Tudatosság

.


Elõre meg van írva a sorsunk?


Mi teremtjük sikereinket és bukásainkat? Vagy csak szereplõk vagyunk a saját életünkben?

Paulinyi Tamás cikkében ezt a kérdést járja körül!


Talán nincs is olyan ember, akit a "sors keze" még ne érintett volna meg. Ezek azok a pillanatok, amikor úgy érezzük, hogy valami lényeges dolog valamilyen érthetetlen oknál fogva vagy nem akar sikerülni, vagy túlságosan is könnyen kanyarodnak alánk az ahhoz szükséges véletlenek útjai. Ugyanakkor a sorsszerû események megjelenése életünkben, " fõleg nagyobb távlatokból szemlélve " egyáltalán nem tûnik véletlennek. Mintha akkor és ott, a dolgoknak éppen úgy kellett volna alakulniuk ahhoz, hogy életünk lényeges pontjain továbbjussunk. Más esetben a sorsot hibáztatjuk, okoljuk kudarcainkért, s tárjuk szét lemondóan kezeinket, mondván – nem tehetek róla, ez sorsszerû. De hát egyáltalán mire mondhatjuk azt, hogy nem sorsszerû?


Ahogy az írás elõzõ részében olvashattuk, sorsszerûnek ítélt események között fontosnak tûnnek a különbözõ emberi találkozások. Egy-egy jelentõs találkozás szerepe minden résztvevõ számára jelentõs lehet, bár a találkozáshoz más-más, véletlenekkel teli út vezetett. Az emberi sorsokat képzeljük most el egy óriási keresztrejtvény szavaiként, melyek úgy kerülnek a helyükre, hogy a más sorsokkal való keresztezés pontján lévõ azonos betûik a másik sors szerint is szükségszerûek és értelmesek.

Ebben a gondolatban már határozottan látszik az a feltevés, ami szerint egy magasabb tudati szinten a kollektív tudati tevékenységek összekapcsolódnak, és az egyéni sorsot a kollektív szempontok szerinti irányba terelik. Ez az igény olyan sorspedagógiát fejez ki, amit különbözõ más megfigyelések is alátámasztanak. A halálközeli élményeket átélt emberek beszámolóiból "ezek vizsgálata szintén a parapszichológia területéhez tartozik ", az derül ki, hogy ilyenkor az életükre visszatekintve egyöntetûen két lényeges dologra bukkannak. Az egyik a tanulás fontosságának, a másik a szeretet jelentõségének felismerése. Mindkét cél, de fõképp a szeretet fontos szerepe az életben elsõsorban a kollektív létezés fényében értelmezhetõ.

Az az egyesült tudatmezõ, amely minket összeköt, természetébõl fakadóan képes használni az ESP és a PK hatásokat. Kérdezhetnénk, hogy hol van akkor az egyén elvárásának és döntéseinek a szerepe, nem lehet, hogy mégis egy elõre megírt történet tehetetlen szereplõi vagyunk? A jövõérzékelés területén végzett vizsgálatok azt bizonyítják, hogy az emberi tudat ESP észleléseit nemcsak a tér, de az idõ határai sem kötik. Ha viszont elõre láthatjuk a jövõt, akkor hogyan tudjuk azt megváltoztatni? Ha pedig mi alakítjuk a jövõt, akkor mit észleltünk abból megelõzõen?

A parapszichológia tudományában ennek a paradoxonnak is van feloldása. A jövõ nem megváltoztathatatlan, bár észlelhetõen már a jelenben is létezik. Ez a létezés azonban különbözõ kimenetelû eseményeket jelenthet, tehát egy-egy történésnek csak valószínûsége van. Ezeket aztán ESP útján észlelhetjük, belõlük választhatunk, illetve PK hatásokkal kimenetelüket befolyásolhatjuk.

Az egyéni tudatok, bár kollektív befolyás alatt állnak, annak végeredményben meghatározó alkotóelemei is lehetnek. Bizonyos sorsesemények egy hosszú távú pedagógiai program aktuális megnyilvánulásainak tekinthetõk, melyekbõl szabadon választva tanulhatunk, vagy figyelmen kívül hagyhatjuk. Az utóbbi esetben a sors várhatóan újra és újra olyan problémákkal szervez számunkra randevút, ami a még megtanulatlan feladat felismeréséhez és megoldásához kínál számunkra alkalmat.

Ez persze nem tûnik mindig boldogító találkozásnak, hiszen a hibákat orvosolni, a változást megélni, csak a korábbi, nem megfelelõ viselkedésforma feladásával lehet. A szokás, a vágyakhoz ragaszkodás pedig nagy úr az életünkben. Az elérhetõ cél viszont egy jobb, teljesebb élet, megszabadulás mások és magunk éltének fölösleges keserítésétõl, hiszen amint a halál küszöbérõl visszatértek is mondják, egy hajóban evezünk, ahol egymásra és a jelen minden pillanatban kínálkozó lehetõségeire figyelve megszépíthetjük földi útjainkat.

A sors nevelõ erejének megvalósulását, emberi hibáink teljes felszámolását azonban, még egy élet pár évtizedében is nehéz elképzelni. A legtöbb vallás tanítása szerint ezek a tapasztalások már korábban megkezdõdtek, és halálunk után egy új élet történetében folytatódnak Ez a felfogás maga a lélekvándorlás, - a reinkarnáció eszméjére épül. A reinkarnáció tudományos megközelíthetõségével, a sorsszerûség életeken át való mûködésének bemutatásával, a következõ írásban találkozhat a kedves Olvasó.



Paulinyi Tamás író, pszi-kutató www.szintezis.hu

forrás: www.astronet.hu/ezoteria/elore-meg-van-irva-sorsunk/

.


Karmikus kapcsolataink


Bárkivel találkozol életed során, tanítást hordoz Számodra. Sokszor elmúlt életeink kiegyenlítése a cél. Elkezdtünk valamit, ami nem tudott befejezõdni, ezért tovább hoztuk magunkkal erre az inkarnációra.

Találkozol egy számodra idegennel, és érdekes érzéseket ébreszt Benned.
Van, amikor egy-egy találkozással ellenszenv ébred Benned. Amikor szinte menekülnél arról a helyrõl. Már az is irritál, ha a másikra nézel, pedig még meg sem szólalt. Ezek a találkozások olyan elõzõ életbeli kapcsolódásokra utalnak, amibõl megoldandó konfliktust hoztatok magatokkal. Sokat bánthattátok egymást.

Biztosan tapasztaltad már, hogy ok nélkül támadnak Rád, megaláznak, megbántanak, és Te értetlenül állsz az események elõtt. Vagy amikor Te érzel késztetést arra, hogy bánts valakit, pedig nem szolgált rá. Már elõre tudod, hogy meg fogod bánni, mégis megléped. Ezzel egyenlítõdik ki kettõtök karmája.

A tudatos ember cselekedeteit a szeretet vezérli. Tudja azt, hogy mindannyian hordozunk sebeket a szívünkben. Magába néz, és megkérdezi lelkét, hogy vajon mi zavar engem a másikban? Tudja, hogy ezzel dolga van még. Nem visszatámad, hanem próbálja megérteni a másikat. Ha a sérülés kiegyenlítésre kerül, nincs szükség arra, hogy "visszaadjuk a másiknak", amit tett, mert el tudjuk fogadni a múltat. Túllépünk rajta. De amíg folyton ezen rágódsz, újra és újra ezekkel a bántásokkal szembesít az élet, hogy végre le tudd tenni õket.

Van hogy kellemes, meleg, bizsergetõ érzés árad szét mellkasodban, mikor egy idegennel találkozol. Ez olyankor történik, amikor régi életekben szerettétek egymást. Lehettetek barátok, rokonok, vagy akár egymás szerelmei.

A két lélek rögtön felismeri egymást. Ha odafigyelünk érzéseinkre, iránymutatóul szolgálnak fejlõdésünkhöz. Segítenek a megértésben.

Ezen találkozások általában mérföldkövek életünkben. Tudjuk, érezzük, hogy "valami közünk van egymáshoz". Egyfajta megnyugvást érzünk, mintha "haza érkeztem" volna. Ugyanakkor hatalmas szenvedést is érez, kinek nincs a közelében (fizikailag) lelki társa. Õk azok az emberek, akik tudnak arra ösztönözni bennünket, hogy elinduljunk az önmegismerés útján. Õk azok, akik által végül meg tudjuk tanulni a feltétel nélküli szeretetet, az elengedést, a megbocsátást, az elfogadást.

Hiszen ha csupán egy "karmikus-társ" lenne a sok közül életünk útján, könnyedén lépnénk túl a fájdalmakon, s mennénk tovább. A legnagyobb leckéket mindig a lélektársak hordozzák. Felgyorsítják a fejlõdést. Érezheted, hogy amint belekerültök egymás életébe, rohamos fejlõdésnek indul mindkettõtök. Ha nem állsz ellen ennek a folyamatnak, hamar gazdagodhatsz számtalan tapasztalattal. Érzed, hogy évezredek fájdalmától, félelmétõl szabadulhatsz. Ugyanakkor ez nem könnyû, hiszen újra éled ezeket a félelmeket, fájdalmakat. Néha azt kívánod, hogy bárcsak ne találkoztatok volna. Ugyanakkor tudod, hogy ez a legjobb dolog, ami történhetett Veled. Ha túl vagy ezen a hosszú tisztuláson (ami akár évekig is tarthat, Tõled függ), akkor fog kiderülni, mi kettõtök feladata most a létezésben.

Ha a két lélekfél megtisztult, készen áll az összeolvadásra. Beteljesedik fizikai síkon a kapcsolat. De van, amikor rájövünk, hogy lélektársunk csupán segítségünkre sietett, hogy alkalmassá tegyen és felkészítsen valódi társunk fogadására. Elengedem õt, és hirtelen megérkezik az a társ, akire mindig is vágytam. Ott álunk egymás elõtt tisztán, játszma-mentesen, álarcok nélkül, szívünkben az igazi, feltétel nélküli szeretettel.

Guzsik-Mohácsi Viktória ( elozoeletek.blogspot.hu )

.

A spirituális ébredés sötét oldala: Káosz, reménytelenség, fájdalom!


Ne gondold azt, hogy a megvilágosodás az olyan, hogy egyik napról a másikra felébredsz, és rózsaszínben fogod látni a világot.

Ahhoz, hogy szebb legyen az életed, nagyon sok lépcsõt kell megmásznod, és az út, amelyet bejársz sokszor rögös, és kétségbeejtõen nehéz. A lelki, spirituális ébredés felé vezetõ út kezdetben tele van nehézségekkel és akadályokkal, csak így lehetséges a fejlõdés és a pozitív változás.

Ha össze is vagy zavarodva, és állandóan káosszal teli napokkal kell megküzdened, ne add fel! Meg kell tenned bizonyos lépéseket azért, hogy utána sokkal jobb legyen. Senki sem mondta azt, hogy a lelki ébredés kellemes, de hidd el, hogy a rögös út után egy csodálatos állapot következik.

Az ego halálát nem könnyû egyszerûen és indulatok nélkül elfogadni. Az ismeretlenbe való elmerülés számos nehézséget hozhat a felszínre.

A lelki ébredésre nincs mindenki felkészülve,sok ember számára túlságosan sok csalódással, könnyel, kiábrándultsággal és nehézséggel jár ez az út.

Közben azt érezheted, hogy mindenki ellened van, senki sem ért meg igazán, elkezded látni azokat a rossz dolgokat körülötted, amelyeket máskor észre sem veszel. Úgy érzed, hogy beragadsz egy bizonyos élethelyzetbe, nem tudsz változtatni, és az összes olyan negatívum a fejedre zúdul, ami elõl menekülsz.

Mindez a belsõ harcból származik, amikor képes vagy feladni az ellenállást, akkor megtörténik a lelki változás. Fájdalmas lehet az odáig vezetõ út, hiszen a világtól való elszigetelõdés, és az új énnel való küzdelem komoly akadályokat gördíthet az életbe elénk.

A küzdelem és a ragaszkodás feladása egy csodálatos utat nyithat meg elõtted. Ne felejtsd, minden, amirõl azt hiszed, hogy hiábavaló és gyötrelmes, a legbiztosabb módja a teljes változásnak. Minden összeomlik, mielõtt új alap alakulna ki!


filantropikum.com/a-spiritualis-ebredes-...nytelenseg-fajdalom/

.
4 dolog, amit egy mérgezõ kapcsolatból tanulhatunk!


Életünkben minden okkal történik, éppen ezért, próbáljuk mindig megkeresni azt, hogy miért történt ez vagy az a dolog velünk, vagy miért hozott össze a sors bizonyos emberekkel.

Ne maradjunk hosszú ideig olyan kapcsolatban, amely kárunkra van, rombol és megbetegít, de miután kiléptünk belõle, vonjuk le a következtetést és tanuljuk meg a leckét. Soha ne haragudjunk vagy nehezteljünk egy múltbeli rossz kapcsolatunkért, hiszen minden találkozásnak megvan az oka.

Mit tanulhatunk egy toxikus kapcsolatból?


1. Segít a sebeink begyógyításában

Ha egy hátrányos helyzetû családból származunk, szüleink bántalmaztak, vagy lelkileg állandóan nyomást gyakoroltak ránk, akkor minden bizonnyal egy ugyanilyen pár mellett fogjuk leélni az életünket. Csodálkozva, hogy miért sújt minket az élet. A tudatosság és az önmagunk regenerálódásához vezetõ elsõ lépést pontosan egy ilyen mérgezõ párkapcsolat hatására tehetjük meg. Felismerjük a helyzetet, és elkezdünk önmagunk átalakításával, gyógyításával foglalkozni.

2. Segít az önmagunk elfogadásában!

Egy toxikus partner tükröt is mutathat elénk, azokkal a tulajdonságainkkal szembesít, amit önmagunkban nem tudunk elfogadni. Ha valaki másnak a negatív tulajdonságait nem bírjuk elviselni, tartsunk egy mélyebb önvizsgálatot, mi az, amit nem szeretünk magunkban. Érdemes megtanulnunk elfogadni másokat, és önmagunkat is, sokkal kerekebb lesz ezáltal a világunk.

3. Erõsebbé tesz

Nagy elhatározás és bátorság szükséges ahhoz, hogy kilépjünk egy toxikus kapcsolatból, fõleg, ha aláássa az önértékelésünket. De, ha egyszer rátalálunk a bátorságra, és elkezdjük értékelni önmagunkat, legyõzhetetlenné válunk.

4. A kezünkbe vesszük életünk irányítását

A toxikus kapcsolatban minden bizonnyal egy uralkodó személy irányította az életünket. Abban a pillanatban, amikor kilépünk a kapcsolatból, a kezünkbe vesszük életünk irányítását, és úgy élünk, ahogy szeretnénk. A nyugalom és a boldogság mindennél megfizethetetlenebb. Rá fogunk jönni, hogy nincs szükségünk senkinek a jóváhagyására a döntéseink meghozatalában.


filantropikum.com/4-dolog-amit-egy-merge...olatbol-tanulhatunk/

.


Nem az a kérdés..


Nem az a kérdés, hogy jelenleg milyen nehéz Számodra az élet, hanem hogy tudsz e bízni a sorsban akkor is, ha minden összedõl körülõtted? Hiszel-e a gondviselésben abban bízva, hogy Érted történik minden?

Nem az a kérdés, hogy fáradt és beteg-e a tested, hanem hogy odafigyelsz-e a jelzésekre, melyek egyre erõsebb fájdalmakkal figyelmeztetnek Téged, hogy ideje magadba nézni?

Nem az a kérdés, hogy hányszor fogsz még elesni, hanem hogy fel tudsz-e állni a legnagyobb kétségbeesés után, hogy újra küzdj az álmaidért?

Nem az a kérdés, miért pont Te, hanem hogy felismered-e a tanítást jelenlegi helyzetedben.

Nem az a kérdés, miért vagy magányos, hanem hogy hajlandó vagy-e tenni azért, hogy Te magad a megfelelõ társsá válj. Hogy ne mástól várd, hogy boldoggá tegyen, mert folyamatosan csalódni fogsz.

Nem az a kérdés, hogy milyennek látnak mások, hanem hogy tudsz - e másnak csalódást okozni, hogy hû maradhass önmagadhoz?

Nem az a kérdés, hogy most miért van sötét, hanem hogy fel akarsz-e ébredni az álomból, hogy megláthasd a fényt?

Nem az a kérdés, hogy mennyit kell még csalódnod, hanem az, tudsz-e belõlük erõt meríteni? Hasznodra válnak-e abban, hogy végre megtaláld Önmagad?

Nem az a kérdés, milyennek látnak mások, hanem az, megingatják-e a hited saját magadban? Az a kérdés, hagyod-e, hogy mások határozzanak meg?

Hidd el, az önmagához vezetõ út mindenkinek rögös és kemény. Ha már tudod, hogy minden esemény Téged szolgál, bármilyen nehéz is most Neked, jó úton haladsz. Ha nem engeded, hogy mások mondják meg, ki vagy és mik a feladataid, elõbb-utóbb kisüt feletted a nap.

Ha nem hagyod magad megalázni, és kiállsz végre magadért, az életet Te fogod meghatározni, nem a környezeted. Amikor már nem hibást és felelõst keresel, hanem tisztában vagy azzal, hogy egy tudatos teremtõ vagy, életed csodává változik.

Hogy ez mikor következik be? Ez csupán Tõled függ!

Guzsik-Mohácsi Viktória ( elozoeletek.blogspot.hu )

.

Hogyan tovább a nehéz élethelyzetbõl?


Bárkivel, bármikor elõfordulhat, hogy élete kavalkáddá válik. A harag, a düh, az elkeseredettség és a stressz hatására úgy érezhetjük, hogy nincs tovább. Sokan az idõ gyógyító hatására hagyatkoznak, de mi történik akkor, ha az idõ nem segít, és nem tudunk továbblépni? Fontos tisztázni magunkkal, hogy nem valami csodabogarak vagyunk, és nem is esküdött össze senki ellenünk, csupán emberbõl vagyunk, így természetes, hogy vannak az életünkben mélypontok. Eme mélypontokból felállni a legsikeresebben úgy lehet, ha felülkerekedünk rajtuk, és nem hagyjuk, hogy a mélybe rántsanak.


Felelõsségvállalás fontossága

Bármi is történjék, soha ne arra pazaroljuk energiáinkat, hogy másokat hibáztatunk. Semmilyen változást nem hoz az életünkbe, csupán a haragot és dühöt táplálja bennünk. Lehet közhelynek érzed ezt a gondolkodásmódot, de ha átgondolod rájössz, hogy nem visz elõre az utadon. Ettõl függetlenül soha ne magadat ostoroznod, csupán szükséges felismerned, hogy bizony Te vagy az egyetlen, aki segíthet magadon.


A gondolkodásmód megváltoztatása

Ne ragaszkodj egy megszokott gondolkodásmódhoz! Mutass hajlandóságot megismerni új dolgokat, és légy nyitott! Ezek az új gondolatok, amelyeket befogadsz az elmédbe fogják a helyzetedet megváltoztatni, és segíteni új életet kezdeni. A magyar emberek többsége nem hajlandó más szemszögbõl megközelíteni a dolgokat, ragaszkodnak a régihez, a megszokotthoz, még akkor is, ha évtizedek óta egy helyben toporognak. A lehetõség adott számodra, hogy univerzálissá válj, és kitûnj a szürke közegbõl.


A jövõre koncentrálva

A jövõkép meghatározása nagyon fontos. Pontosan tudnod kell, hogy mit szeretnél a jövõben elérni, hogy dolgozhass rajta. A változást kicsiben is kezdheted, lehet, hogy most elérhetetlennek tûnnek az álmaid, de idõvel egyre közelebb kerülsz hozzájuk.


A megbocsátás ereje

Biztosan veled is elõfordult már, hogy valaki iránt haragot tápláltál, azonban ha valami bánt, legcélravezetõbb ha lezárod az ügyet, és továbblépsz. Akár le is tisztázhatod ezt személyesen, de soha, semmilyen esetben ne magadat õröld, ugyanis ez a másik személyt legkisebb mértékben sem hatja meg. A megbocsátás nehéz, de csak és kizárólag addig, amíg nem vagyunk hajlandóak felülkerekedni rajta; utána minden sokkal könnyebb lesz. Próbáld ki!


Írd le a gondolataidat!

Az írásnak hihetetlen ereje van. Segít tisztázni az érzelmeidet és céljaidat, és sokkal komolyabb hatást érhetsz el vele, mintha csak egy gondolat lenne a fejedben. Bármikor elõveheted, és azonnal meglátod, hogy "mihez kell tartanod magad" - megtörténhet ugyanis, hogy valamit elhatározol, de pár óra múlva már jön egy újabb gondolat, és elfeledkezel arról, amit kitûztél magad elé.


Szabadítsd fel magad a múlt terhe alól!

Végül, talán a legfontosabb, hogy tilos a múltban élni, ha szebb jelent és jövõt szeretnél magadnak. Sok víz lefolyt azóta a Dunán, fejlõdtél, más gondolataid lettek, nem veheted alapul azt az életet, amikor még teljesen másképp gondolkodtál, és másként éltél - ezzel magadnak mondanál ellent. A létezés lényege, hogy folyamatosan fejlõdjünk, tanuljunk, és az életünket csak az új és kilátásokkal teli irány felé tereljük. Hiszen Te is megérdemled a jót, semmivel sem vagy kevesebb másoknál!

Szerzõ: Balogh Benjámin Tamás

Forrás: onmegvalosito.hu/blog/motivacio/hogyan-t...ehez-elethelyzetbol/




Facebook oldalunk: www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts