Történetek

.


Egy nagyon tanulságos - tanmese


Egy tanítónõ a kisdiákok agytekervényeit megmozgató játékot talált ki. Arra kérte a nebulókat, hogy egy mûanyag tasakban mindenki hozzon magával pár darab burgonyát. Annyi burgonyát kellett vigyenek a gyerekek, ahány személyt a környezetükbõl utáltak, és azokról kellett a gumókat is elnevezniük.

Másnap meg is érkeztek a krumplik, volt, aki kettõt hozott, volt, aki hármat, de olyan is akadt, aki öttel érkezett.

A tanítónõ ezután arra kérte a diákjait, hogy a következõ egy hétben mindenhová, még a vécére is vigyék magukkal a krumplis zacskóikat.

Ahogy teltek a napok, a kisdiákok közül már volt, aki sírva fakadt, hiszen a napok alatt megromlott krumplikból förtelmes bûz áradt, és akinek 5 krumplija volt, annak sokkal nehezebb terhet is kellett cipelnie. Mikor letelt a hét, a gyerekek örültek, hogy a játéknak vége lett.

A tanítónõ megkérdezte: "Milyen érzés volt magatokkal cipelni a krumplikat?"

A gyermekek azonnal panaszkodni, siránkozni kezdtek, hiszen szörnyû érzés volt azokkal a kellemetlen szagú gumókkal együtt élni.

- "Pont ugyan ilyen érzés, mikor a lelketek, szívetek mélyén ott ül a düh, a harag és a gyûlölet. Az a láthatatlan, de nyomasztó bûz megmérgezi a szívet, és mindig veletek lesz, ha nem szabadultok meg tõle. Meg kell bocsátani, mert akkor a szívetek csak így lehet szabad és könnyû. A megbocsátás képessége a legnagyobb erény, a legmagasztosabb emberi tulajdonság. A szeretet a legjobb gyógyír mindenre, ezért nem szabad senkire sem haragudni - mondta a nagyszerû pedagógus.

A szerzõ ismeretlen.

elozoeletek.blogspot.hu/2016/03/egy-nagy...ulsagos-tanmese.html

.


A magányosan élõ szerzetes remetéhez egyszer emberek jöttek. Megkérdezték tõle
- Mire való, hogy életed nagy részét itt töltöd el csöndben és magányban?
A remete éppen azzal foglalatoskodott, hogy vizet mert egy ciszternából, az esõvíz összegyûjtésére szolgáló mély kútból. Fölfigyelt a kérdésre, s munka közben odaszólt a látogatóknak:
- Nézzetek bele a ciszternába! Mit láttok?
Az emberek kíváncsian körülvették a szerzetest, és próbáltak beletekinteni a mély kútba:
Nem látunk semmit - mondták kisvártatva.
A remete abbahagyta a vízmerítést, pár pillanatnyi csöndet tartott. A látogatók feszülten figyeltek rá, mozdulni sem mertek:
- Most nézzetek bele a kútba egyenként, csöndesen. Mit láttok?
A látogatók érdeklõdéssel hajoltak egyenként a kút fölé, s felkiáltottak:
- Saját arcunkat látjuk a kútban!
- Bizony, amíg zavartam a vizet - mondta a remete -, nem láttatok semmit. De a csöndben és a nyugalomban megismeritek önmagatokat.
A látogatók megértették a remete tanítását.

mindennapjaink.hu/cimke/lelek

.


Hol kezdõdik a Mennyország?


Élt valahol egy kicsi, hétköznapi szent, aki sok éve már igen boldog és megelégedett életet folytatott. Egy nap, amikor éppen a piszkos edényeket mosta el a kolostor konyháján, egy angyal jött hozzá és így szólt:

- Az Úr küldött engem, hogy megmondjam neked: itt az idõ, hogy az örökkévalóságba költözzél.
- Hálásan köszönöm az Úristennek, hogy ennyire a gondomat viseli - válaszolt a szent -, ám látod, milyen halom mosatlan edény vár még rám. Nem szeretnék hálátlannak bizonyulni, de igen örülnék, ha a Mennyországba való menetelt kissé elhalaszthatnám.
Az angyal bólintott a szent kérésére, majd csöndesen és alázatosan eltûnt. A kis szent pedig folytatta a mosogatást, mintha mi sem történt volna. Aztán még sokmindent tett-vett heteken, hónapokon át, amikor egy reggel újra megjelent az angyal nála. A szent éppen a virágokat kapálta a kertben. Mindjárt mondta is az angyalnak:
- Látod, mennyi gaz van ebben a kertben! Az örökkévalóság biztosan tud még egy picikét várni rám!

Az angyal mosolygott és ismét eltûnt szótlanul. A kis szent befejezte a munkálatokat a kertben, de aztán rengeteg tennivalója akadt. Mind el kellett végeznie. A kórházba betegek ápolására hívták. Éppen egy magas lázban szenvedõ beteget itatott meg, amikor újra megpillantotta maga mellett az örökkévalóság angyalát. A kis szent kitárta karját a betegek felé, mintha azt akarta volna mondani:
- Látod, mit csináljak? Itt hagyhatom ezeket a szegény betegeket?
Amikor este a kis szent végre cellájába térhetett pihenni, s végignyúlt a kemény deszkákon, ijesztõen öregnek érezte magát, sajgott a teste a fáradtságtól és így imádkozott:

- Ó Uram, most már igazán elküldhetnéd angyalodat, ha szívesen látsz a Mennyországban!
Még be sem fejezte a kérést, máris ott állt az angyal az ágya mellett...
Így szólt hozzá a kis szent:
- Kész vagyok, hogy hazatérjek a Mennyországba!
Az angyal erre is bólintott egy nagyot, és csöndesen megszólalt: - Mit gondolsz, barátom, egész idõ alatt hol voltál?

(Albert Schweitzer nyomán)


elozoeletek.blogspot.hu/2011/12/karmaoldas-idopontok.html

.



A láthatatlan vörös madzag, amely egy életre összeköti két emberi sorsot!


Biztosan te is hallottad már azt a kifejezést, hogy lelki társak, akiket egy láthatatlan sors kötelék, madzag kapcsol össze, kiegészítve a feleket egészekké.
A láthatatlan vörös madzag, amely egy életre összeköti két emberi sorsot!


A legenda úgy tartja, hogy ezen láthatatlan vékony madzag, akkor sem szakad el, ha az illetõ két személy egymástól több száz, vagy ezer kilométeres távolságra van, és teljesen más körülmények között él.

A Dél-Kelet Ázsiából származó legenda szerint a láthatatlan madzag, ami összeköti a két embert, vörös színû, ami a romantika, a szenvedély, az összetartozás színe. Az istenek a két embert a bokájuknál kötötték össze, így azok lelkei elõbb, vagy utóbb találkoztak és kialakult a lelki társ kapcsolat közöttük.

Egy olyan történet is kapcsolódik a vörös színû madzagokhoz, ami egy kisfiúról szól. Történt ugyanis, hogy egy kisfiú, sétálva az utcán találkozott egy öregemberrel, aki éppen egy könyvet lapozott. A fiú megkérdezte, hogy mit olvas, a bácsi azt válaszolta, hogy egy könyvet, amely a házasságról szól.

- Figyelj csak, egy napon te is meg fogsz házasodni, mégpedig azt a lányt fogod feleségül venni, ott ni – szólt a bácsi a fiúhoz, rámutatva a copfos kislányra. Ez viszont nem tetszett a gyereknek, így fogott egy kavicsot, odafutott a lányhoz és homlokon dobta.

Jó pár év eltelt az eset óta, a fiú a város legszebb lányát vette feleségül. Az esküvõ napján viszont észrevette, hogy az ara homlokán van egy sebhely. Mikor megkérdezte, hogy azt mi okozta, a lány úgy felelt, gyerekkorában egy dühös fiú odaszaladt hozzá, és egy kaviccsal meghajította.

Mi a tanulság ebbõl? Bárhogy is menekülj a sorsod elõl, a láthatatlan madzag mindig összeköt egy másik emberrel.

filantropikum.com/lathatatlan-voros-madz...i-ket-emberi-sorsot/

.

Nagyapám tanítása: ilyen a becsületes ember

Becsületesnek lenni. Elavult fogalom, vagy van a mai életben még valami aktualitása?

Korábban a témában:
- Idefigyelj
- mondta komoran -, ha egyszer megígérted valakinek, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, és nem vagy ott idõben, csak két mentséged lehet: meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz! Hogy nem haltál meg, azt látom. Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?!

Elmondtam neki szorongva ott a sötétben, hogy mi történt. Nagyapám szó nélkül végighallgatott. Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt. Súlyos, lassú beszéddel.

- Idefigyelj
- mondta. - Vannak emberek ezen a földön, akik úgy dobálják ide-oda a szavakat, meg az ígéreteket, hogy azoknak semmi értékük nincsen többé. Mi, Wassok nem ezek közé tartozunk. Ha mi mondunk valamit, az áll, mint a sziklakõ. Ha mi a szavunkat adjuk, azt tartjuk is, ha belepusztulunk is! Érted?
- Értem - hebegtem megrendülve.
- Dehogyis érted - csapott le reám a szava -, de elmagyarázom úgy, hogy megértsed. Látod itt a mellényem zsebében az aranyórát? Nagyapámtól kaptam, amikor leérettségiztem. Amikor leérettségizel, a tied lesz. Ez az óra számomra minden csecsebecsénél értékesebb. De ellophatod. Visszaadhatod, vagy megtérítheted az árát. Ellophatod valakinek a lovát, a tehenét, ökrét, vadászpuskáját.

Mindenét ellophatod és visszaadhatod megint, vagy megtérítheted az árát. Csak egy valamit, ha ellopsz valakitõl, nem térítheted meg soha. S ez az idõ! Ha valakinek az idejét lopod, azt úgy megloptad, hogy soha jóvá nem teheted. A várakozásban eltelt idõt semmi hatalom a földön nem hozhatja vissza. Nincs, eltelt, vége. Örökre elveszett, és te voltál az, aki a jóvátehetetlen veszteséget okoztad. Érted?
Értettem.

Úgy megértettem, hogy attól a naptól kezdve, ha valakinek szavamat adom, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszek - akkor már ott vagyok öt perccel azelõtt, még ha vénasszonyok esnek is az égbõl, ahogy drága jó nagyapám szokta volt mondani. Erre neveltem gyermekeimet és unokáimat is. Nem azért, mert késni neveletlenség, hanem mert több annál. Aki öt percet késik, az öt percet ellop valakinek az életébõl, amit nem tehet jóvá soha.

- A megbízható embert még ellensége is tiszteli - mondta volt nagyapám -, mert a megbízható ember a társadalom sziklaköve, amire országot lehet építeni. A többi szemét, amit elfú a szél...

(WASS ALBERT)

sokszinuvidek.24.hu/eletmod/2016/03/15/n...-a-becsuletes-ember/

,


Tanulságos történet



A gazdag ember egy kosár szemetet adott a szegénynek, ám mégis õ volt az, aki irgalmatlanul megszégyenült!


Egy nap egy gazdag ember adott egy kosár szemetet egy szegény embernek. A szegény ember elmosolyodott, és elment a kosarakkal, kiürítette, megmosta és feltöltötte õket gyönyörû virágokkal.

Visszament a gazdag emberhez, és visszaadta neki.

A gazdag ember meglepõdött és azt kérdezte: Miért adsz nekem szép virágokat, ha én szemetet adtam neked? A szegény ember így válaszolt:

Mindenki azt ad, ami a szívében van.

Bizony, milyen igaz! Nem a pénztõl lesz valaki jobb ember! Lehet valaki akármilyen gazdag, ha szívében nincs más, csak szemét. Soha nem érhet a becsületes szegény lába nyomába sem!


tudnodkell.info/tanulsagos/v/a-gazdag-em...-adott-a-szegenynek/