Tanítások, megtörtént események a szellemi tanítással kapcsolatban

.

.


A SZÕRÉN-SZÁLÁN ELTÛNT ASZTMA

Nagyon gyakran elõzõ életünkben akkora trauma ért bennünket, hogy a rossz érzéseket, félelmeket - mint egy lenyomatot - fóbiák, megmagyarázhatatlan szorongás vagy súlyos betegség formájában magunkkal hozzuk a jelenlegi sorsunkba is.

A következõ történetet, ha nem saját két szememmel látom, nem hiszem el. Évekkel ezelõtt részt vettem egy több hónapos regressziós tanfolyamon, ahol vezetett, mély meditációban vittük vissza egymást a jelenlegi életünk fordulópontjaihoz, illetve a mai problémáink elõzõ életbeli forrásához.

Egy akkor 20 éves, fiatal fiú csoporttársam egészen kicsi gyermekkora óta szenvedett nagyon súlyos asztmában. Egyik alkalommal, amikor õ volt a gyakorlás alanya, a meditáció során eljutott egyik korábbi életébe, az 1800-as évek észak-amerikai Vadnyugatára. Férfi volt akkor is, egy gyönyörû felesége és egy pici, pár hónapos gyermeke volt. Aranyásóként dolgozott és nagyon gyakran keveredett területért vagy pozícióért folyó harcba a többi társával. Sok haragosa volt. Egyik éjjel, amikor a családjával az otthonukban aludtak, valaki rájuk gyújtotta a házat. Hallotta a felesége kiáltozását és a gyermeke sírását. A füstben fuldokolva, botorkálva, tapogatózva eljutott a gyermekéhez, akit a bölcsõbõl kiemelt és kivitte a házból. Vissza akart menni a feleségéért, de már annyira elterjedt a tûz, hogy képtelen volt a nõt kihozni, aki bennégett a házban.

Soha nem tudta megbocsátani magának a történteket, úgy érezte, hogy cserben hagyta a szerelmét. A trauma emléke a súlyos légszomjjal járó asztmában jelentkezett a mai életében, és nem tudott normális párkapcsolatot sem kialakítani, mert mindig attól félt, hogy képtelen lesz benne megfelelni. A tudattalanból felszínre került emléknek köszönhetõen megértette, hogy a jelenlegi problémái mibõl fakadnak.
Rájött, hogy az a múlt volt, nem ostorozhatja magát életeken át érte, minden tõle telhetõt megtett, de a most, az nem a múltról szól. Ebben az életében mindent másképp csinálhat. Az asztmája ettõl az esettõl kezdve soha többé nem jött elõ, eldobhatta a gyógyszereit.



Forrás: www.lelekpalya.hu/cikkek/eletmod/karmiku...lenyomatai-a-testen/

.


Szerelem az örökkévalóságból.

Sok életöltõt töltöttek már együtt a Földön. Shirley MacLaine és Andrej Koncsalovszkij szerelmi kapcsolata karmikus és elkerülhetetlen volt...


Sok életöltõt töltöttek már együtt a Földön. Ezúttal két távoli szegletébe születtek. Élettervükben a "lehetséges" elemek között szerepelt, hogy ismét összetalálkoznak. Valószínûsége kevés volt, mégis megtörtént. Shirley MacLaine elõször fogadott be élettársat malibui házába.


Érezték, hogy valamikor találkoztak már

Földi idõn túli, metafizikus összetartozásuk azonban nem volt garancia a hosszú kapcsolatra ebben az inkarnációban: két eltérõ kultúrájú, erõs egyéniség találkozott.

Ki lehet a Vaszilij néven emlegetett férfi az idén 75 éves Shirley MacLaine Tánc a fényben címû könyvében? Eláruljuk: Andrej Koncsalovszkij orosz filmrendezõ.

Amikor "elõször" találkoztak, mindketten hittek benne, hogy legalább egy korábbi életükben már ismerték egymást. "Tudtuk, hogy karmikus élményben van részünk." Jon Voight - Angelina Jolie apja - beszélte rá Shirley-t, hogy jöjjön el egy orosz pasas hosszú, ám zseniális filmjének vetítésére, holott a sztár elsõre elhárította a meghívást. A volánnál ülve maga is meglepõdött, milyen élénken beugrott a férfi képe, akit addig sosem látott. De tudatalattija szintjén egész életében tudomása volt a létezésérõl. Az Universal stúdióban megpillantotta az aszfalton ácsorogva. Pontosan olyan volt, amilyennek elképzelte. Még a hangja is ismerõsnek hatott.

A film orosz hõsnõje a megszólalásig úgy festett, mint MacLaine. A rendezõ elárulta, hogy tizenkét éve próbálja elérni, de Shirley ügynöke folyton lerázta. Másnap vacsorázni mentek. Már kissé be voltak csípve. "Egész életemben láttam az arcodat itt a fejemben, jóval azelõtt, hogy megpillantottalak volna a mozivásznon, mielõtt meggyõzõdhettem volna róla, hogy valóban létezel."


Az ellentétek vonzzák egymást?

Néhány nap múlva Párizsban találkoztak titokban. Naphosszat nyalták-falták egymást. Sokat beszéltek, sírtak-nevettek. "Életem egyik legkellemesebb társas élménye volt." A karmikus újratalálkozás katarzisa. A mindig is létezõ szerelem újbóli kiélésének misztériuma, amelynek fontosságát az erre az életre koncentráló éntudat is megérzi. Andrej élete középpontjában a szenvedés és a mûvészi alkotás kontrolláltsága állt, Shirley-ében az optimizmus és a pozitív gondolkodás. Andrej nem tudta fejében és szívében összeegyeztetni a tisztelet és a szeretet érzését. Furcsa gondolkodásában a kettõ kölcsönösen kizárta egymást, együtt nem létezhetett. Shirley szerint az egyik magában hordozza a másikat. "Férfi-nõ hadakozásának örömteli konfliktusában találtuk magunkat."Az egész "lenyûgözõen bosszantó" volt. Valamilyen szinten élvezték: lényüket, értékrendjüket ütköztették ebben az izgalmasan izzó, ám rapszodikus kapcsolatban.

Shirley favázas tengerparti otthonába fogadta be szerelmét Malibun, ahol 1955 óta lakik. Életterén sosem közösködött más férfivel - ex-férje Japánban élt és nevelte a lányukat. "Ide mindig azért vonultam vissza, hogy gondolkodjam és írjak." "A ház életre kelt a köztem és egy másik ember közötti kommunikációtól. Imádtam az érzést." Andrej sosem nevetett, amikor MacLaine ugratta. Persze az sem segített, hogy Shirley sztár volt, míg õ éppen munka nélkül csellengõ rendezõ. Mégis mindenben megkérdõjelezhetetlen kijelentéseket tett, úgy viselkedett, mint egy cár. Ami automatikusan ellenállás hozott elõ Shirley-bõl. Kapcsolatukba kellõ adag szeretet és imádat, ellenszegülés és dac vegyült.


Shirley hitt az egyenlõségben

Az "orosz lélek" folyton elõtört Andrejbõl. Az a furcsa dualitás, hogy az orosz ember félig rabszolga, félig szent. Ahogy Dosztojevszkij mondta, az oroszok képesek egyszerre szentimentálisak, valamint hidegek és kegyetlenek lenni. Képesek sírva fakadni egy költeményen és a helyszínen néhány perccel késõbb lemészárolni az ellenséget. MacLaine-tõl elvárta: ha kibírhatatlanul viselkedik, akkor vágja pofon, "mert az oroszok csak ebbõl értenek". De Shirley nem volt erre képes. Õ hitt az egyenlõségben.

"Egy férfinak a szexualitás sokkal fontosabb, mint egy nõnek az övé", mondta Andrej, amikor próbálta megmagyarázni, miért ment el egy doktorhoz - akit a telefonkönyvbõl nézett ki -, hogy tanácsot kérjen tõle szexuális életük lanyhulása miatt. Shirley ezt a magánélete szentségébe való beavatkozásként élte meg, és a férfi kontrollmániájának újabb bizonyítékaként értelmezte. E mondat hallatán elborult az agya. Két barátja szeme láttára hatalmas pofont kevert le Andrejnak, akinek szemüvege a szoba másik végében landolt. A férfi ütésre emelte a kezét, arcán hideg gyûlölet látszott. De végül nem ütött.

"Tudom, életem végéig sajnálni fogom ezt, de ez a végzetem. El kell mennem." Szakított MacLaine-nel. "Hím-infantilizmusát már nem is akartam elviselni, a fájdalom iránti függõsége pedig túl volt az empátiámon. Szakításunk a magány hatalmas ûrjét hagyta rám." Hetekkel késõbb együtt vacsoráztak. A férfi udvarias volt, de nem több.


Szerelem inkarnációkon át

Amikor együtt voltak, eldöntötték, készítenek egy filmet, amelyben a szerelmespár történetét inkarnációk során követik. Nekikezdtek az írásának. Amikor elmentek Andrej egyik barátjához, akinek visszahúzódó kisfia egybõl bemászott Shirley ölébe, Koncsalovszkij magától értetõdõ természetességgel jelentette ki: "Dmitrij egy korábbi életébõl ismeri Shirleyt, ennyi az egész. Ezért õ életem asszonya. Mert felismert. Az õ arca és lelke az oka, hogy nyugatra jöttem. Egész életemben õt kerestem." MacLaine meglepõdött. Sosem hallott így beszélni férfit. "Olyan dimenziókat érintett, amikrõl én csak spekuláltam, de sosem tapasztaltam meg egy másik emberrel. Barátságot igen, szerelmet csak most."

A színésznõ késõbb ellátogatott egy regressziós hipnózist végzõ terapeutához, hogy rálátást nyerjen a múltra, amely összekapcsolta õt Koncsalovszkijjal. A Santa Fé-i pszichiáternõnél, Chris Griscomnál olyan bensõ képek jöttek elõ a fejében, amelyeket egy tibeti életében látott, amelyben mindketten szerzetesek voltak. Peruban is a papság tagjaiként dolgoztak. Andrej manipulálta Shirley-t, akarata ellenére lyukat vágott a bõrébe a harmadik szem helyén, hogy ezzel erõsítse bensõ látását. "Te választottad azt, hogy elvezesd a közösséget a gonosztól", indokolta a brutális módszert.

Aztán a cári Oroszországban éltek arisztokratákként. Andrej kisfiú volt, aki mélyen átérezte a szegények szenvedését, és mindig kicsempészett nekik értékes tárgyakat a palotából, hogy azokat eladhassák ennivalóért. Összehozta anyját (Shirley-t) a nincstelen parasztokkal. Az asszony próbált közbenjárni érdekükben az udvarnál, de az illetékes azt mondta, spirituális tanácsadója szerint a sátán mûve lenne, ha beleavatkoznának a szegények karmikus sorsába. Akkoriban úgy gondolták, a gazdagoknak az a sorsa, hogy gazdagok legyenek, a szegényeknek az, hogy szegények. Az érvelés hallatán a kisfiú is elbátortalanodott. A sátán létének hite kulcsfontosságú volt a kizsákmányoló rend fenntartásában.

"Legalább négy életemben volt a fiam. A téma mindegyikben jó és gonosz, szeretet és erõszakos szenvedély kontra szabadság és szeretet volt."

Az ókori Görögországban mindketten színészként mûködtek, és túlvilági lelkeket közvetítettek a színpadon. Ezért lehet az, hogy Koncsalovszkij egyik legjobban sikerült, legihletettebb munkája az elmúlt húsz évben az Odüsszeusz (1997) címû tévéfilm lett, amely megkapóan sûrítette három órába a görög mitológia alakjait és a "halandók" életének pátoszát (habár az ember ott is nála nagyobb erõk játékszere: az isteneké). Az igazán átérzett történelmi regények, filmek mögött az alkotók reinkarnációs emlékezete, abban a korban szerzett tapasztalatai állnak, de ezzel ritkán vannak tisztában.


Nincs garancia a hosszú és boldog párkapcsolatra

"Küzdenünk kell a sátáni erõk ellen!" - hangoztatta Andrej. Filmjeit fatalizmus uralta, olyan hõsök szerepeltek bennük, akik küzdenek az ellenük összeesküdött erõk ellen, a történelem és a feudalizmus (a föld) nyomásában élnek. Happy endet sosem kínált nézõinek. "Hitt benne, hogy az élet olyan romantikusan tragikus, hogy a könnyek között mosolyogni nemcsak tetszik a közönségnek, de az egyetlen pozitív megoldás is a problémákra."

Mindkettejüknek volt része testen kívüli élményben. Míg Shirley-t ez felszabadította, és eksztázisban repkedett az ûrben, Andrejt óriási félelemmel töltötte el annak szabadsága, hogy "nincs korlátozás", és a magasból tekinthet le a padlón ülõ testére. Andrejt zavarták a médiumi ülések a malibui házba látogató Kevin Ryersonnal. MacLaine csak késõbb jött rá: a férfi attól tartott, MacLaine túlvilági személyek iránti odaadásától érezte veszélyben a viszonyukat.

Kevin Ryersonnál egyszer arról érdeklõdtek, vajon egymásra találásukat megtervezték-e az életük elõtt. A válasz így szólt: "Részben." Ez arra utalhat, hogy egyéniségük kizárta a kapcsolat életképességének valószínûségét, és a köztük lévõ földrajzi távolság is megnehezítette, hogy összejöjjenek.

Mi a tanulság az afférból? Az örökkévalóságban érvényes összetartozás nem garancia rá, hogy a Földön hosszú párkapcsolat születik belõle. Amikor életünk nagy szerelme véget ér, érdemes a feleknek úgy visszatekinteniük az együtt töltött idõre, hogy abban égi önmaguk egy aspektusát élték meg. Ennek földi végessége nem von le a kapcsolat értékébõl.

Forrás: www.elixirnet.hu/magazin/cikk/176/4

.


Halálunk után csupán azokat a lelkeket vihetjük magunkkal a túlvilágra, amelyekkel életünkben boldog kapcsolatot ápoltunk!


Földi életünk alatt megannyi dolgot, tárgyat, tapasztalatot és élményt gyûjtünk, ami akkor pillanatnyilag fontosnak tûnik, viszont amikor elérkezünk ahhoz a pillanathoz, hogy örökre elbúcsúzzunk a fizikai testünktõl és a lelkünk a felsõbb világba költözik, rájövünk, hogy ezen dolgok közül csak nagyon kevés az, ami igazán számít.

A túlvilág kapujában már nem számít a pénz, már nem számít a vagyon, a drága dolgok, a presztízs és a pozíció. Ezeket a dolgokat egyszerûen nem tudjuk tovább vinni magunkkal a következõ életünkbe.

Az élet nagyon rövid, de valamilyen oknál fogva mégis inkább az anyagi dolgok felé vonzódunk, mintsem az igazi érzések felé. A végén úgysem az fog számítani, hogy milyen neves edzõ edzett a sportkarriered során, hanem az, hogy hány sporttársaddal kötöttél igaz barátságot. A végén nem az fog számítani, hogy milyen elõkelõ egyetemen tanulhattál, hanem az, hogy közben hány embert voltál képes szeretni. Pénzzel, drága kocsikkal, menõ lakásokkal már semmire nem fogsz menni.

Az egyetlen dolog, amit az idõk végezetéig megõrizhetünk azok a kapcsolatok, és a lelkek, akikkel kapcsolatokat alakítottunk ki. Ezekben a kapcsolatokban benne vannak az energiák, az érzelmek, a kötõdések - és ezek azok a dolgok, amik igazán számítanak.

Lehet, hogy pár ember igazán furcsa szemmel fogja olvasni ezt a cikket, de ez az igazság, az emlékeink ezer bankkártyánál is többet érnek. Éppen ezért, a rövidke életünket nem a pénz hajhászására kellene fordítanunk, hanem arra, hogy olyasmivel foglalkozzunk, amit szeretünk, kerüljünk a saját lelkünkhöz minél közelebb és nyissunk a spiritualitás felé, mert csak így lelhetünk rá az igazi boldogságra.

Az életed során a lelked megannyi más ember lelkével képes összefonódni. Összefonnak a kapcsolatok, a közösen megélt élmények, tapasztalatok, a karmikus kötelékek, tehát csupa olyan dolog, ami a fejlõdésedet és kiteljesedésedet szolgálja.

Gondolj csak bele, a halálos ágyadon feküdve mire gondolnál a legszívesebben vissza? A méregdrága ékszerekre, vagy arra, hogy a barátaiddal milyen jókat nevettetek lent a közeli tónál?

Miután eltávozol a Földrõl ezek az élmények és lelki kapcsolatok fognak segíteni az utadon. Segítségükkel egy sokkal magasabb spirituális szintre juthatsz és a következõ életedben kamatoztatni tudod ezeket a tapasztalatokat.

Ezért hát az összes emberben a lelket keresd, ne a hasznot. Próbáld meg minden napodból a lehetõ legjobbat kihozni, és amennyire csak lehet megélni a pillanat ajándékait. Persze a kötelezettségeinkrõl és a felelõsségeinkrõl se feledkezzünk meg, de mindig a saját lelked egészsége, boldogsága legyen az elsõdleges szempont.

Az érzések, amiket megéltél, a kapcsolatok, amiket kialakítottál, a tapasztalatok, amiket begyûjtöttél egy sokkal jobb élet felé sodornak. Hiszem, hogy egy olyan tudatosság rejlik benned, ami nem hagyja, hogy jelentéktelen és bosszantó dolgokra fecséreld az energiádat. Éld az életet, és ha kell, sodródj az árral.


filantropikum.com/halalunk-utan-csupan-a...apcsolatot-apoltunk/

.
. Paranormális gyerek

Az anyám vigyázott a lányomra, mikor orvoshoz kellett mennem. A gyerek megszólalt: – Jaj, ne! Nagyi! Anya ma már nem jön haza. Egy nagyon, nagyon súlyos balesete volt. Nem tud értünk jönni. – És tényleg, abban a pillanatban ért baleset, majdnem ottmaradtam. A családot még nem értesítették, nem tudhatott róla.

forrás: www.napjaink.org/19-hatborzongatoan-fura...it-gyerekek-mondtak/

.
13 óra a hullaházban (magyar szinkronnal) - 80 perces film