Dimenzióváltásról
Ahhoz, hogy érthetõ legyen amit mondani szeretnék, az elején kell kezdenem, egy korábbi életem leírásával. Ígérem, rövid leszek, csak a legszükségesebbeket említem.
Egy közepes méretû sziget valahol a trópusi óceánon. Bennszülöttek, voltunk, de nem primitívek, annak ellenére sem, hogy nem rendelkeztünk semmilyen technikai berendezéssel. Nem voltunk buták, de semmi jelentõsége nem volt annak, hogy ki mennyire volt okos, ez egyszerûen nem számított.
Érdekes volt a társadalmi berendezkedés. Volt a törzsnek vezetõje (Õ volt az apám), de nem rendelkezett hatalommal. Egyszerûen ismeretlen volt az, hogy egy ember egy másiknak parancsoljon. Ilyen egyszerûen nem létezett!
Ahhoz tudnám hasonlítani, mintha a mostani világunkban egy csoport, ami teljesen egyenlõ és független emberekbõl áll, kijelölne maguk közül egyet, hogy koordinálja a dolgokat.
Volt egy szellemi vezetõ is. Rendkívül nagytudású, de elég hallgatag, pontosabban nem hallgatag, hanem inkább, csak akkor beszélt, ha szükséges volt.
Mi emberek is másképp "mûködtünk", másképp gondolkodtunk, mint most. Sokkal nagyobb szerepe volt a non-verbális kommunikációnak, ami leginkább az érzéseken alapult. Leírhatatlan nyugalom és békesség volt.
Olyannyira boldog voltam akkor, hogy miután a felszínre került ez az életem, hetekig a hatása alatt voltam.
És itt jön néhány zavaró dolog: Mindig kellemes volt az idõ, még akkor is ha esett. A nap nem égetett, a víz nem volt hideg, nem volt betegség. Mindenki egészséges, vidám, õszinte, jóindulatú, és szeretetteljes.
Maga az emlék nagyon is valóságos életrõl szólt, azonban az eszemmel nem tudtam ezt elfogadni. Ismerve jelenlegi világunkat ez inkább tûnt valamiféle álomnak, vagy valami túlvilági helynek, semmint valóságos múltbéli életnek.
Több mint 1 évembe került, mire rájöttem, hogy hogyan is lehetséges ez. Az említett élet Lemúriában volt, és nem ebben a dimenzióban, bár mégis itt a Földön.
Szerintem ez a következõképpen van:
Az anyagnak szintjei vannak (mint az emeletes háznak az emeletei), és nem csak ezen a szinten (ebben a dimenzióban) van anyag, hanem máshol is. Ha ott tartózkodsz, az ugyanúgy kézzel fogható, és ugyanúgy megvannak a maga törvényei.
Ahogy egyre magasabb dimenzióba kerülünk, a fizika törvényei, mindig finomodnak egy kicsit, és az anyag illetve vele együtt a fizikai törvények, egyre kevésbé "durvák".
Lemúria után, Atlantisz idejében "buktunk le" az anyagnak ebbe a dimenziójába, elõtte egy magasabb dimenzióban éltünk. Atlantisz idején történt, egy "negatív" dimenzióváltás.
Lemúria jobb agyféltekés társadalom volt (ha nem teljesen világos, hogy ez mit jelent, akkor olvasd el a "fiziológiai háttér"-t) nem volt önzés, éreztük, ha a másiknak valami problémája volt, és mivel az nekem is rossz érzés volt, ezért természetesen segítettem neki. Több volt az emberekben a szeretet, (a szeretet a legmagasabb rezgés) magasabb szinten rezgett a testünk, emiatt a környezetünk, és a világ is amelyben éltünk.
Atlantiszon elkezdte az ember egyre erõteljesebben használni a bal agyféltekéjét, okossá vált, egyre erõsödött az egó, az önzés. Csökkent a rezgésszint, és szinte észrevétlenül lecsúsztunk az anyagnak erre a szintjére.
Ez egy szükséges dolog volt, és nem kell sajnálni, hogy így történt. Csak így kerülhetett sor arra, hogy tudatosan lépjünk vissza abba a dimenzióba. Az a jóság, szeretet ami abban a "paradicsomi" állapotban öntudatlanul, természetünkbõl fakadt, most (már megtapasztalva az ellenkezõjét) tudatos döntésünk kell, hogy legyen, és közben okosabbak lettünk!
A dimenzióváltás szerintem ez egybe fog esni a Föld mágneses pólusváltásával, és a Föld ~8 hz körüli alapfrekvenciájának a ~13 hz körülire való emelkedésével.
Azt, hogy ez 2012 környékén pontosan hogyan fog lezajlani, nem tudom. (Ha valakit mélyebben érdekel ez a téma, akkor ajánlom olvassa el, Drunvalo Melchizedek : Az Élet Virágának Õsi Titka c. könyvet, õ leír egy lehetséges forgatókönyvet.)
Azt sem tudom, hogy egy hirtelen esemény bekövetkezésével fogjuk ezt meglépni, vagy csak egy visszafordíthatatlan folyamat fogja kezdetét venni, ami akár évekig is eltarthat.
Amit viszont tudok: A dimenzióváltás nem az országokról, a népekrõl, vagy a vallásról fog szólni, hanem az EGYÉNRÕL. Az, hogy ki hogyan fogja ezt megélni EGYEDÜL ÉS KIZÁRÓLAG CSAK ATTÓL FÜGG, HOGY KIBEN MENNYI SZERETET VAN.
Minél több valakiben a szeretet annál pozitívabb élmény lesz számára.
Minél kevesebb valakiben a szeretet, annál kellemetlenebb lesz számára. Nem biztos, hogy feltétlenül rossz élményben lesz része, lehet, hogy csak egyszerûen kimarad a folyamatból.
Nagyon fontos: Senkinek sem fog számítani a múltja, csak az hogy éppen akkor, (és természetesen azután már folyamatosan végig) mennyi szeretet van benne. Ez elsõre igazságtalanságnak tûnhet néhány ember számára, azonban mégsem az, sokkal inkább egyfajta " kegyelem".
Valószínûleg mégis csak az emberiség egy része fog tudni élni ezzel a lehetõséggel. Ha valaki leélt 30-50-80 évet, akkor az nem valószínû, hogy egyik napról a másikra meg tud változni.
Ha elgondolkozol ezeken, akkor rájössz, hogy ez mindentõl független. Nem számít, hogy mennyi idõs vagy, milyen a bõrszíned, mennyi pénzed van, milyen vallású vagy, mennyit jársz templomba vagy, mennyire vagy okos, milyen az iskolai végzettséged, hol dolgozol, stb., stb., stb.
Mindenki tiszta lappal indul. Abszolút igazságosan, elõítélet mentesen.
(Ha nem értesz egyet ezzel, esetleg zavar, hogy bizonyos általad nem kedvelt emberek is ugyanolyan eséllyel indulnak, mint te, akkor erõsítsd tovább magadban a szeretetet addig, amíg tiszta szívedbõl boldogan el tudod ezt fogadni. Mert a szeretet így mûködik! Ez a te érdeked, és az egész emberiségé is. Minél többen lépünk át, minél több a szeretett annál könnyebb lesz mindenkinek.)
Mint láthatod, legkevésbé sem világvégérõl beszélek. Aki világvégét vár, és arra készül, az szerintem "nem jó lóra tett".
Az ami elõtt állunk, nem 1000 vagy 10.000 éve nem volt, hanem ilyen még egyáltalán nem volt a Föld és az emberiség történetében!!!
Hát ezért vagyunk most ennyien a Földön, mert ezt valamilyen szinten (tudat alatt) mindenki tudja. Nagyszerû, eseményeknek vagyunk a részesei! Örülj neki, és adj hálát érte, hogy itt lehetsz!
Forrás: regresszio.hu
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
Téma zárolva.