Történetek

.
A halász

Az északi gazdag gyáros elszörnyedt, amikor megpillantott egy déli halászt, amint a parton csónakja mellett heverészett és pipázott.

Miért nem mégy ki a tengerre halászni ? kérdezte a gyáros.
Mert ma már elég halat fogtam válaszolta az.
De mért nem fogsz többet, mint amire szükséged van ? kíváncsiskodott tovább a gyáros.

Mit csinálnék vele ? kérdezett vissza a halász.
Több pénzt keresnél hangzott a válasz. Akkor szerelhetnél motort a csónakodra, amivel mélyebb vizekre is merészkedhetnél, ahol aztán több halat foghatnál. Ebből annyi pénzed lenne, hogy nylon hálót vehetnél. Akkor még több halat fognál, és még több pénzed lenne. Hamarosan annyi pénzed lenne, hogy akár két csónakod is lehetne ..... vagy talán egy egész flottányi. S akkor te is gazdag ember lennél, mint én.

S akkor mit csinálnék ? kérdezte a halász.
Akkor aztán pihenhetnél, és élvezhetnéd az életet.
Nos, mit gondolsz, most éppen mit csinálok ? kérdezte az elégedett halász.

.

A derűs embereknek sem könnyebb a sorsuk, csak más szemüveg van rajtuk


"Az öreg Mózes azt mondta az embernek:

Eléd tártam az áldást és az átkot, az Életet és a Halált.

Válaszd az Életet!" - vagyis a döntés a te kezedben van.

Ha az Életet és az áldást választod, nem a sorsod fog változni, hanem a szemléleted.

Mindent másképp látsz az Élet szemüvegén át.

A nehézségekről kiderül, hogy nem véletlenül vannak az életedben.

A próbatételekről, hogy nevelnek s erősebbé tesznek.

Ugyanannak az eseménynek van egy "átkozott" és egy "áldott" szemlélete is.

Minden bajban van valami jó, valami megfejtendő "miért".

Hidd el: a derűs embereknek sem könnyebb a sorsuk, csak más szemüveg van rajtuk.

Életörömre vannak hangolva.

Maga az élet - minden élet! - nehéz.

Tele van bajjal, betegséggel, szenvedéssel, halállal.

De tedd csak fel az "áldott szemüvegedet", s máris látod, hogy sok öröm és emberi jóság is van.

Nézz és gondolkodj másképp - akkor mindenben meglátod a jót és az áldást."

(Müller Péter)

elozoeletek.blogspot.com/2022/07/a-derus...konnyebb-sorsuk.html

.
Szögek a kerítésben

Volt egyszer egy nagyon rossz természettel megáldott fiú. Az apja adott neki egy zsák szöget, és azt mondta neki, verjen be egyet a kert kerítésébe minden alkalommal, mikor elveszti a türelmét és összevesz valakivel.
Az első nap 37 szöget vert be a kerítésbe. A következő hetekben megtanult uralkodni az indulatain, és a bevert szögek száma napról napra csökkent. Rájött arra, hogy sokkal egyszerűbb uralkodni az indulatain, mint beverni a szögeket a kerítésbe. Végre elérkezett az a nap is, mikor a fiúnak egy szöget sem kellett bevernie a kerítésbe.

Ekkor odament az apjához, és elújságolta neki, hogy aznap egy árva szöget sem vert be a kerítésbe. Az apja azt mondta neki, ezentúl húzzon ki egy szöget minden egyes nap, amikor nem veszíti el a türelmét, és nem veszekszik senkivel sem. Teltek a napok, s a fiú végre azt mondhatta az apjának, hogy kihúzta az összes szöget a kerítésből. Az apa ekkor odavitte a fiát a kerítéshez, és ezt mondta neki:

- Fiam, szépen viselkedtél, de nézd csak, mennyi lyuk van a kerítésben. Soha többet nem lesz már olyan, mint régen volt. Ha veszekszel, összeveszel valakivel, és valami csúnyát mondasz neki, megsebzed. Egy ugyanolyan sebet hagysz benne, mint ezek a lyukak itt. Hátba szúrhatsz egy embert, majd kihúzhatod a kést a hátából, az örökre seb marad. Akárhány alkalommal is kérsz bocsánatot, a seb ott marad örökre.

A szóbeli, verbális sértés ugyanakkora fájdalmat okozhat, mint a testi, fizikai.
Ha tudod, bocsásd meg nekem azokat a lyukakat, amiket a kerítésedben hagytam
(szerzője ismeretlen)

.

Különleges hiba ami neked is van

 

Saját kereszted  


Egyszer egy férfinél betelt a pohár, térdre borult a szobájában és így imádkozott Jézushoz:
"Nem bírom tovább! A keresztem túl nehéz Uram, elfáradtam! Kérlek hadd tegyem le és kaphassak másikat."
"Rendben van gyermekem!" válaszolta Jézus és levette róla a keresztet.
Ezután, Jézus elvitte egy nagy helyiségbe a férfit, hogy választhasson egy másik keresztet.
Hatalmas terem volt telis-tele különböző nagyságú keresztekkel.
Volt olyan hatalmas is, melynek a tetejét nem is lehetett látni.
A férfi bóklászott a sok kereszt között, mire nagy nehezen a sarokban meglátott egy aprócska kis keresztet.
"Azt kérem ott, ami a sarokban van!"
"Drága gyermekem, ez az a kereszt, amit éppen az előbb adtál vissza!"- felelte Jézus.

Legyen tanúság számunkra, hogy amikor úgy érezzük, hogy nekünk túl nehéz, és már kibírhatatlan a fájdalom. Nézzünk körül, hogy mi folyik körülöttünk. Nézzük meg, hogy mások mivel küszködnek. Ne csak saját keresztünk súlyával legyünk elfoglalva! És meglátjuk, hogy amit nehéznek hittünk, nem is annyira nehéz....
 

.

A jel

Egy fiatalember egymagában ült az autóbuszon. Kitekintett az ablakon. Alig
múlt húsz éves, csinos, finom arcvonású fiú volt. Egy nő ült le a mellette
lévő ülésre. Miután kicsit kedvesen elbeszélgettek a meleg tavaszias időről,
a fiú váratlanul így szólt:
- Két évig börtönben voltam. Ezen a héten szabadultam, éppen úton vagyok
hazafelé.
Áradt a szó belőle, miközben mesélte, hogy egy szegény, de becsületes
családban nőtt fel, és az a bűntett, amit elkövetett mekkora szégyent és
fájdalmat okozott szeretteinek, akiktől a két év alatt semmi hírt nem
kapott. Tudta, hogy szülei túl szegények ahhoz, hogy vállalják az utat és
meglátogassák őt a börtönben, és azt is tudta, hogy túl tudattalannak érzik
magukat ahhoz, hogy levelet írjanak neki. Mivel választ nem kapott, ő a maga
részéről nem írt nekik többet.
Szabadulása előtt három héttel tett egy utolsó, reménytelen próbálkozást,
hogy kapcsolatba lépjen velük. Bocsánatukért könyörgött, amiért csalódást
okozott nekik.
Miután kiengedték, felszállt az első buszra, ami éppen a házuk előtt haladt
el, ott ahol felnevelkedett, és ahol még most is élnek szülei.
Szüleinek megírta, hogy megbocsátásuk jeléül egy jelet kér tőlük. Olyan
jelet, amit jól lát az autóbuszból: ha még visszafogadnák őt, kössenek egy
fehér szalagot a kert almafájára. Ha ezt a jelet nem látja, nem száll le az
autóbuszról, és örökre távozni fog életükből.
Az úti célhoz közeledve a fiút egyre nagyobb nyugtalanság töltötte el. Nem
mert az ablakon kinézni. Biztos volt benne, hogy az almafán nem fogja
meglátni a szalagot.
Útitársa, végighallgatta történetét, majd udvariasan megkérte a fiút:
- Cseréljünk helyet. Majd én figyelek az ablakból.
Éppen csak néhány ház előtt haladt el az autóbusz, amikor a nő meglátta az
almafát.
Könnyeivel küszködve, kedvesen megérintette a fiatalember vállát:
- Nézze! Nézze! Az egész fát szalagok borítják.

Állatokhoz hasonlítunk, amikor ölünk.
Emberekhez hasonlítunk, amikor ítélünk.
Istenhez hasonlítunk, amikor megbocsátunk.

(Bruno Ferrero nyomán)