Tanítások, megtörtént események a szellemi tanítással kapcsolatban

.


A túlvilági élet..

Írta: Imre Margit
.


Minden földi ember amikor elhagyja a fizikai testét és a túlvilágra költözik, annak bizony komoly elõjelei vannak az életében. Mindenkor a lélek tisztasága az, ami segíti az embert még a földi életében, hogy átláthassa a következõ életében, mármint a szellemi életében a feladatokat. Nem mindig észrevehetõ módon zajlik az le az emberek életében, mert azt fizikai szemmel nem is lehet észrevenni sem. Csak a lélek készülõdése az, amely rámutat arra, hogy neki ott is vannak feladatai, amit a földi élete befejeztével ott fog majd folytatni.

Olyan ez mint amikor a lélek a szellemi otthonában készül a földi életében elvégzendõ feladataira. Ott is már jóval a leszületése elõtt tanul és tapasztalatokat gyûjt, hogy sikeresen tudja majd megoldani a földi élet feladatait. Ez fordítva is így igaz, mert a földi életében is készül a szellemi otthonában a feladatai folytatására. A lélek sohasem pihen, nem tétlenkedik hanem folyamatosan csak tanul, mert az élet vagyis a teremtés minden mozzanata egy fejlõdési folyamat a számára.

Minden alkalommal, amikor a lélek leszületik a földi világba, akkor az már nem a mi akaratunk szerint, vagyis nem az égi akarat szerint cselekszik tovább, hanem a szabad akarata által éli meg a földi életét. Mindig csak addig képes a lélek a helyes döntések meghozatalára, ameddig nem ölt fizikai testet, mert a testben a lélek elveszíti a tájékozódó képességét és tudattalanul cselekszik, Vagyis akkor már nem látja tisztán azt, amit addig õ igaznak és tiszta tanításnak vélt az égi otthonában.

Innentõl kezdve a lélek a saját maga akaratán keresztül fog eljutni oda, ahová a feladata által el kell jutnia. Nem mindig sikeres ez a feladat, amit a földi ember magának igaznak és helyesnek vél, mert akkor már rég nem a tiszta tudat irányítja az emberi lelket, hanem a környezet által magába szívott információk hatására már olyan téveszme kerül a birtokába, amitõl már csak nagyon nehezen tud megszabadulni.

Ilyenkor szokott az égi segítség megjelenni az ember életében, hogy segítsen neki felismerni a téves helyzetét, és az általa igaznak vélt tanítást felcserélni egy valóban igazi Isteni tanításra, ami a lelkében építõ és vigasztaló módon állandóan jelen van a késõbbiek folyamán. De ez nem szokott olyan könnyen megtörténni, mint ahogyan ezt itt leírtuk, mert az emberi gyengeség következtében az emberek sokáig nem figyelnek fel az Isten hívó szavára az õ életükben.

Ennek legfõképpen az, az oka, hogy nem figyelnek az emberek a lelkük által küldött intõ jelekre, hanem csak a veleszületett, vagyis a szülõk által átadott információk azok, amelyek meggyökeresedtek az emberekben. Ettõl eltérõ információkat nem fogadnak el nagyon sokáig, mondván hogy nincs más csak az amit õk kisgyermekként magukba szívtak.

Ilyenkor az Isteni kegyelem lehajol az emberhez, hogy segítsen neki felismerni az Igaz Istent, hogy megtapasztalja saját magán, hogy másképpen mûködik az Isten az emberek között, mint ahogyan azt õk elképzelik. Vannak esetek, amikor az embereknek különféle betegségekbõl való sikeres gyógyulás következtében, vagy egy szerencsés kimenetelû baleset túlélésbõl merítve jutnak el odáig, hogy felismerik, hogy valóban nem az a helyes felfogás az Istenrõl, ahogyan azt õk eddig vélték.

Ekkor már a lélek elkezd a helyes irány felé kacsingatni, de addig még nagyon sok olyan akadályon kell neki átjutni, ami a számára elégé nehéz és néha bizony szomorú is. De ilyenkor már az Isteni kegyelem állandóan figyelemmel kíséri és segítségére siet ha elesik az ember, hogy a kegyelem által ismét talpra tudjon állni és folytatni a megkezdett útját. Az emberek nagyon sokszor csak akkor eszmélnek fel, hogy valami megváltozott körülöttük, amikor felismeri, hogy minden sokkal könnyebben megy egy ideje, mint régebben. S akkor már elkezdenek tudatosan is jót cselekedni, hogy felismerve a jót, hogy még többet és többet tudjanak az Isten akarata szerint cselekedni.

De ekkorra a lélek már nagyon felkészült állapotban van, átesett sok-sok megpróbáltatáson és sok számára különös eseményen, amelyek megerõsítették õt abban, hogy az Isten akarata által élni a földi életet, nagyon fontos, mert ezzel az ember, vagyis a lélek az elkövetkezendõ életét is megalapozza. Vagyis tudatába jutott a reinkarnáció fogalmának, tartalmának és annak következményeinek, így már az emberek ilyenkor tudatos életet élnek, mert törekszenek a jóra, mert a bennük élõ szeretet által nem is képesek másra, ha igazán komolyan vették azt.

Az emberek ha akarnak nagyon sok tudásra tehetnek szert, mert nagyon sok olyan információ van a földön, amely segíti az embereket, hogy elfogadják a túlvilági életet is. Mert a túlvilági élet az igazi élet, a földi élet csak hasonmása az igazinak. Ha az emberek már eljutnak idáig, hogy ezt elfogadják, innentõl kezdve már építik a jó cselekedeteikkel a túlvilági életüket.
Minden földi ember, aki elfogadja az Isten által nyújtott segítséget az már nem esik olyan ítélet alá, mintha az életében egyáltalán nem foglalkozott volna az Isteni tanítással. Mindig arra gondoljatok minden cselekedetekkel, hogy mennyire fogjátok ezzel megváltoztatni a földi életetek eredményeit. Sohasem azért csináljatok valamit, hogy az nektek jó legyen, hanem az lebegjen a szemeitek elõtt, hogy ha azt a feladatot sikeresen megoldod, akkor azzal a teher, amelyet eddig cipeltél az annyival könnyebbé fog válni.

Legyen a szemeitek elõtt mindig az a gondolat, hogy az ember nem csak azért él a földön, hogy a földi élet feladatait fizikális szinten elvégezze, hanem a legfontosabb az, hogy a fizikai feladatok által veletek kapcsolatba kerülõ emberekkel a kapcsolatodat, hogyan rendezed, milyen a gondolkodásmódod, bizonyos feladatokban, hogyan állsz a megbocsátással embertársaiddal és mennyire vagy képes elfogadni az embereket a saját valóságukban.

Ezek és az ehhez hasonló feladatok megoldása által tud a földi ember fejlõdni, mert ha ezeket figyelmen kívül hagyja akkor egyáltalán nincs is értelme a fizikai életének, hiába végzi azt el a legjobb tudása szerint, de az emberi kapcsolataiban nem fejlõdik. Mert a szeretetben egyáltalán nem növekedik, mert továbbra is csak a kemény harc és a nemtörõdömség a jellemzõ az ilyen emberre.

Ezért nagyon gondoljátok meg, hogy a kegyelembõl kapott földi életet hogyan használjátok fel, amíg arra van lehetõségetek, mert minden olyan feladat amelyet nem végeztek el a földi életetekben, azok a mennyei otthonban már nem pótolhatóak, csak egy újabb testet öltéssel kap a földi ember lehetõséget a hibás feladat megoldására. És mindez lehet, hogy nagyon sok idõ múlva lehetséges ismét, mert a leszületés az nem úgy mûködik, hogy visszatér az emberi lélek az égi otthonába és már rögtön újra leszületik fizikai testbe.

Sokszor több száz évet is kell arra várni egy léleknek, hogy ismét leszülethessen a földi világba a hibái kijavítása végett. És ez idõ alatt bizony nincs fejlõdés és a lélek addig csak szenved, látva az elrontott földi életének cselekedetit, amelyek elõtte sorakoznak. Mindez nagyon nagy fájdalmat okoz a léleknek, mert akkor már tisztán látja, hogy hogyan kellett volna neki cselekednie, és látja saját nemtörõdömségét, amely elõidézte a jelenlegi helyzetét.

Kedves földi testvéreim törekedjetek arra, hogy a jelen földi életeteket a Krisztusi tanítás fényében éljétek meg és megelégedve és örömmel térjetek meg az égi otthonotokba, ahol vár benneteket Jézus Krisztus.

2007.12.12.

.

4 jele annak, hogy kapcsolatba kerültél az elõzõ életeiddel


A titokzatos elõzõ életek már évszázadok óta foglalkoztatják az emberiséget, számos elmélet született velük kapcsolatban, amelyek azt feszegetik, vajon valóban megéltük-e õket és ha igen, akkor milyen célt szolgálnak.

Sokan olyan tapasztalatokként és tanulságokként írják le õket, amelyek a megvilágosodásunkhoz vezetnek. Mások úgy vélik, hogy többször is újjászületünk, egészen addig, ameddig el nem érjük a valódi megvilágosodott állapotot. Szerintük ez akár több száz évig is eltarthat.

Ha volt már valaha déj vu élményed, akkor számodra sem ismeretlen az az érzés, amikor úgy éred, hogy egy adott szituáció mintha már megtörtént volna veled, vagy már találkoztál volna azelõtt egy adott személlyel. Egyesek úgy gondolják, hogy az ilyen élmények is az elõzõ életekbeli tapasztalatokhoz kapcsolódnak.

Ha valaha is elgondolkodtatott egy-egy érdekes helyzet, hogy vajon elõzõ életekbeli tapasztalatból származik-e, akkor íme 4 jel, amelyekre érdemes figyelni!

Megmagyarázhatatlan félelmek

Ha irracionális félelmeid vannak olyan helyekkel, emberekkel vagy eseményekkel kapcsolatban, amelyekre nem találsz magyarázatot, vagy soha nem álltál velük kapcsolatban, akkor nagy az esélye, hogy valamilyen trauma ért az elõzõ életedben és nem szabadultál meg 100%-osan tõle. Ez pedig frusztrációt okozhat és mély benyomást gyakorolhat a jelenlegi életedre. Egy tapasztalt és képzett lelki tanácsadó vagy elõzõ életeket kutató regressziós terapeuta segíthet megoldani és feldolgozni ezeket a félelmeket.

Többszöri Déja Vu élmény

A Déja Vu különleges élményét senkinek sem kell bemutatni, ez egy olyan ismerõs érzés, amely valamilyen formában mindannyiunkban felmerült már. Ha gyakran tapasztalod, akkor valószínûleg már megéltél egy vagy akár több elõzõ életet is. Ezek a kis darab emlékfoszlányok ugyanis biztonságban megmaradnak a tudatalattinkban és felbukkanhatnak olyan helyzetekben, amikor kapcsolatba kerülsz a múltaddal a jelenben.

Zavaró álmok?

Gyakran ébredsz zavartan és megviselten egy-egy álom után? Elképzelhetõ, hogy ilyenkor a tudatalattid próbál valamilyen kapcsolatot keresni a jelened és a múltad között. Ha például azt tapasztalod, hogy egy szeretted az álmodban más formában vagy egy teljesen más emberként jelenik meg, akkor elképzelhetõ, hogy az elõzõ életedben találkoztál már az álmodban szereplõ személlyel.

Különleges képességekkel rendelkezel

Ha hirtelen olyan képességeket fedezel fel magadban, amelyekrõl nem is tudtál azelõtt, hogy léteznek, akkor ez is annak a jele lehet, hogy volt akár több elõzõ életed is. Például, ha leülsz egy zongora elé és egyik pillanatról a másikra dallamokat kezdesz játszani rajta anélkül, hogy valaha is tanultad volna, akkor elképzelhetõ, hogy az egyik korábbi életedben zongoráztál. Soha nem tudhatod! Lehet, hogy valaha híres festõ, nagyszerû zenész vagy éppen egy erõs vezetõ voltál.

Szinte bárkik lehettünk elõzõ életeinkben. Ha a jelenlegiben nehézségekbe ütközöl, az azonban nem azt jelenti, hogy újra átéled az élõzõ életeid durva megpróbáltatásait és arra vagy ítélve, hogy életrõl életre átéld õket. Minél többet tudsz meg az elõzõ életekrõl, annál közelebb kerülsz ahhoz a személyhez, aki jelenleg vagy és annál sikeresebben juthatsz el a teljes megvilágosodás állapotába.

forrás: EzoTv

rejtelyekszigete.com/4-jele-annak-hogy-k...az-elozo-eleteiddel/

.

Sokkolta édesanyját a 4 éves kisfiú, amikor bejelentette, hogy elvetélt testvére reinkarnációja


A 4 éves kisfiú méhen belüli élményeirõl mesélt édesanyjának! Hátborzongató történet!


Laura Mazza majdnem elájult, amikor 4 éves fia születése elõtti, méhen belüli élményeirõl kezdett mesélni neki. A gyerekek néha mondanak furának tûnõ dolgokat, és sokszor nem vesszük komolyan õket, hanem egyet legyintünk, és tovább állunk. Laura azonban nem tudta figyelmen kívül hagyni azokat a történeteket, melyeket kisfia mesélt neki.

A kis Luca részletesen elmesélte, hogy milyen érzés volt az édesanyja hasában lenni, de arra az óriási fájdalomra is emlékezett, amivel a vetélés járt.

"Anya én a hasadban éltem egyszer, és meghaltam. Késõbb próbáltam a házadhoz menni, kiabáltam neked, hogy itt vagyok, de te nem hallottad. Szomorú lettem, majd felmentem a felhõk közé, angyal lettem. Ahogy telt az idõ, annyira hiányoztál, hogy vissza akartam jönni hozzád, és ismét kisbaba lettem a hasadban" - mondta a négyéves Luca.

Édesanyja szóhoz sem jutott, amikor végighallgatta a történetet, teljesen ledöbbent, és zokogásba tört ki. Soha nem mesélt a négyéves gyereknek arról, hogy volt egy nõvérkéje, aki még magzat korában meghalt. És arra sem került sor még ezidáig, hogy az angyalokról, és a mennyországról beszélgessenek.


forrás: filantropikum.com/sokkolta-edesanyjat-a-...vere-reinkarnacioja/

.



AZ ANYAJEGY ÉS A FORRADÁS ÜZENETE

1949-ben egy észak-amerikai halász, William George azt mondta a fiának és a menyének, hogy meg fog halni és a fiukként fog újjászületni. Megígérte nekik, hogy fel fogják ismerni az anyajegyeirõl, amelyek a bal karján lesznek. A család értetlenül állt a férfi eszmefuttatása elõtt, azt hitték megbolondult. Hetekkel késõbb az idõs férfi eltûnt a csónakjából. Kilenc hónappal az eltûnését követõen a menye világra hozott egy kisfiút, akinek pigmentfoltok voltak a bal karján, épp ott, ahol a nagypapa annak idején megjelölte.

Ahogy a fiúcska cseperedett, egyre inkább kezdet viselkedésében az elhunyt nagypapához hasonlítani, még bicegett is, pedig sosem sérült meg. A sérülést még William George-ként szerezte, egy sportmérkõzésen.


Még elképesztõbb egy másik észak-amerikai férfi, Victor Vincent története.
Egy évvel a halála elõtt magához hívta lányunokáját, és azt mondta neki, hogy az õ gyermekeként fog visszatérni és fel fogja ismerni õt a forradásairól. A férfi egy régi sérülés nyomát viselte az orrán, és egy mûtéti heg volt a hátán. 18 hónappal késõbb Vincent unokája egy kisfiúnak adott életet, akinek az orrán és a hátán hegszerû bõrelváltozás volt látható, pont ott, ahol a néhai nagypapának.
A kisfiú rendkívül koraérett volt, kétévesen azonosította a korábbi fiát, lányát és az özvegyét fényképrõl. Kilencéves koráig maradt meg a képessége, addig borzongató részletességgel be tudott számolni elõzõ élete minden részletérõl.


elozoeletek.blogspot.com/2017/02/karmiku...etek-lenyomatai.html

.

Elõzõ életek nyomában

(kisgyermekek elbeszélései)


Sok kisgyerek tûnik jóval bölcsebbnek a koránál vagy olyan, mintha "idõsebb lélek" lenne, ám néhányan közülük olyan dolgokat mondanak, melyektõl valóban úgy érezzük: vissza tudnak emlékezni elõzõ életeikre.

Íme 10 történet:

1. Amikor a kisfiam 3 éves volt, azt mondta nekem, hogy igazán kedveli az új apukáját, mert nagyon kedves. De mivel a férjem az egyetlen apukája, megkérdeztem tõle, hogy érti ezt. Erre õ: "A régi apukám nagyon gonosz volt. Hátba szúrt egy késsel és meghaltam. De az új apukámat nagyon szeretem, õ sosem tenne ilyet velem."

2. Kislány koromban egyszer teljesen kikeltem magamból, amikor megpillantottam egy srácot a közértben. Ez elég szokatlan volt tõlem, mert általában csendes és jó magaviseletû voltam. Azelõtt még sosem kellett kivezetni sehonnan rosszalkodás miatt, de ezúttal el kellett hagynunk az üzletet.

Amikor az autóhoz értünk és az anyukám megkérdezte, hogy mi ütött belém, elmeséltem neki, hogy ez a srác volt az, aki elvett engem az elsõ anyukámtól, elrejtett a padlója alá és ott kellett aludnom jó sokáig, amíg fel nem ébredtem az új anyukámnál. Hazafelé menet pedig nem voltam hajlandó az autóülésen ülni, hanem a mûszerfal alá bújtam, hogy még egyszer el ne tudjon vinni. Anyukám teljesen kiakadt az egészen, hiszen õ valóban a biológiai anyám, így nyilvánvalóan õ az "elsõ" anyukám is...

3. Egy este, ahogy a két és fél éves kislányunkat kivettük a fürdõkádból és a feleségemmel elkezdtük neki magyarázni, hogy miért olyan fontos az intim higiénia, õ egyszer csak közbeszólt: "Á, ott aztán engem senki sem fog piszkálni. Egy éjszaka megpróbálták. Berúgták az ajtót és megpróbálták, de én szembeszálltam velük. Aztán meghaltam és most itt vagyok." Mondta mindezt, mintha mi sem lenne természetesebb.

4. 5 vagy 6 éves volt, amikor ezt mondta, és derült égbõl villámcsapásként ért.
"Mielõtt ideszülettem volna, volt egy nõvérem, igaz? Õ és a másik anyukám már nagyon öregek. Õk megúszták, amikor kigyulladt az autó, de én nem, az biztos."

5. Kisebb korában a húgomnak az volt a szokása, hogy a dédapánkat ábrázoló képpel a kezében sírva masírozott fel s alá a házban, miközben ezt mondogatta: "Hiányzol Harvey"
Harvey már jóval azelõtt meghalt, mielõtt én születtem. Ezen a mindennapos eseményen túl anyukám szerint a húgom folyton olyanokat mondott, amiket annak idején Lucy dédmamánk szokott mondani.

6. Akkoriban, amikor a húgom elkezdett járni, igazán felkavaró dolgokat mondott. Olyanokról beszélt, hogy a régi családja mindenféle tárgyat belédugott, amitõl õ sírt, de az apukája aztán egyszer annyira megégette, hogy végül megtalált minket, az új családját. Kb 2 és 4 éves kora között mesélt ilyenekrõl. Ahhoz túl kicsi volt, hogy valaha is ki lett volna téve olyan tartalmaknak, amelyekben gyerekek vagy bárki más ilyesmit élt volna át, így a családom mindig is azon a véleményen volt, hogy egy elõzõ élet emlékei gyötrik.

7. A fiam 2 és 6 éves kora között folyton elmesélte ugyanazt a történetet arról, hogy hogyan választott ki anyukájának. Olyasmiket mondott, hogy egy öltönyös emberrel választottak ki az anyukáját, aki majd segíteni fogja az életfeladata teljesítésében. Pedig mi aztán sosem beszélgettünk spiritualitásról és nem is vallásos közegben neveltük. Ahogy leírta, az egész olyan volt, mint amikor az ember az üzletben válogat. Egy fényes teremben felsorakozott egy csomó ember, mintha babák lennének és õ kiválasztott engem. Az öltönyös fickó megkérdezte, hogy biztos-e a döntésében, mire õ azt felelte igen és utána megszületett.

A fiam kiskorában megõrült a második világháborús repülõkért is. Be tudta õket azonosítani, a részeiket is, hogy hol használták õket meg ilyenek. A mai napig fogalmam sincs honnét vette ezeket az információkat. Én egy tudományos érdeklõdésû hölgy vagyok, az apukája meg matematikus.

Mindig nagyapának hívtuk õt magunk között a békés és gondoskodó természete miatt. Ez a gyerek biztos, hogy öreg lélek.

8. Az unokaöcsém, amikor úgy igazán elkezdett mondatokban beszélni, azt mondta a nõvéremnek és a férjének, hogy annyira boldog, hogy õket választotta. Aztán azzal folytatta, hogy mielõtt kisbaba volt, egy fényes szobában sok embert látott, akik közül az Anyukáját választotta ki, mert neki olyan kedves arca volt.

9. A nõvérem abban az évben született, amikor az apám anyukája meghalt. Apukám szerint, amikor a nõvérem elég nagy volt már ahhoz, hogy tudjon pár szót mondani, azt mondta: "Én vagyok az anyád".

10. Anyukám elmesélése alapján, amikor kisebb voltam, elmondtam neki, hogy hogyan haltam meg egy tûzben egyszer réges-régen. Erre ugyan nem emlékszem, de legnagyobb félelmeim egyike, hogy leég a házam. Már az is félelemmel tölt el, ha csak szabadtéri tûz közelében kell lennem.

Fordította: Borbély Kata
Forrás: altering-perspectives.com

.

Az utolsó film lepereg elõttünk


Ugyanakkor ott van az, amikor egy villanásban megjelenik elõttünk az életünk. Mivel ezt olyan emberek tapasztalták meg, akik a halál küszöbén álltak, például majdnem vízbe fulladtak, az átmenet részének kell lennie, amely önmagában nem kapcsolódik a halálhoz.
Gyermekkoromban egyszer sem hallottam errõl, de késõbb találkoztam egy orvossal, aki elmesélte, hogy Ausztráliában, a Nagy Korallzátonynál egyszer kis híján vízbe fulladt.

Békés élményként írta le az esetet, amelyet az egész életét átfogó, hirtelen felbukkanó képsorok kísértek - nem annyira filmhez, mint inkább diavetítéshez hasonlóan, mondta. (Nem tudom, hogy nyugtalan lélek lett volna-e, ha az életmentõk nem érnek oda idejében hozzá.)

(forrása számomra ismeretlen)