Út az üdvözülés felé

A Mennyország boltja

Néhány napja az élet útján sétáltam, amikor megláttam egy feliratot, melyen ez állt:
"A Mennyország boltja".

Amikor odamentem, az ajtó kinyílt... és mire felocsúdtam, már be is léptem.
Angyalok csoportjait láttam mindenütt! Egyikük adott nekem egy kosarat és azt mondta:
- Fiam, végy meg mindent, amit csak akarsz, a boltban van minden, amire egy embernek szüksége lehet... és amit nem tudsz elvinni ma, visszajöhetsz holnap és gond nélkül elviheted".

Az elsõ, amit megragadtam, a "TÜRELEM" volt és azután a "SZERETET", mivel ugyanazon a polcon voltak.
Kicsit odébb volt a "MEGÉRTÉS" hát azt is vettem. Mindig szükségem lehet majd rá...
Ezen kívül vettem két doboz "BÖLCSESSÉGET" és két csomag "HITET".
Nem tudtam otthagyni a "SZENT LELKET" sem, mivel ott volt mindenütt...
Egy kicsit megálltam, hogy "ERÕT" és "BÁTORSÁGOT" vegyek, mivel sokat segíthetnének nekem az élet útján.
Amikor már majdnem tele volt a kosaram, rájöttem, hogy hiányzik még egy kis "KEGYELEM" és "ÁLDÁS"... és, hogy nem szabad megfeledkeznem az "ÜDVÖZÜLÉSRÕL" sem. Így hát jó nagy adagot vettem mindegyikbõl: Eleget ahhoz, hogy üdvözüljek, s hogy megváltsalak Téged is!

A pénztáros felé ballagtam, hogy kifizessem a számlát, már mindenem megvolt ahhoz, hogy a MESTER akaratát teljesíthessem.
Amint a pénztárhoz közeledtem, megláttam az "IMÁT" és beletettem azt is a már teli kosaramba. Tudtam, amint kimegyek, használni fogom...
A "BÉKE" és a "BOLDOGSÁG" kicsi polcokon hevertek, kihasználtam az alkalmat, hogy azokból is vegyek; az "ÖRÖM" a plafonról lógott alá, vettem egy csomagot abból is.

Odaértem a pénztároshoz és megkérdeztem tõle:
- Mennyivel tartozom?
-Otilde; mosolyogva válaszolt:
- Vidd csak a kosarad, amerre az utad visz...
Elmosolyodtam és újra megkérdeztem:
- De valóban, mennyivel tartozom?
Õ újra elmosolyodott és azt mondta:
- Fiam, ne aggódj! Jézus már kifizette a számlát sok-sok idõvel ezelõtt. Minden, amit imádságban és hittel kérsz, megkapod.
(számomra ismeretlen szerzõtõl)

A belsõ hang kialakulása

Jézus Krisztus egyik leggyakoribb kifejezése volt, amit általában tanításai végén szokott ismételgetni: "Akinek van füle a hallásra, hallja!" Vajon mit jelent ez a sokat hangoztatott kifejezés?

Isten tanításainak megértéséhez "belsõ fül" szükséges.
Elõször is arra kell rámutatnunk, hogy a "belsõ fül", a "belsõ hallás" kialakulása - a testi fültõl eltérõen, amit készen kapunk - folyamat, mert senki nem nyeri el születésével. Ahogy szemünk, fülünk a legérzékenyebb szervünk, az Isten szavára érzékeny, azt befogadó lelkivilág is hallatlanul érzékeny "felfogókészülék".
A kialakulásában azonban nem a körülmények játsszák a legfontosabb szerepet, hanem egy embernek a legmélyebb, legszemélyesebb belsõ gondolatai és döntései.

A növekedésnek, az eredményes fejlõdésnek több feltétele tûnik fel a lelkek fejlõdésvilágában is a legnagyobb rész a napfényé és az esõé (az Atyától származó világosság és a Szentlélek munkája), és a jó magé (az Ige, Isten beszéde, amit Jézus vet, illetve nyilatkoztat ki). Mindhárom isteni személy tökéletes munkát végez, teljes odaadással valamennyi emberért, jóllehet senkit sem kényszerítenek a jóra. Az egyedüli feltétel, melynek teljesedése az emberen múlik, a talaj állapota, ami a belsõ készséget jelképezi. Az ember felelõsségéhez tartozik, hogy Istennek a lelkiismeretén és az Igén keresztül az õ lelkéhez szóló tanításaival szembesülve milyen magatartást vesz föl.

Ha az ember enged a belsõ késztetésnek, meghallgatja az igét, akkor annak bármely szinten való megértése növelni fogja a "belsõ füle" érzékelõképességét. Az isteni tanításokat a maguk valóságában az fogja megérteni, aki "tudakozva" olvassa az Írásokat, aki gondos megfigyelés, mérlegelés nyomán alakítja ki meggyõzõdését egy-egy kérdésrõl.

Összegzésképpen azt mondhatjuk tehát, hogy üzenetének helyes megértését maga Isten munkálja az ember belsejében, a "belsõ hallás" kialakításával. Isten mindenkiben szeretné teljességre vinni ezt a folyamatot. Az Õ fáradozásának viszonzásaként azonban az ember részérõl is a legteljesebb odaadás szükséges, hogy az ember értelme is megnyíljék és "bevehesse" az Igét "Szentlélek örömével"
(ismeretlen szerzõtõl)

Az úton a kereszttel

A kereszt mindenkor kész és mindenütt vár reád.
Meg nem szabadulhatsz tõle, akárhová futsz, mert akárhová mégy, magaddal viszed énedet és mindenütt magadra találsz.
Tekints föl, tekints le, nézz kifelé, nézz befelé, mindenben keresztet találsz: és mindenütt béketûréssel kell lenned, ha belsõ békében akarsz élni és az örök koronát megnyerni.
Ha örömest hordozod a keresztet, az hordoz téged, és elvezet az óhajtott célra, ahol vége lesz a szenvedésnek, ámbár nem itt e földön.
Ha kedvetlenül hordozod, terhet szerzel magadnak, csak bajodat szaporítod és szenvedned mégis kell.

Ha egyik keresztet elveted, kétségkívül másikat találsz, talán nehezebbet.
Azt hiszed, hogy elkerülöd, amit halandó soha el nem kerülhetett? Melyik szent volt e világon kereszt és küzdelem nélkül?
Hiszen a mi Urunk Jézus Krisztus sem volt csak egy óráig is szenvedés és fájdalom nélkül, amíg élt.
"Szenvednie kellett -- úgymond -- Krisztusnak és halottaiból föltámadnia és úgy menni be dicsõségébe." (Lk 24,26)
Miképp keresel te más utat, mint ezt a királyi utat, a szent kereszt útját?
Krisztus teljes élete kereszt volt és kínlódás és te nyugalom és öröm után jársz?

Csalódol, hidd el, csalódol, ha egyebet keresel bajoknál és szenvedéseknél; mert ez az egész halandó élet tele van nyomorúsággal és körös-körül keresztekkel megrakva.
S minél magasabb fokra jutott valaki a lelki életben, annál nehezebb keresztekre akad gyakran, mert számkivetésének kínja a szeretettel jobban növekszik.
Aki azonban ily sokféleképp szenved, még sincs vigasztaló enyhülés nélkül; mert érzi, hogy keresztje békés elviselésébõl a legszebb gyümölcs terem számára.
Mert mikor ezt kész szívvel vállára veszi, a szorongatás terhe az isteni vigasztalás reményévé változik.

És minél inkább megtörik a test a szenvedésben, annál jobban gyarapszik a lélek a belsõ kegyelem által.
Sõt néha a szenvedést és viszontagságot annyira megkedveli és mivel megszerette a hasonlatosságot Krisztus keresztjével, úgy megedzõdött, hogy nem is kíván fájdalom és háborúság nélkül élni; mert azt hiszi, hogy annál kedvesebb Isten elõtt, minél többet és súlyosabbat szenvedhet érette.
Ez nem az ember ereje, hanem Krisztus kegyelme, mely oly nagyot bír és munkál a gyarló testben, hogy amitõl természet szerint iszonyodik és menekül, azt nagy buzgón megragadja és megszereti.

Nem embertõl telik az ki, hogy a keresztet viselje, a keresztet szeresse, testével keményen bánjék és zabolára fogja, hogy a tiszteletet kerülje, a gyalázatot örömest tûrje, magát megvesse és a maga megvetését kívánja, mindenfelé kárt és csapást kiálljon s e világon semminemû szerencsét ne kívánjon.
Ha magadra tekintesz, magadtól nincs ilyenre képességed. De ha az Úrban bízol, erõt kapsz az égbõl, és le bírod a világot és a testet gyõzni.
(Kempis Tamás: Krisztus követése, 2:12)

Az út végén Jézus fog várni

Indulj az úton, elõre nézz,
Nem tántoríthat ezernyi vész.
Életed útját végig kell járni,
És az út végén Jézus fog várni.

Ha néha gondok csüggesztenek,
Bátran elõre, fel a fejed!
Gyalog kell menned, nem lehet szállni,
De az út végén Jézus fog várni.

Szeresd a társad, segítsd meg õt,
Ne hagyd a porban a csüggedõt.
Ezen az úton együtt kell járni,
És az út végén Jézus fog várni.

Most mi is bátran elindulunk.
Te vezess minket, s hozzád jutunk.
Nem fogunk többé tétlenül állni.
Mert az út végén Jézus fog várni.
(Dr. Szûcs László )

Önnek egy új üzenete
érkezett...

Egyszer lent, másszor fent. Soha nem tudjuk, mi jöhet még.Akkor van baj, ha egy üzenetet sem nézünk meg, mert akkor elõbb-utóbb a postaláda tele lesz, és a hol értékes, hol felejthetõ üzenetek törlõdnek. Te mikor néztél bele utoljára szíved postaládájába? Mikor olvastad el mit írt neked az Atya? Mi??? Hogy te nem kaptál Tõle semmit? Ezt most ugye te sem gondolod komolyan! Hiszen Õ úgy szeret, hogy minden idejét azzal tölti, hogy hív téged. Hív, mert kegyelmes. Hív, mert aggódik érted. Hív, mert látott téged sírni párnádon és megesett rajtad a szíve. Hív, mert felajánl egy olyan életet, amelyben ugyan nem ígér aranyórát, házat medencével, és egy piros sportkocsit, de ad ennél sokkal fontosabbat.
Erõt ad a hétköznapokhoz.
Nehézségekben támaszod lesz. Örömödben veled örül. Hûséget ígér. Õ lehet a legjobb barátod. És ami a legfontosabb: az örök élet a tiéd lehet. Nem, ez nem trükk. Semmiféle hátulütõje sincs.
Ja?! Most arra gondolsz, hogy mennyi mindent fel kell adnod, ha Õhozzá akarsz tartozni? Az nem tetszene neked. Aha! Már ne haragudj, de el kell, hogy mondjam, hogy én nem azért adtam fel a saját életemben a világi dolgokat, mert az így illik, hanem mert megtapasztaltam, hogy ezek csak átmeneti örömök, amelyek nem segítettek abban, hogy ne érezzem magam iszonyúan magányosnak. De rájöttem, hogy nem vagyok egyedül. Hogy van valaki, aki olyannak szeret, amilyen vagyok. Aki átlát sminkemen, olcsó kifogásaimon, alattomos szándékaimon. Tudod, ki Õ?

Az a Valaki, aki az üzeneteket elhozta ide a földre, hogy személyesen adja át nekünk, embereknek. Az igét, az evangéliumot. Azt az üzenetet, ami igen, neked is szól. A "Postás", aki Isten üzenetét hivatott elhozni, minden embert személyesen ismer és hív. Õ, akit ki a történelembõl, ki a nagymamától hallott, Jézus. Õ megváltoztatta eddigi életemet. Nem kényszerített, nem sürgetett. Egyszerûen csak szeretett. És én megláttam vele töltött éveim alatt, hogy minden, amit korábban tettem hiábavaló.
Hiábavaló az állandó megfelelni akarás, ha az már nem is én vagyok. Hiábavaló a sok elvárás, amit az emberek felé érzek. Hiábavaló az ivás, hisz eddig sem halottam olyan emberrõl, akinek ez oldotta volna meg a problémáit. Hiábavaló az álbarát, ha az csak összetöri az ember szívét.
Isten hív ma is, szól, küldi az üzeneteket szíved postaládájába.
Válaszolsz?

(ismeretlen)

Az Út soha nem üres..

"Az Út soha nem üres, soha nem magányos,
még ha néha úgy is érezzük.
Nincs sietség, nincs sürgetés.
Nincs vesztegetni való idõ...
Ezt valahol minden zarándok érzi,
ezért ki-ki a maga képessége szerint iparkodik...
Soha senki nem vándorol egyedül."

(Hamvas Béla)