljanak.
A megbocsátást a megbocsátás gyakorlásának útján kell megtanulni.
El kell fogadni, hogy vannak olyanok, akik mélyen éreznek, de nem tanulták meg kimutatni érzelmeiket.
Meg kell tanulni, hogy bármit lehet pénzen venni, csak boldogságot nem.
Két ember nézheti ugyanazt a dolgot és mégis két másféle dolgot látnak.
Meg kell tanulni, hogy az, az igazi barát, aki mindent tud rólunk és mégis szeret.
Nem mindig elég, ha mások megbocsátanak, meg kell bocsátanunk magunknak is.
Búcsúzásnál megköszöntem szavait, õ pedig így válaszolt:
Az emberek elfelejtik mit mondtál, mit csináltál. De arra mindig emlékezni fognak, hogy milyen érzéseket ébresztettél bennük!

(szerzõje ismeretlen)